Bajnok lesz a Fradi?
Nem.
Miért nem?
A jelenlegi Fradi alakulóban van, minden szinten nagyon jó irányba halad. Mégis, ez egy hirtelen ugrás lenne, igaz, benne van a pakliban. Tavaly is benne volt, és a fejlődést tekintve idén reálisabb is lenne az arany, de a Debrecen és a Videoton komoly ellenlábas, ráadásul még a Győrt sem lehet leírni. Ők régebben tértek rá a jó útra. A lényeg, hogy a nemzetközi kupaindulás összejöjjön, az lehet a következő lépcsőfok az egyenletes fejlődésben.
Már a te pályafutásod során is nehezen fogadták be a szurkolók a külföldi edzőt, sok esetben a légiósokat is, nem beszélve a tulajdonosról. Érzel valami változást ez ügyben a Fradi drukkereinél?
A közönség mindig is nehezen fogad el egy külföldi edzőt, de Ricardo Moniz kivétel, igaz, ő a teljes magyar mezőny tekintetében az. Nem ugródeszkának, nem pénzkereset-kiegészítésnek, nem egy állomásnak tekinti a munkát, hanem egy feladatnak. Ez az első pillanattól sugárzik belőle. Újat tud mutatni, ha mással nem, a hozzáállásával, az alázatával. Ezt kutya kötelessége a magyar edzőknek követni, és tanulni belőle. Láttunk már olyan külföldi edzőt, aki a lefújás után hazament repülővel, a hétfőt meg kiadta szabadnapnak. Moniz meg az egyik MTK elleni bajnoki után autóba ült, és lement Debrecenbe az esti meccsre, hogy megnézze a következő ellenfelet. Örülök, hogy ilyen edzője van a Fradinak.
Fotó: Sport TV
Mi az oka annak, hogy a magyar edzőkön vagy épp játékosokon ez az elhivatottság nem látszik? Tisztelet a kivételnek…
Ez egy társadalmi kérdés. Az átlag magyar emberek között sajnos nem azok vannak többségben, akik szakmájuk iránt igazán elhivatottak. Talán nem olyan neveltetést kaptak a szülői háztól, az első edzőtől vagy a tanártól. Az lenne a normális, ha mindenkit az elvégzett munka arányában becsülnének meg erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Ha egy fizikailag is kiemelkedő adottságú nagy magyar tehetség nem így gondolkodik, akkor egy középszintű román légiós lebringázza őt a pályáról.
Te is játszottál középszintű román légiósokkal, és más légiósokkal is. Aktívan végigélted, hogy egyre több külföldi áramlik a magyar bajnokságba.
Igen, de ha van egy olyan játékos, aki tud újat mutatni, akkor jöjjön. Mikor a Fradiban játszottam, még szabályozták a légiósok számát, de abban a csapatban olyanok szerepeltek, akik tudtak valami olyan pluszt hozni, mint amit ma Moniz a kispadon. Kopunovics és Kuntics mentalitásával, eredményességével segített, hátul Kuznyecov tanította a focit. Az világjelenség, hogy külföldiek elárasztják a nemzeti bajnokságokat, az viszont nem, hogy milyen minőségűek. Ahogyan Anglia azt tudja mondani, hogy csak olyan mehet, aki az előző években saját országa bármilyen válogatott meccseinek 75 százalékán játszott, úgy akár a magyar szövetség is hozhatna valamilyen szabályt. Ez persze nem fog bekövetkezni, mert a magyar fociban nagyon sokan mutyiznak, ide tesznek pénzt, oda tesznek pénzt, adnak-vesznek, egyáltalán nem a magyar labdarúgás érdekében. De ez egy másik történet.
Illés Béla mondta nemrég a weboldalunknak, hogy a magyar játékosok drágák.
Erről Béla tényleg többet tud, hiszen ő most nem vendéglátással foglalkozik, hanem játékosoknak ad fizetést. Ezt el kell neki hinnem.
És ráadásul nagyok a játékosok igényei.
Ezt viszont inkább elhiszem. Szintén szövetségi szinten lehetne lépni, adott esetben követni a belga példát, ahol maximalizálták a játékosok fizetését. Ennek persze eleinte lehetnek olyan következményei, hogy egy 29 éves játékos bizonyos igényekkel elmegy a német harmadosztályba több pénzt keresni, de egy újabb generáció, amely már mondjuk egy szabályozott rendszerbe születik, beleszokna.
Fotó: MTI
Jó dolog (volt) magyar focistának lenni?
Nekem nagyon sokat számított, hogy Csank János volt az edzőm 18 éves koromtól négy éven át Vácon. Melóztam, és hallgattam, amit mond. Ő mindig elmondta, ez egy szakma, amit nyolcéves kora óta tanul. Labdarúgónak lenni egy szakma, amit büszkén kell vállalni, én ezt így tettem. Ha egy labdarúgó eredményt ér el, ikonná válhat, ami nagy felelősség. Én elhittem, amit Csank János mondott, és szerintem így is kell viselkedni. Emellett szüleimtől olyan neveltetést kaptam, ami szintén erősítette az elhivatottságomat.
