A DJI már évek óta élen jár a lakossági célra szánt drónok fejlesztésében, és a közelmúltban rendre pompás gépekkel álltak elő, főleg a félprofi kategóriában. A Mavic Air és a Mavic 2 Pro egyaránt elnyerte a tetszésünket, viszont ezektől a termékektől sokakat elriaszthat, hogy még az olcsóbbiknak számító Air is 220 000 forint környékén vihető haza. Az olcsóbb belépő kategóriát eddig a Spark nevű modell képviselte, ezt a gépet viszont nyugdíjba küldte a DJI, és a leváltására érkezett a 135 000 forintról induló Mavic Mini, amit kifejezetten a reptetéssel ismerkedő és kezdő hobbidrónosoknak szán a kínai gyártó.
Mavic Mini: kicsi a bors, de sokáig bírja
A drón egyik legfontosabb tulajdonsága és újdonsága a súlya: akkumulátorral együtt is 249 gramm, méghozzá nem véletlenül, ugyanis az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban 250 grammtól kell regisztrálni a gépeket, hogy a felhasználó repülhessen vele. Hasonló szabályozás hiányában nálunk ez nem olyan fontos tényező, így marad a tény, hogy a gép összehajtva elfér a tenyerünkben és akadnak olyan okostelefonok, amik többet nyomnak, mint ez az egészen apró repülő ketyere.
Formára a Mini követi az eddigi Mavic termékek vonalait, anyaghasználat terén viszont meg sem közelíti a korábban emlegetett társait. Kézbe véve látszik, hogy ez a masina olcsóbb műanyagból készült, bár itt nyilván nemcsak a spórolás játszott közre, de az is, hogy a drón tartani tudja az emlegetett súlyhatárt.
A gép másik kiemelkedő tulajdonsága, hogy a 2600 mAh-s akkumulátorral (kedvező időjárási viszonyok mellett) akár 30 percig is tud repülni, ami a duplája a Spark képességeinek. Ebben persze közrejátszik az is, hogy a Mini testén mindössze két szenzor kapott helyet, azok is a gép alján, a biztonságos leszállás elősegítéséhez. Elöl, hátul és oldalt nincs semmi, csak érzékelőnek tűnő dizájnelemek, sőt a gép az orrában lévő kamerát sem használja érzékelésre, így az elődökkel szemben egyáltalán nem figyelmeztet, ha túl közel repülünk valamihez vagy valakihez – mivel egy kezdőknek szánt hobbidrónról beszélünk,
Cserébe már az alapcsomagban találunk távirányítót (csak mobilos vezérlésre nincs is lehetőség), illetve kamerafronton is jobb megoldást kapunk, mint a Spark esetében. A 1/2,3 hüvelykes, 12 megapixeles (f/2.8) CMOS szenzor egy háromtengelyű motorizált stabilizátoron pihen, amivel maximum 4000×3000 pixeles fotók, illetve Full HD (25, 30, 50, 60 fps) és 2,7K (25, 30 fps) felbontású videók készíthetők. A kontrollerhez kapcsolódó telefonunk kijelzőjén ugyanakkor 720p-ben, maximum 4 mbps sebesség mellett és 30 fps képfrissítéssel követhetjük nyomon, hogy éppen mit lát/rögzít a drónunk.
A gépnek saját háttértára nincs, így amennyiben nemcsak repkedni szeretnénk vele, hanem készítenénk videókat és fotókat is, akkor mindenképpen érdemes beszerezni legalább egy 32 GB-os micro SD kártyát, ugyanis egy kétperces, 2,7K-s, másodpercenként 30 képkockával készült videó közel 1 GB helyet igényel.
