Pista elment vadászni!
Sőt! Nemcsak el, hanem egészen a mindigre…
Tudjuk, tudják, Pista volt krumpliorr, a keménykalap csupán kellék, de nélkülözhetetlen. Tanú rá az Alfonz, ki, ha nevetünk, Alfonzó…
Amikor a nappaliban ültünk, s nem akart nevetni, nevettünk helyette: tömött bajszával mindig elérte a mások nevetésének nevetését.
Most már sokan tudják, mert Pista elárulta, hogy nem ír számítógépen. (Elcsábította játszani!) Csak írógépen! Felvásárolt párat ismerősöktől, szalagot is hozzá, hogy amikor kell, meg tudja javítani. Amikor mesélte, a nappaliban ültünk, kértem, mutassa meg.
„Nem hiszed?” – kérdezte bosszankodva.
Nem hittem, mert látni akartam…
Végül nem mutatta meg, mert eldumáltuk az időt, és utána mind a ketten mentünk írni! Mert a honorárium a minden… Egyszer elmesélte azt is, hogy Csokonai szerint a firkászok rétege a honorácior! Mert ugyanúgy a honoráriumból élnek, mint az orvos, az ügyvéd, mint a pap, és így tovább… Ők, akik kijöttek a paraszti sorból.
Amikor legközelebb mentem hozzájuk, megint a nappalijában várt, ült a kanapéja közepén. Kérdezte, mostanában mit írok?
Ráztam a fejem, ez a semmi jele volt… Helyette mondtam neki, megyek Faludy Gyurkához.
Kérdezte: Mit csináltok?
A „Semmit” nem mondhattam, mert tőle csakugyan hozzá mentem. Így elárultam a lehetetlent.
Ami meg nem fordult a fejében:
– Csak aláírásokat kérek tőle… – Elárultam, mi a nagy munka: szignókat ad… – Nem egy, hanem százhúsz példányban.
Ettől rögtön kapcsolt, de azt hitte, Faludyból lesz repró.
Akkor elmeséltem azt is, hogy Villon-albumot készítünk Faludy-fordításokból egy másik baráttal, aki már félig haldoklik. De én vagyok neki a lába, mert az övéit amputálták.
Kérdezte a nevét, mondtam:
– Soós. De a Szász Bandi is benne van… Minden Faludy-Villon-vershez képet csinál a Soósnak!
Csukás Pista papírra írt, Szász Bandi papírra rajzolt, mi a Soóssal papírra nyomtunk albumot, Faludy papírra rótt strófáiból!
Papírfigurák voltunk!
Kiemelt kép: MTI /Mónus Márton
