Az Electronic Arts által grundolt Need for Speed-széria 25 éve ontja magából az epizódokat, és aligha akad olyan, aki valamilyen formában ne találkozott volna a sorozattal – ne feledjük, még mozifilm is készült a videójáték alapján. Az egykoron legendás autóversenyzős széria fénye ugyanakkor az elmúlt években jócskán megkopott, a legutóbbi két rész, a 2015-ös Need for Speed és a 2017-es Need for Speed Payback sem a rajongókat, sem a kritikusokat nem nyűgözte le. A kiadó ettől függetlenül nem állt le a sorozattal, hiszen idén megérkezett a Need for Speed Heat, ami az elődeinél ugyan klasszisokkal jobb, de még így sem egy olyan program, amiért őszintén lehet rajongani.
Old school, new school
A fejlesztésért ezúttal is a korábbi epizódokat tető alá hozó Ghost Games felelt, akik érezhetően sokat tanultak az előző két munkájukat ért kritikákból. A játék magját ezúttal is az utcai versenyzés és a tuningolás adja, megbolondítva némi sztorival, amiben a korrupt rendőrök ellen vonulunk harcba. Adott továbbá egy nyitott, Miamire emlékeztető, kellően változatos játéktér, rengeteg opcionális verseny és feladat, változatos versenytípusok és küldetések, illetve két napszak, a legális futamokat biztosító nappal, illetve a zsarukkal fűszerezett éjszaka. Utóbbiak közül ráadásul mi választhatjuk ki, hogy melyikhez van kedvünk, szóval a programnak van egy egészen kellemes, testre szabható dinamikája, ami
A kalandunkat új fiúként kezdjük, a külsőnket 12 előre legyártott sablonból lehet kiválasztani, majd a bemelegítő futamunkat követően megvásárolhatjuk az első járgányunkat, és kezdetét veszi a tényleges játékmenet. Utunkat egy helyi testvérpár, Lucas és Ana egyengeti, ők vezetnek be a versenyek világába, nekünk pedig az a feladatunk, hogy a futamokon jól szerepelve egyre több bevételre és hírnévre tegyünk szert. Nappal főleg pénz gyűjthető, míg a jóval eseménydúsabb éjszakában már a reputációnk is szépen dagasztható. Előbbire az új verdák és az egyre durvább alkatrészek beszerzéséhez van szükség, míg az utóbbi a szintlépéshez szükséges, ami nélkülözhetetlen az előre haladáshoz.
Ami kifejezetten tetszett az új Need for Speedben, hogy már a játék eleje sem egyszerű, nem lehet a gázpedál folyamatos nyomva tartásával nyerni, vannak futamok, ahol tényleg a megfelelő driftek és a tökéletes ívek jelentik a siker kulcsát. Az autók viselkedése szintén dicséretes, érezni a gépek közti különbséget, hiszen egy amerikai izomautó egész más megközelítést igényel, mint egy japán járgány. Nyilván ezúttal sem egy szimulátort kapunk, az NFS továbbra is egy arcade versenyprogram, de helyenként így is megizzasztja az embert, főleg ha belevetjük magunkat az éjszakába. A rendőrök a „heat” növekedésével párhuzamosan lesznek egyre agresszívabbak és trükkösebbek, azaz idővel egyre nagyobb, már-már frusztráló kihívás lesz lerázni őket.
Szintén piros pont jár a garázsért, ahol testre szabhatjuk a járgányunkat. Egyrészt a program ezen része néz ki a legjobban, másrészt az autómániások rendesen kiélhetik magukat: nemcsak külsőleg variálhatók a járgányok, szinte minden részletükben, de belsőleg is, mazsolázhatunk a különböző motorok, felfüggesztések és egyéb kiegészítők között. Az pedig már csak hab a tortán, hogy hiába került 127 különböző verda a programba, ezúttal nem kell rendszeresen autót váltani a győzelemhez. Ha megtaláljuk a nagy szerelmünket, akkor folyamatosan tuningolhatjuk, hogy legyen esélye az újabb és újabb versenyeken, sőt minden gép átalakítható úgy, hogy megfeleljen a különböző versenytípusok követelményeinek. Bármiből lehet off-road szörnyeteg, csak a megfelelő alkatrészek kellenek hozzá.
Alakítgatni pedig rendszeresen kell, hiszen a Need for Speed Heat a versenyek szempontjából tényleg elég változatos, hiszen a teljesen klasszikus A-ból B-be és körpályás futamok mellett lesznek driftre épülő és terepen zajló futamok is, és a siker érdekében mindegyikre a megfelelő verdával kell érkezni.
Helyenként igénytelen
Tartalom, változatosság és kihívás szempontjából tehát rendben vannak a dolgok, ugyanakkor a körítés nem igazán tudott felnőni a 2019-es kívánalmakhoz. Az autók külsőre rendben vannak, a roncsolódás viszont nevetséges, és ha van időnk figyelni a részletekre, akkor rájövünk, hogy száguldásnak helyet adó világ sem túl szép. Konzolon néha fájdalmasan lassan rajzolódnak ki a tereptárgyak, manapság a 2D-s növényzet nevetséges, a fák és oszlopok úgy törnek, mint a ropi, az átvezető jelenetek pedig nemcsak ismétlődnek, de látványra is bénák, akár csak a szereplők, akik úgy néznek ki,
A felszín alatt hiába dolgozik a hihetetlen látványra képes Frostbite grafikus motor, túlzás nélkül állítható, hogy az NFS Heat részletesség szempontjából még a 2013-as Need for Speed Rivalshez képest is alulmarad. Persze száguldás közben másodlagos a látvány, de ha az ember néha megpihen, bizony felhúzott szemöldökkel csodálkozik rá a AAA-kategóriás játékokhoz képest igénytelen megoldásokra.
Túl a csúcson
Az kétségtelen, hogy a Ghost Games a tartalmat illetően végre eltalálta a megfelelő receptet: a Need for Speed Heat nem idegesítő, ügyesen merít a régi nagy elődök jól működő elemeiből, kellő számú és fajtájú kihívást kínál, nem fogja végig a kezünket, és a sztori mellett is bőven kínál elfoglaltságot. Ugyanakkor semmi újdonság nincs benne, és hiányzik belőle az a plusz, ami rajongóvá tenné az embert.
A széria már jó ideje túl van a karrierje csúcsán, és a legújabb rész sem több, mint egy tisztességes iparos munka. Az NFS Heat ugyan kielégíti a legkitartóbb rajongók igényeit, de arra minden bizonnyal képtelen lesz, hogy nagyobb tömegeket csábítson magához, éppen ezért pár hónap múlva jó eséllyel már arra sem fogunk emlékezni, hogy egyáltalán létezik.
