Sárga. Most már minden kétséget kizáróan ez Wes Anderson kedvenc színe: ez dominál legtöbbször, erre festenek kabátot, ruhát, vonatot, ilyen színe van a szőnyegnek, trambulinnak, sátornak. Efféle apróságot a gyerekek szoktak észrevenni, kiválasztani, megjegyezni – de hát minden Wes Anderson-film nézője gyerek. Hiszen a rendező is az: játszik, gyurmázik, mesét ír. De nem arról a hazug gyerekromantikáról van szó, amit a felnőttek elképzelnek a kicsikről. Fordítva, itt a gyerekek úgy látják a felnőtteket, amilyenek valójában.
Most jöttem rá, miért is szereti Anderson a tükörszimmetrikus beállításokat, a statikus képeket: mert a gyerek fejében-lelkében rend van, az a külvilágtól kicsit zavart belső világban minden a helyén van, ahogy a mesében. És nincs ez máshogy ebben a filmben sem, mely maga hangsúlyozottan meseszerűvé válik már a film anyagától is: a kép mintha egy régimódi szuper 8-as kamerával lenne felvéve. Ezen a matérián látjuk megelevenedni Sam, a cserkész és Suzy, a fekete bárány szerelmét, melyet rögtön egy közös elszökés pillanatában ismerünk meg. Sam szokásos évi cserkésztáborát tölti ezen a kis szigeten (a közösség megvetett tagjaként), míg Suzy unalmas ügyvéd szüleivel és három fafej öccsével éli meg nem értett életét. Elszökésük nagy fejfájást okoz mindenkinek a cserkészvezetőtől (Edward Norton) a helyi rendőrön (Bruce Willlis) át egészen a lány szüleiig (Bill Murray, Francis McDormand). És akkor a két nap múlva esedékes szokásos évi nagy viharról még nem is beszéltünk.
Wes Anderson filmjei sosem tökéletesek, mindig érezni bennük valami hibát, olykor nehézkességet, ahogy a gyerekek meséi sem profi írók történetei. De mindig elemelik a nézőt a földtől, és mindig akad pár csodálatos beállítás, amit mondjuk Aki Kaurismäki is megirigyelhetne. A rendező eddigi művei inkább az apáról szóltak (Tenenbaum, a háziátok, A fantasztikus Róka úr), olykor a mamáról (Utazás Darjeelingbe), de most, hogy a leginkább központi alak Sam árva, csak a felnőttek kiábrándító, groteszk, komolytalan világával találkozunk, amivel a gyerekek komolyan vehető világa áll szemben. Csakúgy, mint a Hurrá, nyaralunk című szovjet ifjúsági filmben.
Kinek ajánljuk: gyerekdedeknek, illetve szánalmas felnőtteknek intravénásan
Kinek nem: akik fontos emberek, és fontos dolgokkal foglalkoznak. És akik nem értik Jarmusch mondatát Az irányítás határaiban: „Használd a fantáziád!”
Moonrise Kingdom – színes, feliratos, amerikai filmdráma, 94 perc, 2012, rendező: Wes Anderson, forgatókönyvíró: Wes Anderson, Roman Coppola, operatőr: Robert D. Yeoman, narrátor: Bob Balaban, producer: Wes Anderson, Jeremy Dawson, Steven M. Rales, Scott Rudin, vágó: Andrew Weisblum, szereplő: Gilman Jared (Sam), Kara Hayward (Suzy), Bruce Willis (Sharp), Edward Norton (Ward), Bill Murray (Walt Bishop), Harvey Keitel (Pierce), Frances McDormand (Laura Bishop), Jason Schwartzman (Ben), Tilda Swinton
Országos bemutató: 2012. május 31.
Forgalmazza a Big Bang Media