Ha csak a hazai statisztikákat nézzük, nem feltétlenül látszik, mennyire nem tesz Magyarország eleget azért, hogy kevesebben haljanak meg olyan ok miatt, ami megelőzhető lett volna. Pedig egyértelmű az összefüggés az egészségügyi kiadások és a között, hogy meddig élnek az emberek, és azon belül meddig élnek egészségesen.
Magyarország népessége 1980-ban volt a csúcson, akkor 10,7 millióan voltunk – azóta folyamatosan csökken a lélekszám. Tízmillió fölé 1961-ben kerültünk, és utoljára 2010-ben értük meg ezt. Jelenleg nagyjából annyian élünk az országban, mint az ötvenes évek közepén. Elég egyértelmű a trend:
A múlt század kezdetén még évente több mint 177 ezren haltak meg, aztán fokozatos csökkenés következett, az ’50-es, ’60-as évekig, amikor 100 ezer alatt is volt az éves halálozási szám. Aztán 1993-ig többnyire emelkedett, utána megint inkább a csökkenés volt a jellemző, de az utóbbi években ismét mutatkozott némi emelkedés, és 2018-ban ismét 131 ezer fölé nőtt a halálozások száma.
A születések számában a kormányzati intézkedések ellenére eddig nem állt be a fordulat, legfeljebb annyi történik, hogy egyik évben kicsivel csökken, a másikban kicsivel nő a szám. Az utóbbi három évben, 2016 és 2018 között például évről évre csökkent.
A természetes fogyás és szaporodás mérlege 1981-ben fordult mínuszba, onnantól minden évben többen haltak meg Magyarországon, mint ahányan születtek. 1954 számított a csúcsévnek, akkor több mint 116 ezerrel haladta meg a születésszám a halálozásokét – ez a közismert Ratkó-korszak, az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó éveire esett, ezeket az intézkedéseket 1956-ban törölték el. 2018-ban már 41 ezerrel volt magasabb a halálozási, mint a születésszám, ami az utóbbi folyamatos visszaesésének tudható be.
Vezető halálok a keringési rendszerek betegsége – a rendszerváltás körüli években haltak meg ilyen okból a legtöbben, s bár a szám azóta csökkent, még mindig toronymagasan ez vezet a halálokok között. Pozitívum, hogy csökkent az öngyilkosságok és a végzetes kimenetelű balesetek száma, viszont a daganatos betegségek változatlanul sok áldozatot szednek, és egyre többen halnak meg légzőszervi megbetegedésben is.
Ha azonban nem csak a magyar adatokat nézzük, egészen más kép rajzolódik ki. A GKI az egészségügy helyzetéről szóló idei tanulmánya azt írja, hogy a halálozási statisztikában vezető keringési rendszeri betegségeket tekintve a visegrádi országok közül Magyarország mutatója a legrosszabb. Bár jóval kisebbek az országok közti különbségek, de a daganatos betegségeknél is a magyar érték a legmagasabb, sőt az emésztőrendszeri betegségeknél és az öngyilkosságnál is Magyarország vezet.
A százezer lakosra számított megelőzhető halálozás szintén nálunk a legtöbb: 385. A 9,7 milliós lélekszámra vetítve ez azt jelenti, hogy mostanában
A magyar érték 14 százalékkal rosszabb, mint a szlovák, 39-cel, mint a cseh, és 43 százalékkal, mint a lengyel, míg az EU-átlagot 89 százalékkal haladja meg. Igaz ugyanakkor, hogy az ezredforduló utáni 16 évben a 100 ezer főre vetített potenciálisan elvesztett életévek száma minden vizsgált országban csökkent, és a csökkenés mértéke Magyarországon volt a legnagyobb mértékű, összesen 42 százalékos.
Jó hír, hogy összességében átlagban kicsivel tovább élünk évről évre, viszont az Eurostat adatai szerint aki Magyarországon él, kevesebb évre számíthat születésekor, mint egy átlag európai, és így van ez akkor is, ha már megérte az 50 vagy 65 éves kort. Az is látszik, hogy a Magyarországon élő férfiak élethosszkilátásai nagyobb lemaradásban vannak az európai átlaghoz képest, mint a nőké.
A KSH írja Magyarország 2018 című tanulmányában, hogy az OECD vizsgálatai szerint az egy főre jutó egészségügyi kiadások mértéke összefügg mind a várható élettartammal, mind az egészségesen eltöltött évek számával. A legutóbbi, 2016-os OECD-adatok szerint Magyarország a GDP 7,4 százalékát költötte az egészségügyre, amivel a 17. helyezést értük el, egyet javítva az előző évhez képest. Ugyanakkor a GKI-tanulmány kiemeli, hogy az egy lakosra jutó, vásárlóerő-paritáson számolt egészségügyi kiadás Magyarországon 2017-ben 22 százalékkal volt kisebb, mint a cseheké, 10 százalékkal maradt el a szlovákokétól, noha 5 százalékkal meghaladta a lengyelekét.
Magyarországon 2003 és 2016 között az egészségügyi közkiadások mintegy 58 százalékkal, míg a magánkiadások 92 százalékkal nőttek. Reálértéken azonban a kiadások a közszférában mintegy 13 százalékkal csökkentek, tehát az állam az árváltozástól eltekintve ennyivel kevesebbel járult hozzá az egészségügy működéséhez.
Vásárlóerő-paritáson nézve Magyarországnak már csak a 21. hely jutott az EU-s mezőnyben. Ez azt jelenti, hogy harmadannyit költött Magyarország az egészségügyre, mint az első helyen álló Németország. Innen nézve elég egyértelműnek tűnik, mi lenne a teendő, hogy tovább éljünk, tovább legyünk egészségesek.