Sokan lejáratták a focistákat…
De nem azok, akik úgy gondolkodnak, mint mondjuk abból a Vácból a mai napig mindenki. Bármelyikükkel találkozom Koszta Jánostól, Víg Péteren keresztül Hahn Árpiig, mindig nagybetűs emberekkel találkozom. Igaz, lehet, nem is Csank Jánostól szívták ezt magukba, hanem ő választotta ki őket, mert ilyenek voltak, kaptak otthonról vagy máshonnan egy megfelelő neveltetést. Soha nem fogok a magyar fociról rosszat mondani, de látom, hogy a problémák hol rejlenek.
Ha látod, mi a helyzet, nem gondoltál arra, hogy a kényszerű befejezést követően átadd ezt a szemléletet a gyereknek, vagy épp egy klub alkalmazottainak?
Ez a dolog a mai napig nyitott. 33 évesen hagytam abba a játékot, addigra már beleláttam abba, mi folyik a labdarúgásban idehaza. A közeg, az elvtelenség, minden, ami miatt nem jutunk egyről a kettőre, ezek szerint eddig távoltartott a focitól. Megjegyzem, nem akarok általánosítani, mert azért akadnak kivételek.
De ha most hívna valaki…
…ez többször megtörtént.
Honnan?
Többször, több helyről. Volt konkrét megkeresés Erwin Koeman kapitánykodása idején például a válogatottól is, de dolgoztam egy keveset Telek András mellett a női válogatott stábjában. Elvégeztem a B licences képzést is, voltak tehát halvány törekvéseim.
De mégis, mi az, amire igent mondanál?
Nagyon sokat gondolkodom ezen. Hiába hagytam abban 10 éve, nagyon sok időt töltöttem a labdarúgásban, rengeteg élmény ért pro és kontra, a mai napig álmodom ezekkel a történetekkel. A vezetőedzői feladat túl összetett, sokkal nagyobb felkészültséget igényel. Mivel azt gondolom, vezetőválság van a magyar fociban ma is, sportvezetőként elférnék a magyar fociban. Ami a gyerekekkel foglakozást illeti: ott is igen lenne a válasz, mert az meg egy gyönyörű feladat. De a kérdés itt is kérdés maradna: vajon milyen emberek közé kerülnék, kikkel dolgoznék együtt. Vezetőként is egy olyan rendszer része lennék, ahol vannak még más emberek is.
Többször nyilatkoztad, hogy a magyar foci a társadalom lenyomata. Most rosszul állunk? Gondolok itt a megnövekedett szélsőséges csoportokra a lelátón. Ráadásul az ultrák tiltakoznak a szurkolói regisztráció ellen.
Mióta az eszemet tudom, arról beszélnek, hogy ne menjenek a stadionba olyan emberek, akik feltépik a széket, akik felgyújtják a szektort vagy épp szélsőségesen viselkednek. Ezt hogy lehet megakadályozni? Az egyik módszer a regisztráció, ami ellen nemcsak az ultrák tiltakoznak, hanem például az Újpest ügyvezetője is. Ez vicc, hiszen neki épp az ellenkező oldalon lenne a helye. Ha rendet akarunk a lelátón, intézkedéseket kell hozni, és ez szerintem egy kulturált megoldás. Ráadásul hosszú évek óta alkalmazzák Nyugat-Európában. Személyiségi jogokra hivatkoznak sokan, holott fél napokat töltenek a Facebookon, amit mindenki lát.
Fotó: MTI
Kapusként nyilván többet hallottál a lelátóról érkező hangokból, amelyek ma egyre ordasabbak.
A szurkolónak joga van szeretni, és joga van kritizálni is. Normális, ha kiabálnak: kifizeti a jegyet, neki megengedett, hogy elküldjön a francba, megtapsoljon vagy mondjuk, Spanyolországban bedobjon egy párnát a pályára. Ha valaki felgyújt egy széket, vagy kitesz egy szélsőséges transzparenst, azzal nem tudok azonosulni, mert azzal nem lehet. A szurkoló nem rendbontó jegyet vesz, nem politikai rendezvényre vesz jegyet.
Tényleg felszabadító lehetett annak idején kiszakadni a fociból, és a vendéglátásban elhelyezkedni.
Igen, abszolút. Viszont rendszeresen agyalok arról, milyen csapatot állítanék össze magam mellé, ha mondjuk, visszatérnék a labdarúgásba. Épp tegnap gondolkodtam el azon, mennyire szimpatikus Horváth Feri hozzáállása. Nem véletlenül értettük meg magunkat korábban a pályán vagy épp a válogatott összetartásain, ahol szobatársak voltunk. Az ő elképzeléseivel például tudnék azonosulni.
