Mátyás király 1490-es halála után többszereplős küzdelem kezdődött a magyar trónért. Noha Mátyás törvénytelen fiát, Corvin Jánost jelölte ki utódjának, az viszonylag gyorsan kiderült, hogy ő nagyon kevés valódi támogatással rendelkezik az ország befolyásos főurai körében. Annál jobbak voltak viszont a kezdeti pozíciói legnagyobb ellenfelének, Beatrix királynénak, aki gyermektelen lévén saját magának igyekezett bebiztosítani Mátyás örökségét.
Csőbe húzták Beatrixot
A királyné már korábban próbálta az esélyeket a maga javára fordítani, a főurak közül sokakat állított a saját pártjára, az esztergomi prímási székbe pedig sikerült beültetnie az akkor mindössze ötéves Estei Hippolitot . Az 1490-es királyválasztó gyűlésre azonban kiderült, hogy az országon kívül erős, sőt túl erős ellenfelei vannak Habsburg Miksa főherceg és Jagelló Ulászló cseh király személyében, akik fegyverrel is hajlandók trónigényüket támogatni.
A magyar urak körében utóbbi élvezett nagyobb támogatást, az erők azonban kiegyenlítettek voltak, és mind Beatrix, mind Ulászló felismerte, hogy összefogva van a legnagyobb esélyük az ország feletti irányítás megszerzésére – és mi lett volna jobb a szövetség megpecsételésére, mint az özvegy királyné és a még feleség nélküli király házassága?
Létre is jött a megállapodás, miszerint Beatrix elismeri Ulászló trónra lépését, amennyiben elveszi őt. Ennek értelmében az 1490 szeptemberében megkoronázott Ulászló október 4-én egybe is kelt Beatrixszal, ám elég furcsa körülmények között. A szertartásra ugyanis a királyné esztergomi lakhelyén, néhány tanú előtt került sor, a férj a frigy elhálása nélkül rögtön el is utazott, a párt összeadó Bakócz Tamás püspök pedig több hibát is ejtett a szertartás során.
Mindez nem véletlenül történt, ugyanis Ulászló és magyar szövetségesei, köztük éppen Bakócz, már ekkor azt tervezték, hogy a házasságot később felbontatják, a király ugyanis valójában Sforza Bianka milánói hercegnőt nézte ki magának feleségül, de semmiképpen sem akart egy minden bizonnyal meddő asszony mellett lekötve maradni.
Megalázva, kifosztva
Beatrix segítségével Ulászló hamarosan leszámolt riválisaival, majd a Habsburgokkal is békét kötött, hatalmának konszolidálása után pedig már nem volt szüksége Beatrixra, aki így kiszolgáltatott helyzetbe került. Próbálta egyre kétségbeesetten rávenni a királyt, hogy teljesítsék be a házasságot, majd amikor világossá vált számára, hogy kijátszották, legalább azt igyekezett elérni, hogy Ulászló legalább térítse meg az elmúlt években vállalt kiadásait.
Miután az 1492-es országgyűlés felszólította a királyt, hogy az utódlást biztosítani tudó feleséget keressen magának, Ulászló sem alakoskodott tovább. Hosszú, Beatrix fényűző életmódját, meddőségét részletező beadványban kérte a pápát, hogy bontsa fel a házasságot. A királyné nápolyi rokonsága eközben azt sürgette az egyházfőnél, hogy szólítsa fel Ulászlót házassági kötelességei teljesítésére.
VI. Sándor először, 1495-ben még a házasság fenntartása mellett döntött, ám amikor Ulászló 1500 elején azt helyezte kilátásba, hogy békét köt az Oszmán Birodalommal, a pápa is engedett a zsarolásnak, és 525 évvel ezelőtt, 1500. április 3-án a pápai konzisztórium hosszas vita után érvénytelenítette a házasságot. Az időközben Európa-szerte beszédtémává lett botrány lezárult, Beatrix pedig vagyonától és méltóságától megfosztva hagyta el az év őszén Magyarországot.