A magyar bajnoki ezüstérmes előbb Krinstiansandban kapott nagy verést a Viperstől (22-31), majd otthon a Metztől is kikapott (28-34), közben a bajnokságban is becsúszott már két döntetlen a Debrecen és a Siófok ellen.
„Úgy láttam, a Kapronca felett aratott győzelemmel nagy kő esett le mindenki szívéről. Azt tudtuk, hogy nem felejtettünk el kézilabdázni, de az mentálisan nyilván nem tett jót a fiatal csapatunknak, hogy becsúszott egy Debrecen elleni döntetlen, majd egy már szinte megnyert, Siófok elleni meccs is csak döntetlennel zárult” – mesélte Elek Gábor, az FTC edzője.
„Lökét nem tudtuk tartani”
Az első két BL-mérkőzéssen nem ilyen eredményre számított, de elismerte, Kristiansandban nagyon gyengén játszottak, irgalmatlan mennyiséget hibáztak. 14 kihagyott ziccerrel és 17 eladott labdával egyetlen meccset sem lehet megnyerni.
Úgy repültünk el Norvégiába, hogy úgy tudtuk, Heidi Löke nem játszik. Mire leszálltunk, kiderült, mégis ott lesz. Lenyilatkoztam viccesen, hogy kezdhetem elölről a videózást, de ez azért nem volt igaz, hiszen ismerjük őt. De döbbenetes volt látni a fiatal játékosainkat, akiknek talán gyerekkori példaképük volt, hogy most szembetalálkoztak vele a pályán. Gyáván kézilabdáztunk, ezen nincs mit szépíteni, és Lökét nem tudtuk tartani
– mondta. Hozzátette, a Metz ellen nagyon küzdött, de nem játszott jól a csapat, a franciák sokkal előrébb tartanak.
„A védekezésünk és a kapusteljesítményünk még nem állt össze úgy, ahogy szerettem volna. Küszködünk, és ezek hiányában sokgólos mérkőzéseket játszunk. A siófoki meccs igazi hullámvasút volt, a Debrecen pedig egy sorozatterhelés közepén jött (ahogy évek óta csináljuk, a szeptembert besűrűsítjük), ott kicsit elkalkuláltuk magukat, a baromi jól játszó Debrecennel egy enervált Fradi vette fel a küzdelmet.”
Szerinte megvan az árnyoldala annak, hogy sok tehetséggel dolgozhat.
„Tudomásul kell venni, ez egy fiatal átlagéletkorú csapat, ha a vezéreknek gyengébb időszaka akad, akkor a gyerekek nagyon elanyátlanodnak.”
Klasszist nem lehet csak úgy leakasztani
Kökény Beatrix, a klub női szakág- és utánpótlás-vezetője azt nyilatkozta, leginkább Nerea Pena hiányát érzi meg a csapat, a nyári igazolási időszakban őt nem sikerült pótolni.
„Valóban megéreztük Pena hiányát, akit szeretünk és elismerünk. De most a védekezéssel vannak gondjaink, márpedig ő abban semmi szerepet nem kapott. Az biztos, hogy azokon a periódusokon, amikor nehezebben tudunk gólt lőni, az extraklasszisa mindig átsegített bennünket. Ő annyit tett a Ferencvárosért, hogy amikor elkezdtünk vele tárgyalni, és folyamatosan időt kért, és azt mondtuk, vele kapcsolatban kivárunk. Március közepén már nagyon nehéz volt új embert találni.”
Elek nem tartja jónak, hogy már novemberben kialakulnak a következő idény keretei, de úgy fogalmazott, „ezt a világot éljük”. Ám állítja, ha tavaly novemberben kiderül, akkor sem lett volna könnyű dolguk,
Jöjjenek a nyitottat védekező ellenfelek!
Amikor felhoztuk, hogy gondolkodott-e esetleg a védekezésváltáson, egy olyan formáción, ami túlmutat a hatosfalon, azt felelte, van nyitott, sőt 3-2-1-es variációjuk is.
