Az amerikai polgárháború egyik első nagyszabású ütközete volt a shiloh-i csata. A Tennessee államból Észak-Mississippi felé nyomuló, Ulysses S. Grant vezette uniós hadsereget a konföderációs erők Albert S. Johnston vezetésével egy mocsaras területen igyekeztek megállítani. Az 1862. április 6–7-én lezajlott, kétnapos ütközetben végül az Unió erői győzedelmeskedtek, de mindkét oldal óriási (nagyjából 10–10 ezer főnyi) veszteséget szenvedett.
A helyzetet súlyosbította, hogy a váltakozó sikerrel folyó, öldöklő küzdelem idején egyik hadsereg sem tudott foglalkozni a sebesültek elszállításával és ellátásával, így sokan napokig sorsukra hagyva feküdtek a sárban.
Később aztán még különösebb fordulatot vettek az események, ugyanis azok közül, akiket végül is elláttak a sereg orvosai, jóval nagyobb arányban épültek fel, akik ilyen ragyogásról számoltak be. A jótékonynak bizonyult jelenséget ezért „Angel’s Glow”-nak, azaz „angyali ragyogás”-nak nevezték el, de nagyjából másfél évszázadig nem sikerült tudományos magyarázattal előállni.
Két középiskolás oldotta meg
A valószínűsíthető megoldás sem akárhonnan érkezett, egy 2001-es középiskolai tudományos versenyen mutatta be saját kutatási eredményként két 17 éves fiú, Bill Martin és Jonathan Curtis. Martin korábban járt a csata helyszínén, és ott megismerte az „angyali ragyogás” történetét. Mikrobiológus anyja érdeklődve hallgatta a furcsa kék fényről szóló beszámolót, majd megjegyezte, hogy az a baktérium, a Photorhabdus luminescens, amit éppen tanulmányoz, hasonló fényt bocsát ki magából.
A fiúk kutatni kezdtek, és rájöttek, hogy ugyan az emberi testhőmérséklet alapvetően túl magas ahhoz, hogy ez a baktérium megéljen rajta, a sebesültek viszont a nedves, hideg földön feküdve töltöttek el napokat, testük tehát kihűlhetett annyira, hogy ezeknek a mikroorganizmusoknak is megfelelő legyen. De mi a helyzet a csodás gyógyulásokkal?
Nos, a Photorhabdus luminescens természetes környezetében apró, parazita életmódot folytató fonálférgekben él. Amikor ezek az állatok egy megfelelő áldozatnak tűnő rovarlárvát találnak, beléjük rágják magukat, majd a baktériumokat azok testébe juttatják. A Photorhabdus luminescens nemcsak a lárvát öli meg, de a rivális baktériumokat is elpusztítja.
A fényló baktérium életet mentett
Az történhetett tehát, hogy a katonák nyílt sebein megtelepedő rovarok lárváit a nedves földdel szintén a sebekbe kerülő fonálférgek támadták meg. Miközben elpusztították a lárvákat, az általuk kibocsátott baktériumok végeztek azokkal a mikroorganizmusokkal is, amelyek sokkal súlyosabb fertőzéseket okozhattak volna, és ezzel megnövelték a sebesültek túlélési esélyeit.
És közben mellesleg furcsa, kékes fénnyel ragyogtak a sötétben. Amikor aztán a katonák fedett, meleg helyre kerültek, a Photorhabdus luminescens baktériumok is elpusztultak a helyreálló testhőmérsékletük következtében, így csak jótékony hatásaik maradtak hátra.
Korabeli minták hiányában persze mindez csak feltételezés, de megmagyaráz mindent, amit az akkori feljegyzésekből megtudhatunk. Martin és Curtis nemcsak a tudományos versenyen zsebelt be díjat, de elméletüket a téma szakértői is elfogadták, mint a ragyogás legvalószínűbb magyarázatát.
