Az agyhullámokkal irányított implantátumok területén óriási haladást ért el az orvostudomány, ezek azonban általában olyan technológiára épülnek, amelyhez agyba ültetett implantátumok is kellenek. Ezek beültetése rizikós, nagy kockázatokkal jár, és nem is mindig éri meg azt a veszélyt, amit magában hordoz. A Carnegie Mellon Egyetem a Minnesotai Egyetemmel együttműködve viszont most olyan módszert fejlesztett ki, amely agyimplantátum nélkül is képes átvezetni a mesterséges végtagba az agy jeleit.
Korábban is voltak már ilyen törekvések, de jellemzően az agyimplantátum nélküli módszerek sokkal zavarosabb jeleket kapnak az agytól, mint azok, amelyek a közvetlenül az agyba ültetett chippel kommunikálnak. Bin He és kutatócsoportja azonban most megoldást találhatott arra, hogy a nem invazív agy-számítógépes interfészek (noninvasive brain-computer interface, BCI) sokkal hatékonyabban tudják detektálni az agyi jeleket, mint korábban.
Újonnan kifejlesztett érzékelési és gépi tanulásra épülő technológiák segítségével a kutatóknak sikerült az agy mélyéről érkező agyhullámokat is felfogniuk a BCI készülékekkel, amivel sokkal precízebben irányíthatták a kísérlethez használt robotkezet, mint korábban. A robotkéz
ez pedig az első lépés afelé, hogy gyakorlatban, végtagpótlásra szoruló embereknél is működjön.
A Science Robotics tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a robotkezet eddig 68 egészséges, végtagokkal rendelkező emberrel tesztelték, a közeljövőben pedig élesben, klinikai kutatásokban is bevetik olyan emberekkel, akiknek szükségük is van egy ilyen robotkarra. A szakértők viszont azt is megjegyzik, hogy nemcsak implantátumokhoz, hanem más célokra, például a robotikában is nagyon jól lehet majd hasznosítani a technológiát.
