Meglepte, hogy mekkora botrány lett a Coca-Cola plakátjaiból, amiken azonos nemű párokat látni?

Nem, viszont kifejezetten felbosszantott. A politika szándékosan annyira levitte a morált, hogy már az sem lepne meg, ha lenne nyilvános kivégzés vagy korbácsolás. Dolgoztam a politikai marketingben, és mivel nálunk permanens választási kampány van, egyáltalán nem ért váratlanul, hogy jön valami ismertségre vágyó fatojás, aki ebbe beleáll.

Boldog Istvánnak hívják, fideszes képviselő.

Szívesebben hívnám tököm tudja ki úrnak. Egy ember, aki hirtelen bojkottot hirdet egy óriási márka ellen, csak látszani akar, azt akarja, hogy figyeljenek rá. Van ebben az országban egy csomó ember, akiknek az lett a foglalkozása, hogy magas vérnyomást okozzon másoknak. Kultúrpolitikai kampány zajlik a melegek, de sok íratlan szabály ellen is. A kormány olyan sok érdekes dolgot nem tud mondani, azt nem mondhatja, hogy lesz út meg lámpa, mert ami út volt, az nem volt jó, a lámpákról meg ne is beszéljünk. Akkor pedig

marad az, hogy nehogy már itt a buzik buzuljanak.

És a Fidesz ebben halálosan profi. Mondjuk most a Coca-Coláról beszélünk, ami abból a szempontból azért érdekes, hogy ez a cég az elsők között lett a kormány stratégiai partnere. Szabad szemmel látható tétel a hazai GDP-ben.

Akik szolidaritási sétát szerveztek a gyűlöletkeltő kijelentésekkel szemben, azt is írták, hogy „egy ideális világban nem egy üdítővel próbálnának minket eladni”. Lehet azt mondani, hogy rosszul sült el a Coca-Cola kampánya? 

Bolondos mondat. Minden világ egy előző világ javított, ideálisnak gondolt verziója. Erről szól „a jövő” ígérete. A jövő mindig létrehoz egy új valóságot, amiről kiderül, hogy nem elég jó. De a valóságnak nincsen előjele. Nem az a kérdés, hogy mit változtatunk, hanem az, hogy mit őrzünk meg.

A Pepsire viszont komoly felelősséget rónék. Ha lett volna tökük, kiteszik, hogy Cola is Pepsi, but love is love. Jó duma lett volna, és akkor már két óriáscég áll oda egy ügy mellé. Nem a homoszexualitás ügye mellé, hanem a személyes szabadság és a szólásszabadság ügye mellé. A Pepsi kussolása megdöbbentő, és mint márka, számomra minden értékét elvesztette. Ez ugyanis ciki, ilyenkor egy cégnek dolga lenne a konkurens melletti kiállás. Amikor az Újpestet a megszűnés fenyegette, a fradisták egy molinóval álltak ki mellettük. Dózsa: Bohócok nélkül nincsen cirkusz. Ott van a fricska, de azért az is, hogy valamennyire tiszteljük a másikat, szükségünk van a másikra.

Feladata egy márkának az, hogy odaálljon a melegek vagy bármilyen más társadalmi csoport vagy ügy mellé? 

Erre nehéz így válaszolni, de alapvetően azt gondolom, hogy igen. Számomra természetes, hogy a Coca-Cola egy emberjogi kérdésben kinyilvánítja a véleményét. Ha egy márka nem különbözeti meg magát a többitől, akkor mi a bánatért vennéd meg? Everlast meg Londsdale pulcsit sem azért vesznek az emberek, mert sávoly szövésű pamutból van, hanem mert jelent valamit. Ha ezeket hordod, mindenki tudja rólad, hogy nemzeti érzelmű hazafi vagy. Én meg azért veszek Adidast, mert beleálltak a RunDMC-be meg a Beastie Boysba. Ha egy márka nem jelent semmit, nem veszed meg. Egy márka attól márka, hogy sosem tudod, mit fog csinálni. Azt viszont mindig tudod, hogy mit nem fog. A Coca-Cola soha nem fog keserű vagy nagyon csípős dolgot a piacra dobni, ahogy a Tilos Rádió sem fog Britney Spearst játszani.

Világnézetre minden márkának szüksége van.

A Coca-Cola mit mond el magáról?

