Ahogy haladunk előre a járvány elleni küzdelemben, folyamatosan más és más aggodalmak vesznek rajtunk erőt, újabb és újabb kérdéseket fogalmazunk meg. Az internetnek hála több-kevesebb kutatás árán szinte mindegyikre meg is találjuk a választ, ám ezek tetemes hányada megalapozatlan, légből kapott badarság. Mi van akkor, ha az új koronavírus ellen nincs hatékony vakcina, meddig és milyen intenzitással fertőz vagy nem fertőz a beteg személy, illetve a járvány mostanság sokat emlegetett „második hullámáról” is elég vad elméletek keringenek.
Dr. Molnár Orsolya evolúcióbiológust, az Ökológiai Kutatóközpont és a Milestone Institute kutatóját kértük, segítsen tiszta vizet önteni a pohárba.
Emberélet vagy gazdasági kár?
A járványügyi intézkedések lazítása kapcsán egyre többször kerül előtérbe az aggodalom a megbetegedések második hullámát illetően. Ezt sokan a lazítás közvetlen hatásaként várják, mások emellett a SARS-COV-2 októberi „visszatéréséről” beszélnek. Fontos leszögezni, hogy eddig semmi nem bizonyítja, hogy a vírus bármilyen éghajlaton szezonálissá válna, ennek ellenére mindkét fenti lehetőségnek megvan a reális alapja.
A vírus ellen az egyes országok kezdetben több stratégiával próbálkoztak. Dél-Korea például az emberek teljes izolációjával, míg Svédország mindennemű korlátozástól tartózkodva a nyájimmunitás révén igyekezett minél hamarabb átesni a fertőzés tetőzésén. Nagy-Britannia pedig mindkét megközelítéssel, eleinte hagyta szabadon terjedni a járványt, majd menet közben szigorított. Mára sok állam ismét stratégiát váltott, arra hivatkozva, hogy túl vagyunk a csúcson, és fokozatosan enyhít a járványügyi intézkedéseken.
Látszólag tehát nincs bevált, bizonyíthatóan hatékony módszer, a valóságban viszont arról van szó, nehéz eldönteni, hogy melyik kezünkbe harapjunk. A szigorú korlátozások a gazdaságot küldik padlóra, tömegek megélhetését fenyegeti, ilyen intézkedések híján viszont a járvány garantáltan nagyságrendekkel több ember életét veszélyezteti.
Nincs jó megoldás, a kérdés az, miben fizetjük meg a járvány árát: emberéletekben vagy gazdasági károkban és azok következményeiben. Minden kormány igyekszik megtalálni vagy oda-vissza váltani azt a »valutát«, amiben ezt az árat a legkevesebb veszteséggel fizethetik meg
– fogalmaz a 24.hu-nak Molnár Orsolya. Hozzáteszi: ezért egyensúlyoznak itthon is az óvatos újranyitással.
Rövid és hosszabb távon is lehet második hullám
Hogy jön mindez ide? Úgy, hogy a lazítás következtében intenzív keveredés kezdődik, megnő a vírus átadásának esélye és az új betegek száma. Ki kell emelni emellett, hogy a jelenleg alkalmazott mintavétel hajlamos alábecsülni a fertőzöttek számát, így a valóságban sokkal több lehet a fertőzésnek kitett, fogékony személyek száma. Rövid távon ezt nevezhetjük a járvány második hullámának.
A távolabbi jövőt illetően azzal kell tisztában lenni, hogy mostantól kezdve a koronavírus soha nem fog eltűnni, regionális járványok lobbannak majd fel, hatékony védelmet a védőoltások tömeges alkalmazása jelent majd. Írtunk már e kérdésről bővebben A koronavírus nem tűnik el, csak átalakul című cikkünkben.
Hosszabb távon értelmezve a szezonalitást, és figyelembe véve az őszre jósolt visszatérést, általános feltételezésről van szó. A hűvös időben mi magunk „változunk”, pontosabban a folyamatosan körülöttünk lévő vírusok némely típusa ilyenkor rést talál az immunrendszer emelte pajzson. Elég egy kiszáradt nyálkahártya, a kórokozó máris kihasználja a helyzetet, hazánkban ezért a téli időszak a felső-légúti megbetegedések felfutásának ideje. A koronavírus is ezen a területen támad, és mivel „kiirtani” nem tudjuk, elképzelhető, hogy a hideg beköszöntével ismét felüti a fejét.
Molnár Orsolya kiemeli, hogy eltérő környezeti feltételek mellett mi változunk, nem a vírus lesz esetleg agresszívabb. Az 1930-as években például még bizonyításra szorult, hogy a náthát nem a hideg, hanem vírus okozza. A COVID-19-re is feltehetően igaz, hogy ha a kórokozó jelen van – márpedig jelen van –, akkor a szervezet védelmi rendszerének átmeneti gyengülését kihasználva betalál.
Antitestek és memória
Itt jutunk vissza ismét a védőoltás fontosságára, és mindenki megnyugodhat: a szakember szerint nem létezik olyan vírus, amely ellen ne tudnánk vakcinát kifejleszteni, csak olyan, amire még nem sikerült.
Hogy miért lehet ezt ennyire biztosan kijelenteni, annak kulcsa az úgynevezett adaptív vagy szerzett immunrendszer, működéséről itt írtunk legutóbb részletesebben. Röviden arról van szó, hogy bármilyen kórokozó megjelenésére különböző immunsejtek aktiválódnak, és kezdenek el osztódni, közülük a B-limfociták termelik az adott betolakodó elpusztítására hivatott speciális ellenanyagot.
