A Római Birodalom és különösen utolsó évszázadainak története bővelkedett ugyan az összeesküvésekben, merényletekben, de az azért ritkaságnak számított, hogy a császár saját kezűleg tegye el láb alól valamelyik alattvalóját. Ez a sors jutott viszont a Nyugatrómai Birodalom katonai főparancsnokának, Flavius Aëtiusnak 1565 éve, 454. szeptember 21-én.
Jóban volt Attilával
Mivel érdemelte ki a hadvezér ezt a sorsot? Az mindenesetre biztos, nem azzal, hogy rosszul végezte feladatát. A 396-ban, patríciusi családba született Aëtius túszként a gót, majd a hun vezér udvarában nevelkedett, így volt alkalma megismerkedni a „barbár” szokásokkal és gondolkodásmóddal, sőt megismerkedett Attila későbbi hun királlyal is.
Ugyan Honorius császár 423-as halálakor a vesztes trónkövetelő, Joannész oldalára állt, III. Valentinianus édesanyjával sikerült megkedveltetnie magát, így a barbár betörésektől fenyegetett Gallia főparancsnoka lett. Aëtius kiváló stratégának bizonyult, de még fontosabb, hogy a csatatereken kívül is ügyesen lavírozott, egymás ellen használta fel a különböző törzseket, és a hunokkal ápolt jó kapcsolatait is jól kamatoztatta. Így a tartományt fenyegető népeket legyőzte vagy letelepítette a Birodalom határain belül.
Megállította a hunokat
A burgundok, a vizigótok, a frankok és más népek mellett római ellenlábasaival is sikeresen hadakozott, így hamarosan birodalmi magister militumnak, azaz főparancsnoknak mondhatta magát. Legnagyobb haditette azonban korábbi barátja és szövetségese, Attila megállítása volt. A hun király 450-től nyíltan a Róma feletti uralom megszerzésére tört, 451-ben pedig hatalmas sereggel tört be Galliába.
Mivel „igazi” római hadsereg ekkor már csak mutatóban létezett, Aëtius főként az általa megtizedelt és letelepített népekből verbuvált erők élén szállt szembe a hunokkal Catalaunum mellett.
A császár tartott tőle
A császár és környezete azonban megijedt a főparancsnok sikereitől. Hiába sikerült kiharcolnia, hogy fiát eljegyezzék Valentinianus lányával, a császár attól tartott, hogy hadvezére magát vagy a fiát akarja a helyére ültetni. Egy kihallgatás során aztán állítólag maga az uralkodó döfte le Aëtiust – egyik tanácsadója a legenda szerint azt mondta később:
Felség, Ön a bal kezével levágta a jobb kezét.
Aëtius halálával az általa összetartott szövetségi rendszer is összedőlt, ha nem is a hunok, de más barbár törzsek hamarosan Itáliát és Rómát is felperzselték. Nem csoda, hogy őt tartják az utolsó nagy római hadvezérnek, de egyesek szerint őt nevezhetjük „az utolsó rómainak” is. A gyilkos császár nem sokkal élte őt túl, 455-ben Aëtius két romanizált hun barátja végzett vele, az egykori hadvezérhez hű testőrök pedig a kisujjukat sem mozdították az uralkodó megmentéséért.
