Már a makulátlan közemberek mítosza is ingatag, gondolja még, „mert nagyon elfogultnak kell lennie annak, aki azt állítja, hogy tiszta lelkiismerettel lehet törvénygyártó gombot nyomogatni olyan ügyekben, amelyeknek nemhogy a megértéséhez, de még az elolvasásához sem volt kellő idő”.
„Nos, a mi államunk ingatag talajon áll. Hiába kétszeresen kétharmados. A valóságos társadalmi támogatottságot ugyanis nem fejezi ki a parlamenti képviselők száma és aránya egy olyan rendszerben, amelyben meggátolják és eltorzítják a valóságos választói akarat érvényesülését.” Vagyis aligha „nevezhető szilárd társadalmi bázisnak a nyolcmillió szavazópolgárból megszerzett kétmillió-kétszázezer támogató szavazat, még akkor sem, ha ezzel megint összejött az alkotmányozáshoz szükséges erő”. Ezért világossá kell tenni, hogy „ebben az országban csak az történhet, amit az állam akar, s jaj annak, aki félrenéz, félrelép, netán félreköp”. Ezért kíséri be rendőr a gyanús fiatalt, ha tanítási időben az utcán cselleng. Ezért óvja az iskolai fegyelmet a rendőrség. „Ezért vonják meg a szülőtől a támogatást, ha gyermeke igazolatlanul mulaszt az iskolából. Ezért zárják ki a közmunkából a szülőt, ha gyermeke igazolatlan mulasztása miatt szabálysértési eljárás indul. Ezért kell a lábatlannak évente igazolnia, hogy nem tud munkába állni. Ezért kell a pedagógusnak hivatásához méltó magatartást tanúsítani a munkahelyén és azon kívül is. Ezért nincs sótartó a közétkeztető asztalán. Ezért kell a cigarettát vásárló kismamának a csecsemőjét kint hagynia a homályos ablakú, kirablásra csábító dohánybolt ajtaja előtt. Ezért szaporodnak a rendészeti szervek, a mások megfigyelésére, feljelentésére buzdító felhívások, ingyenesen hívható telefonok.”
Mert egy ilyen ingatag államban: „Nem az emberi méltóság, hanem az államérdek előtt kell tiszteletet tanúsítani.”
Az államnak itt erőt kell felmutatnia, a jogbiztonsággal szemben is. Szüdi rámutat egy friss példára: „2014. július 1-jétől a munka törvénykönyve aznap hatályba lépő rendelkezései megtiltják a munkaviszony létesítését és a meglévő munkaviszony további fenntartását nemcsak azoknak az esetében, akiket (…) jogerősen elítélt a büntető bíróság, hanem azoknak az esetében is, akikkel szemben a felsorolt bűncselekmények bármelyike elkövetésének gyanúja miatt büntetőeljárás indult. Így ez egy új, a munkajog köntösébe bújtatott büntetési nem, amely a törvény erejénél fogva „beáll”. Nincs szükség bírósági eljárásra, bírói ítéletre. Így nem lehetséges tisztességes eljárás. Nem érvényesülhet az ártatlanság vélelme.”
A jogállamiság elvont fogalma nem sokat jelent annak, akinek a betevő falatért kell megküzdenie nap mint nap.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