A Mavic Minihez a gyártó vadonatúj alkalmazást is fejlesztett DJI Fly néven, ami egyszerűbb, mint a korábbi modellekhez járó szoftverek, de ugyanúgy tartalmaz oktatómódot, amiben virtuálisan sajátíthatók el a gép kezelésének alapjai, illetve az appon belül arra is adott a lehetőség, hogy a rögzített felvételeket előre legyártott sablonok szerint szerkesszük. A rendszer emellé tudja az olyan népszerű módokat, mint a Dronie, a Circle, a Helix és a Rocket, azaz egyetlen gombnyomással csinálhatunk olyan látványos felvételeket, mikor a drón magától, irányítás nélkül repül körbe minket vagy készít távolodó/közeledő felvételeket úgy, hogy közben a kamera a kijelölt témára/személyre koncentrál.
Megreptettük
A DJI-nak hála már a hivatalos bejelentés előtt kipróbálhattuk a drónt, viszont a tapasztalataink felemásak, feltehetőleg azért, mert egy olyan, nem kereskedelmi forgalomba szánt modell került a kezünkbe, amivel még akadhatnak (és akadtak is) problémák, illetve
A kezelés pofonegyszerű: a drón alapvetően kezes, még kezdőként is könnyedén irányítható, ugyanakkor a duális wifin (2,4 és 5 GHz) alapuló kommunikáció képtelen volt biztosítani a DJI által ígért 2 kilométeres hatótávot. A szerkesztőség mellett már 150 méter előtt szaggatott a kép és megszakadt a kapcsolat, a Duna-parton sem sikerült elérni a 250 métert, de a vidéki pusztában, mindenféle zavaró hálózatoktól távol sem sikerült 350 méternél tovább jutni úgy, hogy legyen normális minőségű stream és ne vesszen el a jel.
Mindez annyira messze van az egészséges hibahatártól, hogy az első reptetések után újabb példányt kértünk a gyártótól, és a rendes tesztünket már a cseregép képességei alapján fogjuk megírni.
A Mini amúgy 3 fokozatra képes a levegőben: a Position az alapbeállítás, ilyenkor optimális körülmények között 8 m/s a sebesség, a Sport módban már 13 m/s-mal lehet hasítani, illetve adott még a CineSmooth, ahol maximum 6 m/s-ot tud a drón, és ez a fokozat direkt arra lett kitalálva, hogy a felhasználó könnyebben készíthessen megfelelő minőségű videókat a levegőben. Amennyiben jó a kapcsolat a távirányító és a gép között, azaz nem szaggat a stream, és jól irányítható a drón, akkor egész szép felvételek készíthetők (bár a dinamikatartomány nem az igazi) – ahogy az a videónkban is látható.
Hibás példányra utal az is, hogy a DJI drónoktól szokatlan módon a nálunk járt Mavic Mini képtelen volt egyenesen repülni, jobbra húzott, illetve lassan, de biztosan emelkedett, anélkül, hogy hozzányúltunk volna a magasság szabályzásáért felelős analóg karhoz. Remélhetőleg egy héten belül már arról számolhatunk be, hogy az új példánnyal már nem akadtak hasonló és a hatótávval kapcsolatos problémáink.
Két változatban kerül a boltokba
Amit még érdemes tudni, hogy a Mavic Mini a DJI jó szokásához híven két változatban lesz elérhető november 11-től. Az alapcsomag ára a fentebb már említett 135 000 Ft, és ebben a pakkban a gép, a kontroller, az erre felcsavarható kis karok és az egy szem aksi mellett csak a pótpropellereket, a cseréhez használható csavarhúzót és csavarokat és a szükséges kábeleket (lightning, USB-C, micro USB) találjuk.
A jóval tartalmasabb Fly More Combo ugyan már 170 000 forintba kerül, de itt már találunk egy egész pofás hordozó táskát, három akkumulátort, ezeknek külön (kétirányú) töltőt, három adag extra propellert (csavarokkal és csavarhúzóval), sőt egy olyan extra kiegészítőt is, ami 360 fokos védelmet nyújt a drónunk lapátjainak, így már kevésbé kell aggódni, ha esetleg nekimennénk valaminek.
