A forint újabb és újabb történelmi mélypontokra zuhan, február 12-én már 340 forintot ért egy euró, de elemzők nem tartják elképzelhetetlennek, hogy előbb-utóbb a 350-es gát is átszakad. Még tavaly, 325 forintos árfolyamnál a forintgyengülést feszegető kérdést azzal ütötte el Varga Mihály pénzügyminiszter, hogy ha gyenge a forint, nem kell külföldön nyaralni. Ennél azonban bonyolultabb a képlet, a forint gyengülését megérezzük más területeken is, az utóbbi időkben az infláció meglódulásában főszerepet játszó élelmiszereket is drágítja. A hús- és a tejtermékek példáján mutatjuk, hogyan.
Egy év alatt 50 százalékkal drágult az élősertés
A januári 4,7 százalékos inflációs adaton belül átlagon felül emelkedett a húskészítmények ára. Az egyik jól ismert ok, hogy még mindig dúl a sertéspestis Kínában, a világ legnagyobb sertéstermelő és -fogyasztó országában. A betegség megjelenése előtt a világ termelésének a felét adta Kína, azóta konzervatív becslések szerint az állomány mintegy 40-50 százaléka elpusztult, vagy leölték. A tavalyi évre vetítve mintegy 20-25 százalékos termeléskiesés lehetett náluk, világpiaci szinten pedig 10-15 százaléknyi sertéshúsmennyiség eshetett ki – becsülte lapunknak Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke. A kínai sertéskereslet pedig rázúdult a világpiacra, ami felhajtotta az árakat.
A megnövekedett kínai kereslet hozta magával, hogy azokban az országokban, ahonnan Kínába exportálnak, megemelkedett az élősertés és a hús ára. Ez jellemző az Európai Unióra is, ahonnan éves szinten 80 százalékkal nőtt Kína felé a kivitel. Noha a magyar sertés tiltólistán van Kínában amiatt, hogy a hazai vaddisznóállományban fertőzött állatokat találtak, az, hogy unióból Kínába induló export felverte az árakat, nálunk is érezhető. A nagy magyarországi vágóhidak ugyanis az elmúlt években ráálltak arra, hogy a heti uniós, közelebbről a német húsárakat tekintik irányadónak. Tehát
Ennek tudható be, hogy az elmúlt egy évben Magyarországon több mint 50 százalékkal nőtt az élősertés termelői ára – tudtuk meg Éder Tamástól. Ehhez képest mérsékeltnek számít, hogy a fogyasztói áraknál „csak” 22 (rövidkaraj), illetve 34 százalékos (sertéscomb) a drágulás a KSH adatai szerint.
Az élősertés ára tavaly március-áprilisban kezdett el drasztikusan emelkedni, amit augusztus táján lehetett csak érzékelni a nyershús fogyasztói árában, a húskészítményeknél pedig még később. A folyamatnak azonban nincs vége, még tart az önköltség-növekedés beépülése a fogyasztói árakba. Ezenkívül a 10 százalék feletti béremelkedés és az energiahordozók árának növekedése is a húsáremelkedést segíti elő. A fogyasztói árakban közvetve megjelenik a húsimport is, aminél szintén árfelhajtó hatású a forintgyengülés. Magyarország elsősorban a nagy nyugat-európai hústermelőktől, Németországból, Hollandiából, Spanyolországból hoz be sertéshúst – magyarázta a hússzövetségi elnök.
Mivel keresleti piac van, kisebb a verseny, így az élősertés áránál könnyebb elérni áremelést. A vágócégek viszont tavaly valószínűleg jelentős veszteséget termelhettek, mert az alapanyagár-emelkedést nem tudták rögtön beépíteni a fogyasztói árakba. A húskészítménygyártókhoz még kicsit később ért el az alapanyagár-emelkedés, de már ők is elkezdték átadni azt a fogyasztóknak – máskülönben tönkremennének a cégek.
Az európai alapanyagáraknál további áremelkedés várható, így a magasabb árszinttel Éder szerint még egy-két évig együtt kell élnünk.
Kivisszük a tejet, behozzuk a feldolgozott terméket
A tej- és tejtermékek fogyasztói ára az alapanyagár és a más költségek emelkedése miatt növekedett – foglalta össze a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója, Harcz Zoltán. A nyerstej termelői átlagára egy év alatt 9 százalékkal nőtt, a kiviteli ára pedig 8 százalékkal.
