Korábban írtunk arról, hogy brit autóklub (AA) megalapításának fő célja a XX. század elején a gyorshajtók bírságoktól való megvédése volt. Jogosan merülhet fel a kérdés, miként mérték a rendőrök az autósok sebességét, és hogyan is tudták ezt kicselezni az AA tagjai?
Követéses módszer
Az autók sebességét a vezetővel tudató kilométerórát a XX. század első éveiben fejlesztették ki, 1910 körül pedig már szinte minden új modellbe beépítették. Olyan szerkezet azonban még sokáig nem létezett, amellyel egy pillanat alatt, kívülről is meg lehetett volna állapítani egy elhaladó autó sebességét.
A legegyszerűbb módszer az volt, ha a rendőröknek is volt autójuk, és tisztes távolból követni tudták a céljárművet, majd a saját műszerükről leolvasták, mennyivel is mennek. Pontosnak persze nem mondható az eljárás, de a törvény embereivel akkoriban még Angliában sem volt annyira tanácsos heves vitába keveredni.
Sebességcsapda
Csak hát a rendőrségnek nem volt túl sok autója, a követés pedig elég feltűnő lehetett a ritkás forgalmú utakon, így általában inkább a „sebességcsapdát” használták.
Egy megfelelő helyet kiválasztva két rendőr előbb lemérte egy adott útszakasz hosszát, majd egyikük annak elején, a másik a végén keresett magának megfelelő búvóhelyet. Amikor érkezett egy autó, és ráhajtott a kijelölt szakaszra, az első rendőr jelzett a másodiknak, aki egy stopperórával lemérte, mennyi idő alatt ér a szakasz végére a jármű. Ha túl gyorsan, már ki is lehetett inteni a forgalomból a sofőrt, és megkapta a büntetést.
Jelezték, ha mérnek
Az AA módszere sem volt sokkal szofisztikáltabb: a befizetett tagdíjakból biciklis – később motoros – „felderítőket” béreltek fel, akik végigjárták a rendőrök által kedvelt útszakaszokat, és ha csapdát láttak, az úton előbbre helyezkedve, zászlót lengetve figyelmeztették az autósokat.
Amikor ezt 1910-ben egy bíróság „hivatalos személy feladatának ellátásában történő akadályozásának”, és ennélfogva illegálisnak minősítette, a szövetség is változtatni kényszerült. Utasításba adták felderítőiknek, hogy minden, AA emblémával ellátott autónak látványosan tisztelegjenek, amikor az elhalad mellettük – kivéve, ha sebességmérésre számíthattak a következő szakaszon, azt ugyanis nem lehetett büntetni, ha valaki „elfelejt” szalutálni.
Bár az AA időközben számos egyéb szolgáltatással is kibővítette működését, ez a fajta figyelmeztetés egészen az 1960-as évekig, a radaros sebességmérők megjelenéséig létezett.
