Jelenlegi és régi diákok, szülők, szimpatizánsok és a sajtó képviselői előtt zajlott a 11 éven keresztül renovált iskola átadása. A gimnázium emlékplakettet ajándékozott mindazoknak, akik részt vettek a felújításban vagy ezért érdemben tettek. A korábbi iskolaigazgató, Leibinger Jánosné, mikor átvette a kis emléket, Madáchot idézve utalt a kialakult helyzetre: „Végtelen a tér, mely munkára hív”.
Mégis marad a Madách
Az épület falaira kifeszített nagy lepedőkön is Madách-idézetek álltak, melyek a diákok és az ott dolgozók ragaszkodását hirdették: „Ember, küzdj, és bízva bízzál! Együtt a Madáchért”, „Mi Néked semmi, nékem egy világ”. Az ünnepély felemás hangulatban kezdődött, mivel megnyugtató mondatok elhangzottak ugyan az ügyben, ám konkrét ígéret az iskola jövőjére vonatkozóan nem. Az egykori és mostani diákok szülei tüntetést szerveztek az avatóünnepség napjára, hogy megmentsék a Madáchot, ám szerencsére erre nem volt szükség.
A feszültség őszinte örömbe csapott át, mikor az épületavató előhangjaként Schiffer János főpolgármester-helyettes és Hunvald György kerületi polgármester együtt bejelentették: csupán kommunikációs zavarról lehetett szó korábban, jövőre négy új osztállyal folytathatja az oktatást a gimnázium, immár a főváros intézményekét. A frissen felújított épületet pedig az önkormányzat százéves használatra ingyen megkapja. A bejelentés ellenére többeknek meg-megcsuklott a hangja beszédeik közben.
Így kitört az ováció, amikor Erzsébetváros polgármestere, Hunvald György átadta a kulcsot az iskola igazgatójának, Mészáros Csabának. A tetszésnyilvánítás tovább folytatódott, mikor az igazgató jelképesen továbbadta azt a diákoknak. Volt lufieregetés, felhangzott a „Miénk itt a tér”, és az ünnepség zárásaként a diákok Halász Judit születésnapi nótájának átírását énekelték: „Százévenként mi is megérdemlünk egy ilyen szép pillanatot”.
A kommunikációs zavar
A 125. évfordulóra befejeződött felújítás korábbi híresztelések szerint a gimnázium vesztét is okozhatta volna, ugyanis a szeptember 16-i önkormányzati döntés értelmében 2006. július elsejétől a kerületi vezetés a „Madách Imre Gimnázium működtetésével vállalt közoktatási feladatot” átadta volna a fővárosnak. A felújításhoz felvett 600 milliós hitelt azonban Budapest nem vállalja el, így az épület a kerületé maradt. Az már akkor is világos volt, hogy az épületnek oktatási intézményként kell működnie, különben egy összegben kellett volna megtérítenie az önkormányzatnak a felvett hitelt.
Nem egyedi eset egyébként, hogy a csökkenő gyereklétszám és a költséges fenntartás miatt már több iskola került át az önkormányzatoktól, ezeket a fővárosnak kötelező átvennie. Schiffer János főpolgármester-helyettes azonban korábban azt nyilatkozta: egyelőre nincs olyan épület, melybe át tudnák helyezni az intézményt.
Az is okot adott az ijedtségre, hogy az önkormányzati ülésen arról is döntöttek, hogy a gimnázium a következő évben ne indíthasson új osztályokat.
Vélemények
Volt, aki azon a véleményen volt, az egész ügyet csak az iskola igazgatója és vezetése fújta fel, mert féltek, elveszíthetik állásukat. A gimnázium volt tanulói pedig levelezőláncokban értesítették egymást, döbbentek, hitetlenek voltak. Egy volt madáchos a FigyelőNetnek azt nyilatkozta: véleménye szerint teljesen mindegy, hogy kié az épület, de egy ilyen nagy múlttal rendelkező iskolát nem szabad megszüntetni.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
