Büntetendővé kell tenni többek között a lelki és fizikai erőszakot, a fenyegető zaklatást, a szexuális erőszakot, a szexuális zaklatást, a kényszerházasságot, a női nemi szerv csonkítását. A ratifikációval a gyermekek is áldozatnak minősülnek akkor is, ha »csak« látják vagy hallják a bántalmazást
– mondta a 24.hu megkeresésére László Loren, az 1994 óta működő Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület szakmai koordinátora az Isztambuli Egyezmény beharangozott ratifikálásával összefüggésben. Szerinte a magyar rendszerből hiányzik a nők elleni erőszakkal szemben egy átfogó fellépés, amelynek az egyezmény keretet adna.
A NANE munkatársa hozzátette: a szülői felügyeletről szóló döntésekben is figyelembe kell venni az erőszakos előzményeket. „Az egyezmény elsősorban a nőket védi azokkal az erőszakformákkal szemben, melyek sokkal gyakrabban érik őket. Ugyanakkor az egyezmény arra is ösztönzi az államokat, hogy a családon belüli erőszak minden áldozatára alkalmazzák a vonatkozó törvényeket, legyen az férfi, nő, idős vagy gyermek. Ezt egy nemzetközi szakértői testület ellenőrizné, így az áldozatvédelem nem a politikai jóindulat kérdése lenne” – tette hozzá.
Az Isztambuli Egyezményt ugyan 2014-ben aláírta a Fidesz, azonban nem ratifikálta, 2020-ra pedig egy nap alatt elfogadtak egy, azt ellenző politikai nyilatkozatot. Az akkori kormány szerint a családokat veszélyeztette volna az Isztambuli Egyezmény, migránspártinak és genderideológiának nevezték. Pedig László Loren szerint a családokra az erőszak jelent igazi veszélyt, a genderideológia esetében pedig a kifejezés félreértelmezéséről, politikai célokra való kisajátításáról volt szó.
László Loren szerint az egyezmény elfogadása egy fontos állomás, de nem a cél.