„Bármennyire is rácáfolt az élet arra, hogy a Kapronca éppen egy nyitott védekezéssel tudta Heidi Lökét semlegesíteni, azért egy ilyen beállós ellen, mint ő, vagy Astride N’Gouan és Olga Perederij, mindig nagy kockázatot hordoz magában. A magyar kézilabdában bekerült a köztudatba – bár nem tudom, miért –, hogy nem tudunk nyitott védekezés ellen játszani.
Őszintén? Alig várom, hogy valaki ezt védekezze ellenünk, mert erre elég jól tudjuk a megoldásokat.
Úgy vagyok a nyitott védekezéssel, hogy ha az ellen valaki tud kézilabdázni, az ritkán tud eredményes lenni. Kiszolgáltatottá teszi a csapatot. Tavasszal, amikor Danick Snelder és Hornyák Dóra is kiesett, megléptem. Azt mondom, be is jött, de csak bajnokikon. De BL-mérkőzésen nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy ez jól működjön, mert súlyban kevesek vagyunk hozzá.”
Attól nem fél, hogy a fiatal kulcsemberek, mint Háfra Noémi vagy Klujber Katrin annyira elfáradnak, hogy tavaszra kipukkadnak. Inkább a kiegészítő emberektől vár javulást.
„Az első két BL-meccsen jól kezdtünk, de ahogy hozzá kellett nyúlnom a kezdőcsapathoz és muszáj volt cserélnem, bajba is kerültünk. A padról bejövők nem tudtak segíteni. A Podravka ellen máshogy volt, Klivinyi Kinga jól szállt be, és egyből máshogy is nézett ki a mérkőzés. De azt lehetett látni, hogy a Vipers és a Metz ellen Kovacsics Anikó és Snelder sem élete formájában játszott. De ez benne lesz mindig, vékony jégen mozgunk. Optimistán várom azt, hogy a télen visszatér Szucsánszki Zita és Hornyák Dóra.”
Senki se temesse a Fradit!
A nyár végén az európai szövetség honlapján azt nyilatkozta, hisz abban, hogy a csapat bejuthat a Final Fourba. Elek szerint valóban, de hozzá is tette mindig: ez a cél, de nem ez a realitás. És ez óriási különbség.
„Azokra a csapatokra, amelyek eddig bejutottak a Final Fourba, még egyszer sem tudtam azt mondani, hogy gyengébbek lettek volna az adott pillanatban, mint mi. 2017-ben volt reális esélyünk, de akkor a Magyar Kupa-döntőn Szucsánszki válla elszakadt. Azt a Bukarestet ki lehetett volna verni a negyeddöntőben, még Zizi nélkül is közel álltunk hozzá, de végül nem sikerült.”
Az, hogy a pénzügyileg messze vannak a Győrtől vagy a Siófoktól, tény.
De senki se temessen bennünket. A realitások mellett vagyunk, lesznek jobb és rosszabb meccseink. Csak ismételni tudom magam, a célunk a Final Four, de nem érzem realitásnak.
Arra a kérdésre, hogy figyeli-e a szurkolók reakcióit azt mondta igen, és meg is érti őket.
„Hál’ istennek, akik kijönnek – egy-két negatív hangtól eltekintve – nem bántanak bennünket. Azt láttuk, a Kapronca ellen nem telt meg a csarnok, ez valahol teljesen normális. Amit láttak, nem elégedettek, többet szeretnének, teljesen megértem őket. Ennek a csapatnak türelem kell.”
A klub koncepciója szerint maximum négy külföldi játékos lehet a keretben, de jelenleg csak kettő van. Az edző szerint nagy álom hogy ez jövőre megváltozzon. „Van egy nagyon komoly szándékunk, hogy jövőre olyan keretet rakjunk össze, amely a Final Fourra reálisan esélyes. Ehhez mindent elkövetünk, amit lehet.”
Azaz kell még két jó légiós, és meg kell tartani a fiatalokat?
Igen, körülbelül ez a feladat.
Kiemelt kép: fradi.hu