Az antitestek előállítása közben kialakul az immunmemória is, ami azért fontos, mert a fertőzés után az ellenanyagok egy idő után lebomlanak. De az úgynevezett memória B-sejtek megmaradnak, és ismételt fertőzés esetén azonnal aktiválódnak, esélyt sem hagynak a vírusnak arra, hogy megbetegedést okozzon.
A kihívás a fantomkép elkészítése kisplasztikából
Ezt használjuk ki a védőoltásokkal, a vakcinák elölt vagy legyengített, veszélytelen vírusokat tartalmaznak. Előbbi azt a fehérjét vagy annak egy részét jelenti, amely a kórokozó örökítőanyagát veszi körbe, utóbbi pedig a legyengített, örökítőanyagból és az azt körülölelő fehérjéből álló kórokozót. A lényeg, hogy a szervezetbe jutva nem tud szaporodni, nem okoz betegséget, ám az immunrendszert megtanítja a vírus felismerésére, és ezzel indukálja az ellenanyagok gyártását.
Bármilyen vírus fehérjéit, örökítőanyagát képesek vagyunk izolálni, a vakcinagyártás nagy kihívása olyan fehérjét vagy DNS-, RNS-részletet találni, ami egyrészt stabilan megmarad a gyártási folyamat, a szállítás, a tárolás során, másrészt elegendő információval szolgál a valódi kórokozó elleni hatékony immunválasz kialakítására
– mondja a Molnár Orsolya.
A rendkívül sérülékeny vírusdarabkáknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy általuk a szervezet később felismerje és elhárítsa az „éles” támadást is. A szakember szemléletes példát hoz, amiben a vírus egy nemzetközi bűnöző, a vakcina pedig az ő fantomképe.
Az utóbbit először is el kell készíteni úgy, hogy bárki bármikor felismerje rajta, ne viseljen napszemüveget, ne takarja sál az arcát. Utána sokszorosítani kell, de nem elektronikusan vagy papír alapon, hanem hártyavékony anyagból készült, háromdimenziós „kisplasztikán”. Amint ez megvan, szét kell küldeni a világ minden rendőrőrsére sok milliós vagy milliárdos példányszámban úgy, hogy mindegyik épségben meg is érkezzen. Na ekkor van kész egy vakcina.
Amikor drágább a leves, mint a hús
Az új koronavírus ellen is meglesz az oltóanyag – megismételjük: elméletben nincs vírus, ami ellen ne lehetne kifejleszteni –, és a megfeszített munkának köszönhetően most rekordgyorsasággal készülhet el: a WHO 2021-re teszi.
A laikusban persze felmerül a kérdés, miszerint nátha ellen sincs vakcina, illetve az influenza ellen pedig évente újabb oltóanyagot kell kifejleszteni. A nélkül, hogy elvesznénk a részletekben, egyiknek sem az az oka, hogy „tehetetlenek” vagyunk. Egy egyszerű nátha nem okoz komoly megbetegedést, papír zsebkendővel, orrcseppel túl vagyunk rajta hamar, így drágább lenne a leves, mint a hús. Az influenza már sokkal komolyabb, ám itt a vírus olyan gyorsan mutálódik, hogy az optimális védelemhez az oltóanyagot is évről évre meg kell újítani.
A SARS-CoV-2-vel kapcsolatban ebből a szempontból biztosat nem tudunk. Mivel a világ minden pontján jelen van, rendkívül sok emberi populációban fejlődik eltérő módon, nagyon nagy a változatossága. Hogy a leendő védőoltás milyen távon jelent majd védelmet, ezt a jövő fogja megválaszolni.
E mellett azonban már most látszik, hogy a járvány okozta károk mértékét jelentősen megemeli azon halálesetek száma, amikor egy más betegséggel küzdő személyt a vírus miatt nem tudtak diagnosztizálni, kezelni, vagy éppen a kórházi kiürítés miatt hazaküldtek. Közvetve az ő halálukért is a COVID-19 járvány felelős, így sajnos az óvintézkedések bevezetése ellenére is drágább lehet a végén a leves, mint a hús.
A gyógyult beteg is fertőzhet?
Addig is sokakat foglalkoztató kérdés, miszerint meddig adhatja át a vírust a fertőzött vagy a betegségen már átesett személy? Ez vírustörzsenként változó, a SARS-CoV-2-ről tudjuk, hogy az esetek 80 százalékában már a tünetek megjelenése előtt is tetten érhető a vírusszórás, vagyis a kórokozó aktívan távozik a környezetbe.
A nagy veszélyt az jelenti, hogy sok esetben tünetmentes vagy olyan enyhe lefolyású, hogy az ember kihordja lábon, fel sem merül benne a koronavírus-fertőzés lehetősége. Közben persze akadálytalanul terjeszti a vírust. Akkor sem árt egy darabig óvatosnak lenni, ha valaki már túlesett a betegségen:
A tünetek megszűnése pedig nem azt jelenti, hogy a vírusszám azonnal nullára csökken, valamilyen mértékben és bizonyos ideig a »gyógyult beteg« is képes lehet fertőzni
– mondja a szakember.
Sőt, ebből a szempontból a védőoltások sem jelentenek 100 százalékos biztonságot. A vírus a vakcinázott emberről sem fog lepattanni, szaporodik a szöveteiben, de a gyors immunválasz még azelőtt legyőzi, hogy tüneteket okozna. Addig viszont elképzelhető, hogy másokat is megfertőz.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
