Magyar ember ritkán tartózkodik cápáktól hemzsegő vizekben, tény viszont, hogy gyakorlatilag bármelyik tengerben vagy óceánban előfordulhat valamilyen cápa. De a támadás cseppet sem törvényszerű. Az óriási halak ugyanis nem tekintik az embert zsákmánynak, a legtöbbször kíváncsiságból, vagy tévedésből kóstol belénk. Az áldozatnak persze ez sovány vigasz.
Az óceán nem úszómedence, hanem egy vad ökoszisztéma, ahova az ember saját felelősségére lép be. Rajta múlik az is, hogy megtesz-e mindent saját biztonsága érdekében.
A cápák nem “ennivaló kis állatok” és nem kell, hogy megbarátkozzunk velük. Veszélyes ragadozók, akiknek kijár a tisztelet – véli Christopher Neff, a Sidneyi Egyetem munkatársa, a cápatámadások szakértője. Az emberek általában véve biztonságban vannak a tengerparti strandokon, a cápaharapás esélye szinte elhanyagolható, 1:11,5 millióhoz.
Ha mégsem akarunk statisztikai adattá válni, Neff több praktikát is javasol. Viharos időben nem ajánlott a cápák által gyakran látogatott vízben tartózkodni. A felkavart üledék miatt könnyen a ragadozó és zsákmánya közé kerülhetünk. Komoly vihar után 24 óráig tartózkodjunk a víztől és hajnalban, alkonyatkor ugyancsak nem ajánlatos a fürdőzés.
Növeli a támadás kockázatát, ha például fókák vannak a környéken, vagy egy halászhajó épp nem sokkal korábban szabadult meg a halbelektől. Ezek mind odacsábítják a cápákat, akik esetleg az emberbe is belekóstolhatnak.
Úszni a part közelében és csoportosan a legbiztonságosabb. Sőt, mielőtt vízbe megyünk, tegyük le az ékszereket is. A csillogó fém könnyen felkelti a cápa érdeklődését és természetesen el is indul megbizonyosodni róla, hogy mi az. Végezetül nem szabad túlzásba vinni a fröcskölést: számos történet szól arról, hogy a vízben “eljátszott cápatámadás” valóban a közelbe vonzotta a ragadozót.
