Kurt Vile & The Violators (péntek, 22:00)
A fesztivál legnagyobb neve egyértelműen Kurt Vile, aki az elmúlt évtized egyik stabilan nagy neve az amerikai indie rockban. A philadelphiai gitáros-énekes eleve alapító tagja volt a tavaly a Sziget Nagyszínpadán is látott War On Drugsnak, de igazán csak a zenekarból kilépve találta meg önmagát. Vile albumai rendszeresen ott vannak az év végi listákon, az ő folkos-indierockos-pszichedelikus zenei világa igen sokakat szippantott már be, pedig nem talált fel ő sem újat, mégis olyan egyedien könnyed előadásmódban játssza dalait, hogy ezzel már saját stílust teremtett. Kurt Vile legutóbbi lemeze tavaly ősszel jelent meg, de egybehangzó vélemények szerint őt tényleg élőben kell látni, hogy igazán meggyőződjünk a nagyságáról, és erre most végre lehetősége nyílt mindenkinek.
Yves Tumor (csütörtök, 22:00)
A csütörtöki főfellépő, az amerikai Sean L. Bowie talán az, aki a legtöbb embert érdekli Kurt Ville után a fesztiválról. Zenéje valahol az ambient, a soul, a pop, az rnb és a zaj között helyezkedik el, ezeknek – és még naphosszat sorolhatnánk minek – a keveréke, aki viszont csak az albumait hallotta eddig, lehetséges meglepődik. Két éve a Trafóban, az Electrifyon már fellépett, na, az minden volt, csak nem ambient. Sokkal inkább a legagresszívebb, leghangosabb koncert/dj-szett, amit valaha hallottam. A vélemények megoszlottak róla, nekem örök élmény marad, egy barátom viszont utána akármennyire is ajánlottam neki többek között Yves Tumor tavalyi elég nyugis lemezét (Safe In The Hands of Love), nem hajlandó meghallgatni, annyira megrendítette.
Femi Kuti & the Positive Force (szombat, 22:00)
Az afrobeat atyjának, Fela Kutinak a fia és zenekara is fellép szombaton a Kolorádón. Femi apja mellett tanult meg zenélni, zenekaraiban is játszott, de aztán egész korán önállósította magát, de hű maradt apja egyszerre bulis, de közben igen komoly témákat feszegető zenéjéhez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy miközben négyszer jelölték Grammy-díjra, volt az Amnesty International nagykövete is. Az afrobeat egyébként a jazz és a funk keveréke hagyományos nyugat-afrikai stílusokkal. Magyarországon egyre népszerűbb az elmúlt két év budapesti Felabrationjeinek köszönhetően. Ezeket Femi Kuti apjának tiszteletére rendezik meg világszerte, itthon Bognár Szabi (Ábáse, Soulclap Budapest), Hock Ernő (Qualitons, Zuboly), Halmos András (Jü), valamint Fela közeli zenésztársa és Femivel is dolgozó Dele Sosimi köré szerveződik.
Cocaine Piss (csütörtök, 00:30)
Jön még a belga, teljesen őrült Cocaine Piss is. Stílusra punkrock, de a hangsúly tényleg az őrületen, a provokáción, hisztérián, extravagancián van. Írni hosszabban nem is érdemes róluk, teljes fejvesztettség lesz a Sztrilich Pál cserkészpark csütörtök éjjel.
DJ-k
Bár több helyet is megérnének, egy pontba sűrítjük az egyébként a fesztiválon hangsúlyos elektronikus előadókat. Itt lesz többek között:
- a brit Ben UFO, akinek saját zenéi nincsenek, szettjeiben viszont rengeteg zenei világot felhoz;
- a Tunéziából a berlini Berghainig eljutó Deena Abdelwahed, akinek tánczenéjében erőteljesen megjelennek az afrikai-arab dallamok;
- a szintén brit Call Super, aki mindent vegyít a mindennel;
- az orosz származású, de Koppenhágában élő Anastasia Kristensen és techno-szettje;
- az egyre felkapottabb, ugandai Kampire, játszott Diplo előtt, Black Madonna után. Zenéje: „tradicionális afrikai hangzásokat a seggel talajérintős partibombákig”.
A magyar vonal
Persze az itthoni előadók sem maradnak el, az olyan „sztároktól” kezdve, mint a Szabó Benedek és a Galaxisok, a Fran Palermo vagy a Middlemist Red, a valamivel kevésbé ismert kedvenc Gustave Tiger, Slow Village vagy éppen Ricsárdgíren át, a sajnos annyira nem ismert Gosheven, Perrin vagy Sex Ridersig. Különlegesség miatt két eseményt még kiemelnénk, a Moog teljes egészében eljátssza a tíz éve megjelent Razzmatazz Orfeum című lemezét, Baba Aziz kurátorkodásával pedig a hazai trap/rap szcéna számos feltörekvő tagja is kap egy délutánt.