Az automobilok megjelenését követően hamar felmerült az igény, hogy összemérjék e furcsa masinák teljesítményét. Voltak is különböző viadalok már az 1870-es évek végétől, de az első igazi autóversenynek egy 1894-es, a Le Petit Journal újság által kiírt megmérettetést szokás tekinteni.
A lap a „Verseny ló nélküli szekereknek” névvel reklámozta az eseményt, amelyen az indulóknak a Párizs és Rouen közötti 127 kilométeres távot kellett teljesíteniük.
Hat órába telt
A száznál is több nevezőből csupán 25 bizonyult alkalmasnak arra, hogy egy rövidebb, erőfelmérő táv után elinduljon a valódi versenyen. A mezőny így is elég színes volt: az olyan kisüzemi, de mégis professzionálisnak számító „gyártók”, mint a Panhard vagy a Peugeot mellett teljesen amatőrök is rajthoz álltak a 125 éve, 1894. július 22-én megrendezett versenyen.
A célba végül Jules-Albert de Dion márki futott be először, saját építésű járművével, hat óra és 48 perc után – tehát a nyaktörő 19 km/h-s átlagsebességgel teljesítve a távot. De Dion főnemesként szabadidejét és pénzét az automobiloknak szentelte, az általa alapított cég, a De Dion-Bouton a legnagyobb autógyártónak is számított egy ideig az 1880-as években.
Három lóerő
Igen ám, csakhogy de Dion a gőzhajtásra esküdött, győztes járműve is ilyen volt, az üzemeltetéséhez pedig egy fűtőre is szükség volt a sofőr mellett. Mivel a szervezők célja az volt, hogy az új technológia egyszerűségét, biztonságosságát és olcsóságát mutassák be a versennyel, de Diont a plusz ember alkalmazására hivatkozva kizárták, így a 3 és fél perc hátránnyal beérő, egy 3, azaz három lóerős Peugeot Type 5-öt hajtó Albert Lemaître-t lett a győztes.
A megmosolyogtató kezdetek után viszont gyorsan fejlődött a technológia, a századforduló utáni években már nemzetközi versenyeket is rendeztek, sőt 1908-ban a történelem leghosszabb autós viadalára is sor került, a New York és Párizs közötti, 35 400 kilométeren kijelölt útvonalat 169 nap alatt teljesítette a győztes csapat.