A terméktanács által kilobbizott tejáfacsökkentés óta (2017 és 2019) minimálisra esett vissza a dobozos tej importja, megtisztult a piac az olcsó importtejektől. Viszont
Akárcsak a húsoknál, bár kicsit más okból. Miközben a külföldi piacok – csökkenő arányban, de – még mindig nagy mennyiségű nyerstejet vesznek át tőlünk, importból szerezzük be a tejtermékek egy részét, ami nem egészséges külkereskedelmi szerkezet. Mások munkáját, hozzáadott értékét fizetjük meg ahelyett, hogy itthon feldolgoznánk a nyerstejet, és aztán az abból készült tejtermékeket fogyasztanánk nagyobb arányban, úgy, mint a tejeknél, dobozos tejeknél.
A teljes képhez tartozik, hogy egyes termékkategóriáknál a hazai feldolgozóipar a korábbi időszakban nem rendelkezett megfelelő kapacitással a növekvő és változó fogyasztói igények kiszolgálására. Ezen szeretne most változtatni a szakmaközi szervezet, amelynek tagjai a termelők, a feldolgozók és a kilenc nagy boltláncból hét. A korábbi évtizedekben elmaradt beruházások pótlása az elmúlt években elkezdődött, de a folyamat időt vesz igénybe. Ma szinte minden magyarországi feldolgozó ezért fejleszt, értékes beruházások vannak folyamatban – avatott be Harcz Zoltán.
A gyenge forint több fronton is bekavar
A gyenge forint rossz a feldolgozott tejtermékek importjának, így indirekten „segítheti” a belföldi feldolgozott termékek árpozícióját. Másrészt a gyenge forint miatt a nyerstejexport vonzó alternatíva lehet a termelőknek, hiszen változatlan eurós árak mellett forintban többet kapnak az eladott alapanyagért. Ennek ellensúlyozására a hazai feldolgozóknak versenyképes árat kell fizetni a nyers tejért, hogy a termelő ne vigye ki az országból, hanem itthon adja el, és legyen feldolgozható alapanyag. Ez a magasabb alapanyagár megjelenik a hazai tejtermékek önköltségében, és így meg kell, hogy jelenjen az értékesítési árakban is.
A gyenge forint a magasabb hozzáadott értékű termékeknél is okoz költségnövekedést, mivel a nem hazai gyártásból származó termékösszetevők (például a kakaó, a cukor, egyes gyümölcskészítmények), illetve a csomagoló-, és segédanyagok ára is nő.
Elszálltak a költségek
A nyerstej árával egyébként még mindig a sor végén kullogunk Európában (azzal együtt, hogy az elmúlt egy év alatt az EU-ban nálunk nőtt második legnagyobb mértékben), így az áremelkedés indokolt – jegyezte meg a terméktanács igazgatója. Kevés a munkaerő, jobban meg kell fizetni az embereket, különben elmennek. Esetleg felvehetnek indiai, mongol vagy indonéz állatgondozókat, vagy robotizálhatnak. Drágultak a tisztítószerek, a csomagolóanyagok, az energia és az import takarmány, valamint az útdíj és az üzemanyag is.
Az ellátási lánc többi szereplőjénél is nőttek a bér- és egyéb költségek, ezek is mind beépülnek a fogyasztói árakba. A tejtermékeknél egy év alatt – feldolgozónként és tejtermékenként eltérő mértékben – 5-10 százalékos gyártói áremelkedés volt. Az árváltozás kiskereskedelmi lánconként eltérő mértékben jelentkezett.
Lassan, de tovább drágul a tej és a tejtermék
Ez az áremelkedés továbbra is csak részben fedezi a termelők és feldolgozók költségeinek tényleges növekedését, amely csak részben ered az alapanyag árak emelkedéséből, másrészt az elmúlt időszakban tapasztalt növekvő logisztikai, disztribúciós, energia- és élőmunka-költségekből. A költségek növekedése előreláthatólag az idén is folytatódik, ami további fogyasztói árnövekedést generál.
A világon alapvetően továbbra sincs tejfelesleg, keresleti piac van. Európa nem tudja jelentősen növelni tejtermelését. Kína továbbra is kulcsszereplő importőr, tavaly mindent kipucolt az európai raktárakból, ami csak fellelhető volt. A nagy termelő Ausztráliában 8 százalékkal esett vissza a tejtermelés a bozóttüzek miatt. Fél-egy évig még biztosan nem lesz jelentős tejfelesleg, a következő egy évben további lassú drágulás várható a nyerstejnél és a tejtermékeknél – borítékolta Harcz Zoltán.
Kiemelt kép: Kummer János / 24.hu