Ez a márka már akkor hirdetett színesbőrűekkel, amikor még hátul kellett felszállniuk a buszra és nem ülhettek le minden padra. A Coca-Cola évekkel ezelőtt a Super Bowl szünetében leadott egy olyan spotot, amiben az America The Beautifult saját nyelvén énekelte egy indiai, egy kínai. Ez nagyjából olyan, mintha a Szózatot a saját nyelvükön énekelnék el különböző, hazánkban élő nemzetiségek tagjai. Az amerikai kongresszusban egy képviselő a reklámra reagálva azt mondta, ha Jézusnak jó volt az angol nyelv, akkor a Coca-Colának is legyen jó. A bunkóságot nem lehet betiltani, alapjog. De lehet edukálni vagy tolerálni.

Szóval a reklám támogat és nem bírál?

A reklám sosem szembesít önmagaddal. Nem mondja azt, hogy lógtál az iskolából, sebbenzint szívtál zacskóból, csöves zenét hallgattál, nem beszélsz nyelveket, ezért egy kissé xenofób és elutasító lettél mindennel szemben, amit nem ismersz. A világon minden ember a fogyasztásán keresztül mutatja meg, hogy ki ő.

Széles autó, keskeny nő, nagy fuksz, vasalt here, kinek mi. Máshogy nem tudják megmutatni magukat az emberek. Nem kíváncsiak az eszedre, mert akkor egy idő után nekik is fel kell állniuk a mérlegre. Magyarországon egyetlen univerzális nyelv van: az erőé.

Ha Volvót veszek, akkor barna cukrot is veszek, és nem dobom el a szaros pelenkát. Miért kell ez a Volvónak? Mert ha egyszer Volvót vettem, többé nem fogok BMW-t venni. Esetleg a szlovák rendszámmal sem trükközök. Mert a volvós családban az apa is tolja a babakocsit, a BMW-s családban meg nem.

Ettől kilesznek a BMW-s apukák, akik tolják a babakocsit.

Á, értem, rárontottam a gyeden lévő BMW-s apukákra. Persze, és biztos van olyan tudós is, aki nézi a Fatmagült. A gazdaságban viszont a többség számít. Igenis vannak klisék, közhelyek, és mintaként szolgálnak a társadalom viselkedésében.

Szerethetik egy üdítőital reklámja miatt többen a melegeket? És mondja-e azt bárki, hogy a mellettük kiálló Coca-Cola jó fej, mostantól többet iszom? 

Az ismertség és a kitettség nem engedi meg egy ekkora vállalatnak, hogy egy ilyen ravasz gondolattal használja ki a melegeket. Vagy így gondolja, vagy nem. Egy olyan multikulti országban, mint Amerika, nem jó Jézus Krisztussal kampányolni, mert van egy csomó indiai, kínai, muszlim és így tovább. Ezért a Coca-Cola reklámjaiban a Coca-Cola Mikulás mászik be a kéményeken, hogy véletlenül se a Jézuska menjen az iráni születésű, Google-programozó apuka gyerekeihez.

Megjegyzem, Magyarországon egyetlen cég sem kényszeríthet egy fogyasztót arra, hogy terméket vásároljon tőle. Ezt a jelentős vívmányt és jogot csak az írja felül, ha az illető cég maga a magyar állam vagy üzlettársa.

Tőlük már vettünk polgári Magyarországot, egy jó drága rezsicsökkentést, illiberalizmust, migránsháborút és keresztény szabadságot. És lámpát, stadiont és a világ egyik leggazdagabb emberét.

És visszafelé sülhet el egy hirdetés? Létezhet, hogy Boldog Istvánon túl vannak, akik tényleg nem vesznek többé Coca-Colát a melegpáros reklámok miatt?

Legyen. Én például nem veszek Barilla tésztát, mert a család feje homofób, náci kijelentést tett. Az én pénzemért ne mondja hangosabban. Persze ez szimbolikus dolog, de vannak elveim. Az elvek nem azért vannak, hogy másokat tönkre tegyünk vele, legkevésbé arra, hogy rákényszerítsük valakire a saját nézeteinket. Az elvek arra valók, hogy magunkat megerősítsük valamiben. Tisztelem a hitet, és azt is ha valaki erősen ragaszkodik a heteró élethez, vagy akár bízik az aktuális kormányban. Addig a pillanatig, amíg nem teszi kötelezővé számomra, vagy nem bélyegez ellenségnek.

