Azt írja a phenjani állami hírügynökség, a KCNA, hogy:
Az üzenetben Kim emellett „őszintén kívánta, hogy Oroszország diadalmaskodjon egy erős állam megteremtésében azzal is, hogy megőrzi a háborús győzelem ünneplésének hagyományát, továbbá azzal, hogy megakadályozza a koronavírus terjedését”.
KDzsU népvezér tolla igencsak aktív, mióta visszatért lábadozásából, hiszen egy nappal korábban szintén személyes üzenetben gratulált Hszi Csin-ping kínai államfőnek, neki abból az alkalomból, hogy „országa a vezetésével sikereket ért el a páratlan mértékű járvány elleni küzdelemben”.
Egyes szakértők úgy vélik, Észak-Korea azért fokozta diplomáciai tevékenységét, különösen Kína irányába, mert egy olyan időszakban, amikor a világban a Covid-19 járvány miatt lezárultak a határok.
Más szakértők/konteonisták meg azon lamentálnak, hogy az extrém frizurájáról, valamint vérengzéseiről ismert diktátor (aki nem mellesleg fölöttébb piknikus, valamint nikotinista) már nem is él, székében dublőr ül, kivel nyilván a Kim-dinasztia kesztyűbábozik.
majd, így szóltak a hírek, egy villában lábadozott a Phenjan melletti Hjangszan üdülővárosban.
A találgatások azt követően indultak meg, hogy az észak-koreai állami média bő két héten át nem cikkezett a diktátorról, aki:
- jókora meglepetésre nem jelent meg április 15-én az államalapító nagyapja, Kim Ir Szen születésnapja alkalmából megtartott megemlékezésen, holott Észak-Koreában ez a legnagyobb ünnep
- majd a hónap végén a Reuters arról értesült, hogy kínai egészségügyi szakértők és kormányzati tisztségviselők siettek Kimhez lóhalálában.
A Kimek között nem csupán a hatalom öröklődik. Abban hasonlítanak a hétköznapi halandókra, hogy génjeiket, s ezek révén betegségeik egy részét is továbbadják utódjaiknak: jelzett famíliában gyakoriak a szív- és érrendszeri nyavalyák. A mostani despota apját, Kim Dzsong Ilt 2008-ban megütötte a guta, majd 2011-ben szívinfarktusban vesztette életét. A jelenlegi Kim 2014-ben több mint egy hónapra eltűnt, akkor is egészségügyi problémái adódtak.
