A demokratikus rendszer kidolgozásakor, 1989-ben, a rendszerváltó pártok többpártrendszeren alapuló, arányos parlamenti szisztémát dolgoztak ki. Ez – az MDF-SZDSZ paktummal az ország kormányozhatósága érdekében radikálisan lecsökkentett számú – kétharmados és minősített többségi törvényekkel biztosította a pártok számára a másik ellenőrzését, de egyszersmind feltételezte, hogy a politikai erők képesek kompromisszumot kötni egymással az igazán fontos kérdésekben. A köztársaságielnök-választás bebizonyította, ez a feltételezés ma már nem állja meg a helyét. Nem véletlen, hogy az SZDSZ pont most rukkolt elő ismét a kisebb parlament ötletével, és négypárti egyeztetést sürget a kérdésről.
Annak érdekében, hogy ne a mostani politikai helyzet befolyásolja tárgyalásokat, a liberális párt azt javasolja, a kisebb parlament ne a 2006-os, hanem a 2010-es választásokkal jöjjön létre. A parlament már többször nekifutott a kérdésnek, de mivel valójában minden párt ellenérdekelt a szűkítésben – hiszen ezzel kevesebb helyet tudnának szétosztani az egyes pártok – a kísérletek rendre kudarcba fulladtak.
A kisebb parlament kidolgozása ugyanakkor lehetőséget ad a pártoknak, hogy új választási törvény kidolgozásával a nekik tetsző rendszer felé tolják a jelenlegi rendszert. Abban ugyanis nagyjából mindenki egyetért, hogy irreálisan sok a 386 képviselő egy ekkora országnak.
„Az SZDSZ már 1993-ban felvetette a kisebb parlament ötletét, hiszen nemzetközi összehasonlításban az ország méreteinek egy kétszáz, legfeljebb 250 fős országgyűlés felelne meg. Ez kellő mozgásteret biztosíthatna a döntéshozáshoz” – mondta Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke a FigyelőNetnek. Az indoklás jogos: a hazánkéval megegyező lakosságszámú Portugália parlamentjében 230 képviselő foglal helyet, Szlovákiában – bár a lakosságszám csak fele a magyarénak – mindössze 150.
Új választási rendszer: merre tovább?
A mostani rendszer elvileg a többpártrendszernek kedvez
Új felosztás kell
Az Alkotmánybíróság keddi döntése értelmében mindenképpen át kell rajzolni a választókerületek határait, ugyanis a demográfiai változások miatt a mostani felosztás aránytalan. Jelenleg ugyanis például kétszer annyi választó jut egy képviselőre Budapest XVII. Kerületében, mint Veszprémben. A választókerületek átrajzolása persze hatalmat jelent, hiszen mostanra nagyjából kikristályosodott, melyik területen milyen érzelmű szavazók élnek. A területek szétszabdalásával és átcsoportosításával jelentősen megváltozhatnak tehát az erőviszonyok.
A szabad demokraták szerint úgy kéne arányosabbá tenni a rendszert, hogy az egyéni és listás szavazást is meg kéne tartani, azonban megyei listák helyett csak országos lajstromokra lehetne voksolni. A töredékszavazatokat azonban itt is beleszámítanák az eredménybe. „Az ötszázalékos küszöb lecsökkentése vagy eltörlése egyelőre nem vetődött fel, de a négypárti egyeztetésen valószínűleg sok ötlet felmerül majd” – mondta Kuncze Gábor. Orbán Viktor javaslatára az SZDSZ elnöke csak annyit mondott, hogy Orbán Viktor valójában nem kétpártrendszert, hanem egypártrendszert szeretne, de most az a legfontosabb, hogy a választók mit gondolnak. „A kétpártrendszer nem jó megoldás, a többpártrendszer jobban tükrözi az emberek gondolkodásának sokféleségét. Az igazi kérdés az, hogy ki tudunk-e dolgozni egy kisebb, de arányosabb parlamentet, vagy mindenki inkább a saját pecsenyéjét akarja sütögetni. Ehhez azonban az SZDSZ nem ad a parazsat” – hangsúlyozta Kuncze Gábor.
A kétpártrendszer előnyei és hátrányai
Az Orbán Viktor által felvetett kétpártrendszer távol esik a magyar hagyományoktól és az 1989-ben a Nemzeti kerekasztal által megálmodott alkotmányos berendezkedéstől.
Kétpártrendszerekre leginkább az angolszász államokban találunk példát, a tankönyvi példa az angol berendezkedés, az úgynevezett westminsteri modell. Ennek lényege, hogy – noha a parlamentbe több párt is bekerülhet, mint az angoloknál a liberális párt – két nagy párt verseng a szavazatokért, és valamelyik abszolut többséget tud szerezni az országgyűlésben.
A kétpártrendszer előnye, hogy rendkívül stabil, hiszen két nagy párt közül a győztes mindent visz: nem kényszerül koalícióba, egyedül is képes kormányozni, döntéseket hozni. A dolgot magyar viszonylatban nehezíti persze, hogy míg például Nagy-Britanniában nem ismerik a minősített többség fogalmát, addig Magyarországon a legfontosabb kérdésekhez nem elég az egyszerű többség.
További előnye a kétpártrendszernek, hogy nincs egymásra mutogatás: mivel egyetlen párt kormányoz, övé a felelősség, és ez alól nem lehet kibújni olyan kifogásokkal, hogy a koalíciós partner kényszerítette ki a döntést. És mivel a győztes párt programja egyben a kormányprogram is, az egyes ígéretek sokkal számon kérhetőbbek.
A kétpártrendszer hátránya az aránytalansága. A különböző ideológiák, nézetek nem kapnak képviseletet a parlamentben, ráadásul mivel ugyanazért a szavazóbázisért küzd a két nagy párt, az ő programjaik sem különülnek el egymástól szignifikánsan. A versengő politikai csoportosulások a középen álló, ingadozó szavazókat célozzák tehát meg, őket pedig „középre húzó” programmal igyekeznek megnyerni.
A kétpártrendszerben többségi választási rendszert alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy az egyéni választókerületekben a jelöltek közül az nyer, aki a legtöbb szavazatot elnyeri, függetlenül a résztvevők vagy a leadott szavazatok számától. A voksolás egyfordulós, és az a párt a győztes, akinek a legtöbb képviselője jutott be a parlamentbe.