A Coca-Cola 1896 óta létezik, és azóta ugyanazt gondolja. Fontos, hogy konzekvens, kiegyensúlyozott legyen egy márka, és az elvei megmaradjanak. Persze, lehet vadulni, de amikor a Sex Pistols kiadta az első lemezét, el kellett menniük egy dedikálásra. Előtte lehetett hányni, csulázni a színpadon, de nem mondhatod azt a lemezvásárlónak, hogy szar arc vagy. A Jobbik ahogy bekerült a Parlamentbe, be akarta bizonyítani, hogy a képviselői tudnak alanyt és állítmányt egyeztetni, késsel-villával enni.

Szembemehet egy márka egy ország politikai, társadalmi gondolkodásával?

Nem a Coca-Cola találja szemben magát a magyar politikával, hanem fordítva. Mi lesz akkor, ha nem a fideszesek hívják fel a Coca-Colát, hanem az Egyesült Államokból jön egy hívás? Az nem lenne annyira jó. A Coca-Cola a magyar kormány egyik legfontosabb stratégia partnere. Mi történne, ha mondjuk minden Coca-Cola feliratú hűtőt kihúznának? Mi lenne helyettük? Emese ásványvizes hűtő? A Coca-Cola egy gazdasági hatalom. Lásd még: az erő nyelve.

Nézetet is tud formálni egy ekkora márka?

Persze. Kutatások szerint a magyar társadalomban az emberek több mint 70 százalékát nem zavarják a melegek. A maradék azt hiszi, hogy zavarja. Mert azt hallják, hogy akkor gondolkodnak normálisan. Személyiségek, erkölcsök, kultúrák viaskodnak.

Az emberek egy része azt hiszi, hogy udvariasnak, toleránsnak lenni gyengeség. Előreengeded a kisebbet a mászókán? Akkor lúzer vagy.

Ők azok, akik azt is elhiszik, hogy minden káposzta mögött ott guggol egy Juszuf, aki az Iluska nénit megpocsékolja – és az egészet Soros fizeti. Egyébként szerintem nem is hiszik. Rendkívül káros és ostoba dolognak tartom, amikor az egyik tábor szavazói en bloc lehülyézik a másik tábor szavazóit. Az, hogy nem létezik egy nívólimbó a vitakultúránkban, talán amiatt van, hogy egy túlzsúfolt oviban növünk fel mind, ahol csak ordítva lehet érvényesülni. Novemberben születik az ötödik fiam, úgyhogy sokat járok oviba.

Nemrég a CBA visszavont szexista reklámjaiból is botrány lett. De az üzletlánc korábbi hirdetései is sokak idegeire mentek. Miért csinál igénytelen dolgokat egy ekkora üzletlánc?

Miután továbbra is a reklámszakmában dolgozom, nem szívesen beszélek erről. Annyit azért megjegyzek, hogy én nem ezt tenném. De ha remek termékek lennének ott, akkor a reklámtól függetlenül vásárolnék náluk.

Akkor másképp kérdezem: jó lehet egy cégnek, ha alpári, nívótlan vagy idegesítő reklámot csinál? 

Nem jó, ez általában önpusztító lisztbe fingás. Az alza.hu például rettenetesen idegesít, de tisztában vagyok az irritatív reklámok hatékonyságával. Van viszont egy probléma. A reklámiparban ökölszabály az, hogy ha kétharmad elvan egy reklámmal, a maradék pedig semlegesen áll hozzá, akkor az jó. De ha 90 százalék szereti, és 10 százalék rühelli, az már ártalmas a cégnek.

Ha egy esküvői asztalon van rántott hús és csokiszökőkút, de az asztal végén ott egy kutyaszar is, akkor mindenki arról beszél majd.

Hogy látja, kevés itthon a jó reklámszakember? 

A kommunikációs ipar éppen hatalmasat változik. A reklámiparban hasonlóan nagy változások vannak, mint a sajtóban. Újgenerációs ügynökségek futnak fel a gazdasági preferenciák átalakulása miatt – és akkor nem korruptoztam le senkit. A nemzeti elkötelezettségű vállalatok pedig általában tapasztalatlanabb cégekkel dolgoznak. Innentől a tapasztalt, a kommunikáció felelősségével együtt élő, annak tudatában lévő szakemberek ki vannak zárva. Szakember kevés van, tehetség és ambíció bizonyára sok. Most éppen portfóliót építenek, ezt látjuk most.

Kiemelt kép: Marjai János/24.hu