Ez azt jelenti, hogy azért mégis vágyódsz vissza.
Persze, mert ebben éltem. A mai napig a foci miatt ismernek meg. Azt hiszem, úgy korrekt, hogy ha nem is vagyok ott, gondolkodom rajta. Nem tolom el magamtól azt, amiben éltem, nem mondom azt: oldjátok meg a bajaitokat úgy, ahogy tudjátok, mert az egész úgyis egy vasat sem ér.
Jelentett valamit a vendéglátásban, hogy focista voltál?
A csapatépítésben mindenképp, ez itt is fontos. Remélem, az edzőim is azt gondolják, csapatember voltam. A két kávézóban és a balatonfüredi panzióban is sok ember dolgozik, több műszakban, fontos, hogy egy irányba menjünk.
Nem akartak az elején megfojtani?
Nem, azért az inkább az éjszakai életre jellemző. Inkább az volt az érdekes, amikor találkoztam azzal a klasszikus vendéglátói szemlélettel, ami a vendégek átverésére irányul. Ez egy generáció sajátja, amivel akkor szembesültem, amikor például embert vettem fel. Hála az égnek, a vendéglátásban már többségben van az a réteg, amely úgy gondolja, hogy a cél az, hogy az ember elégedetten távozzon, kulturált ételt, italt kapjon, ha betéved hozzád. Csodálkozva néztek, amikor egy presszókávénál is ugyanúgy kimentem, meghajoltam a vendég előtt, mintha tízezrekért rendelt volna. Nem értették.
Fontos volt, hogy az elején te is felszolgálj, és beállj a sorba?
Abból a szempontból igen, hogy nem tanultam ezt a szakmát. Végigcsináltam a műszakokat. Ez azért fontos, mert így tudhattam meg, mit követelhetek meg az alkalmazottaktól. Az, hogy az embernek milyen a vezetési stílusa, az egy adottság. Van, aki nem takarítana ki egy pultot, én mondjuk, megteszem.
Mennyire vagy benne a napi dolgokban. Itt van előttem egy pohár narancslé, tudod, mennyibe kerül? Követed a trendeket is?
Természetesen. Ebben a kávézóban (a Montevideo utca mellett – a szerk.) egy üzletvezető intézi a napi ügyeket, mert miután megnyílt a balatonfüredi panzió, amit idén bővítettünk és már 50 fős kapacitással működik, így volt logikus. Ha nincs nyári szezon, akkor szinte egész héten itt vagyok, nézem, figyelem a történéseket, igyekszem képben lenni a menő termékekről is.
A Sport TV-s munkád során objektív véleményeket formálsz, ezáltal nem váltál céltáblává mondjuk, a nethuszárok előtt. Tudatosan lett felépítve az, amit ott képviselsz?
Nagyon szívesen mondom el a véleményemet, méghozzá azért, mert nem vagyok benne mindennapi szinten a fociban. Nem futok össze a folyosón csapattárssal, felettessel, senkivel. Objektív tudok lenni, ránézek a meccsre, és elmondom, mit látok. Nekem könnyebb tehát a dolgom. Játékost nem szoktam szidni, mert ha mindent megtett a pályán, nem az ő hibája a vereség és az sem, hogy adott esetben tízből kilencszer rosszul adott be jobbal. Az, ami a pályán zajlik, az egy következmény. Annak, hogy az MLSZ hogy dolgozik, a klub hogy dolgozik, az edző hogy dolgozik. Ennek a vége az, hogy a jobbszélső nem tud jobbal rúgni. Mindezért hibás az, aki betette a csapatba, aki leigazolta, aki nem tanította meg jobb lábbal rúgni. Ha nem AKAR futni a játékos, az egy másik kérdés, az már szembemegy a minimum elvárással.
Ha a Digi Sport hívna szakkommentátornak, elmennél?
Nagyon jó csapatban dolgozom a Sport Televíziónál. Bíztak bennem, elindítottak, foglalkoztak velem, ráadásul jó szakemberek. Ismerik az értékeimet is. Régen is fontos volt, hogy akikkel dolgozom, tudják, milyen vagyok. Jól érzem magam, fel sem merült más bennem.
Ki most a legjobb kapus Magyarországon és a nemzetközi mezőnyben?
Idehaza a Bogdán-Megyeri-Gulácsi hármas hosszú időre megoldja a válogatott gondjait. Közülük egyértelműen Ádám van a topon. Hihetetlen önbizalommal, de mégis szerényen dolgozik, mentálisan jó állapotban van, bátor, nagyon egyben van. Sokan Petr Cechet tartják a legjobbnak, de nálam még mindig a Buffon-Casillas kettős áll az élen.
