Őshonos élővilágunk számára komoly fenyegetést jelentenek az ember által behurcolt úgynevezett inváziós élőlények, amelyek terjedésükkelkiszorítják az évezredek óta itt élő, vagy akár a csak és kizárólag a Kárpát-medencében előforduló fajokat. Nem mindegyik idegenhonos állat- vagy növényfaj kezd törvényszerűen terjeszkedésbe, de idővel bármelyik problémássá válhat.
Az állatok közül a legismertebb talán az ázsiai márványospoloska vagy a harlekinkatica, növények esetén pedig a szinte kiirthatatlan bálványfa szerzett komoly nevet. Az utóbbi időben mondhatni napi rendszerességgel érkeznek hírek újabb és újabb állatok, növények megjelenéséről, ám amikor arról hallunk, hogy vadon nőnek a kaktuszok, sőt még szaporodnak is Magyarországon, arra azért az ember felkapja a fejét.
Nem kell nekik sivatag
Ha a klímaváltozás jelentősen át is alakítja időjárásunkat, azért sivatagi ország még nem vagyunk, és a legpesszimistább forgatókönyvek sem jósolnak ilyesmit. Akkor viszont hogy élnek itt meg a sivataginak tartott növények, és egyáltalán hogyan kerülnek ki a természetbe? Erről kérdeztük Dr. Csecserits Anikó biológust, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos munkatársát.
Több kaktusznemzetség vadon növő fajaival is találkozni hazánkban, a leggyakoribb a kolorádói fügekaktusz (Opuntia phaeacantha) és az ördögnyelv fügekaktusz (Opuntia humifusa). Észak-Amerikából származnak, még Kanadában is találkozhatunk velük, rendkívül jól bírják a hideget, akár -20, fokot is. A kaktuszok többsége persze sivatagokban él, de mint a példa is mutatja, nem kizárólag – Kanada éghajlata azért jelentősen zordabb a mienknél.
Számukra a lényeg a szárazság, ha a talaj jó vízáteresztő, a növény gyökere nincs sokáig a vizes talajban, majdnem bármilyen hőmérsékletet elvisel
– mondja a 24.hu-nak a szakember.
Virágoznak és termést hoznak
Magyarországon kifejezetten előnyös élőhely számukra a homokos alföldi talaj és hegységeink déli fekvésű, sziklás részei. A Vértes-hegységben 2017-ben vettek észre fügekaktuszokat egy kisebb, néhány négyzetméteres területen. Klébert Antal természetvédelmi őr el is távolította őket, már amennyire lehetett: azóta minden évben ismét megjelennek.
Valószínűleg az óhatatlanul leszakadó hajtásdarabok vernek újra és újra gyökeret. Szemmel láthatóan kiválóan érzik magukat, felfedezésükkor több tő már termést is hozott valószínűleg életképes magokkal.
Hasonló meleg, köves domboldalon találtak kaktuszokat a Pilisben, az Alföldön pedig a homokos talaj biztosítja a megfelelő környezetet. A Kiskunságban nagyjából egy hektárnyi területet kell fügekaktusztól megtisztítani, a telepek elszórtan helyezkedtek el, összességében 10-15 négyzetmétert foglaltak el.
Fokozottan védett fajokat veszélyeztet
Nem tűnik soknak, de épp ez a lényeg: most még meg lehet állítani a kaktuszinváziót. Nehéz egy-egy újonnan megjelent növényről megmondani, hogy invázióssá válik-e vagy sem, ám a fügekaktuszok „viselkedése” alapján minden ok megvan az aggodalomra. Az eddigi, invázióval kapcsolatos kutatásoknak egy közös pontja van:
Bulgáriában és a Horvátországban már tömegesen elterjedt, veszélyes özönnövényként és legelőgyomként kezelik. A Vértesben egy fokozottan védett völgyben, meleg, dolomit-sziklagyeppel borított hegyoldalon találták:
A fügekaktuszok abban a környezetben érzik jól magukat, ahol hazánkban a védett és fokozottan védett növényekből álló sziklagyepeket találjuk. Térhódításuk ezen fajokat fenyegeti elsősorban
– emeli ki Csecserits Anikó, illetve hozzáteszi, a száraz gyepekben növő tövises növény nyilván a legelők értékét is csökkenti.
És amint fentebb írtuk, akár néhány tő kiirtása is évekig tartó küzdelem lehet, ezért kellene még most, a kezdet kezdetén erélyesen közbelépni. A klímaváltozással várható enyhe telek, száraz, forró nyarak elvileg segíthetik terjedésüket, de esetünkben nem erről van szó, hanem tudatos emberi beavatkozásról.
Szándékosan ültetik ki
Amikor a kaktusz temetők komposzthalmain jelenik meg a település határában, az nyilván csak gondatlanság, a többi elhalt növényi anyaggal kerülhettek oda a szárrészek, amelyekből új egyedek fejlődtek. Ám fenti esetek mind lakott területektől távoli helyek, ráadásul az egy időben megjelenő több növény azt jelenti: valaki szándékosan telepítette őket oda.
A különleges formájú, szép virágzatú kaktuszok az egész világon kedvelt dísznövények, és az emberek máshol is gyakran ültetik a szabadba, természeti területre. Mára özöngyommá váltak egész Ausztráliában, Dél-Afrikában, Európa mediterrán térségében, de megtalálhatók nálunk, sőt még északabbra, Csehországban is.
Miért tesz valaki ilyet? Azért, amiért folyókba, tavakba engedik a díszhalakat vagy az aligátorteknősöket: felelőtlen, ostoba és rendkívül káros döntés nyomán.
Kiemelt kép: Karcza Zsolt
