Ma számos helyen működnek a világon úgynevezett magbunkerek, amelyek biztonságos körülmények között, egy esetleges világméretű katasztrófára készülve őrzik a világ növényeinek magjait.
Az 1930-as évek legnagyobb ilyen gyűjteményét Nyikolaj Vavilov szovjet botanikus állíttatta össze, irányításával és személyes közreműködésével több százezer vadon élő és nemesített növény mintáit gyűjtötték össze a világ minden tájáról.
Vavilov gyűjteményének központja a Leningrádtól nem messze található pavlovszki palotában volt, ahol gondosan lezárt tárolókban pihentek a magok. Ugyan a Lenin pártfogoltjának számító Vavilov az 1930-as évek végére kegyvesztetté vált, és egy 1941-es kirakatper után a Gulagon halt éhen 1943-ban, a pavlovszki intézet tovább működhetett, így megérte a német inváziót, illetve Leningrád körülzárását is.
Hősök
Az intézet területét elfoglalták a németek, ám a több százezer mintát a munkatársak a város belsejébe menekítették, ahol aztán egészen az ostrom végéig őrizték azokat.
Persze nem tudjuk, a nyers magok elfogyasztása hányuk életét menthette volna meg, mindenesetre e tudósok hősiessége egy lapon említhető a várost hosszú éveken át védő katonákéval.
Egyedülálló még ma is
Bár később Vavilov gyűjteményének egy részét hagyták tönkremenni, a pavlovszki intézet ma is működik, s a világ egyik legnagyobb ilyen intézményének számít, gyűjteményének 90 százaléka sehol máshol nem található meg.
E különlegességek nagy része még az alapító idejéből származik, túlélését pedig azoknak köszönheti, akik a német fegyverek árnyékában is kitartottak őrzésük mellett.
