A francia forradalom kitörésének bevett dátuma ugyan július 14-e, de a Bastille ostromával véget érő, majd a királyság eltörléséhez vezető események sorában kitüntetett szerepe van a labdaházi eskünek is.
Ravasz csel
Tulajdonképpen a kezdőlökést maga XVI. Lajos adta meg, aki a főként pénzügyi gondok okozta válság kezelésére 1789 tavaszán – több mint másfél évszázad után először – összehívta a rendi gyűlést.
A „harmadik rend”, azaz a polgárság és a parasztság képviselői ugyan elérték, hogy kétszer annyi tagot adjanak a gyűlésbe, mint a másik két rend – a nemesség és a papság –, viszont az uralkodó egy ravasz csavarral minden rendnek csak egy szavazatot adott, képviselőinek számától függetlenül.
Bezárták az országgyűlés üléstermét
Válaszul a harmadik rend képviselői kivonultak a májusi nyitóülésről, majd június 10-én a másik két rendet is csatlakozásra szólították fel. Egy héttel később az egyházi rend nagy része csatlakozott az „alternatív” gyűléshez, amely Mirabeau márki javaslatára Nemzetgyűlésnek nevezte ki magát.
Amikor aztán 225 éve, 1789. június 20-án a renitens képviselők felújításra hivatkozva zárva találták az országgyűlés üléstermét, felháborodottan átvonultak a közeli labdaházba (a ma Jeu de Pomme Múzeumként működő csarnokban a tenisz elődjének számító sportot játszották, de aznap egy esküvőre került volna sor benne), hogy ott tanácskozzanak.
Pattanásig feszült a helyzet
A parázs hangulatú ülés végén az 577 küldöttből 576-an (az egyetlen kivétel Joseph Martin-Dauch volt, akit végül a hátsó ajtón kellett kimenekíteni társai haragja elől) írásban is megerősített esküt tettek arra, hogy a Nemzetgyűlést az új alkotmány elfogadásáig feloszthatatlannak tekintik.
Ezzel a lépéssel a Nemzetgyűlés nyíltan szembefordult a királlyal, aki végül engedélyezte az ülésszak folytatását, közben viszont katonákat vont össze a főváros körül. Már csak egy szikra kellett, hogy fegyveres összetűzésbe torkolljon a feszültség.
