Itt állok a világban 21 évesen, szűzen és szerelem nélkül. Eddig csak csalódtam. A barátnőim közül mindenki megtalálta a párját, és boldogok, sokszor gondolkodom azon, hogy nem vagyok-e rossz barát, amiért ácsingózok a boldogságuk után. Ezzel együtt bármikor számíthatnak rám, viszont elkeserítő, hogy végig kell néznem, ahogy táncolnak, csókolóznak, fogják egymás kezét. Ők gyönyörűek, én rút kiskacsa vagyok, hiába fogytam 20 kilót az elmúlt években. Az első barátom miatt zavar a testsúlyom, vele már majdnem két éve nem vagyunk együtt, viszont máig sokszor felbukkan az álmaimban. Szerettem őt, többször is biztosított az érzései felől, majd egy nap eljött hozzám, és azt mondta, vége. Választ azóta se kaptam arra, hogy mi miatt, egyik napról a másikra lett vége. A következő kapcsolatom fél évvel a szakítás után jött, jófejnek tűnt a srác, találkozgattunk, majd rájöttem, hogy nem érdekli semmi komoly, csak egy numera vagyok. Előálltam ezzel, hogy ez nem szerelem, nem kapcsolat, mire azt vágta a fejemhez, hogy mesevilágban élek és olyan, hogy szerelem, nem létezik. Szerinte nő és férfi között eddig és ezután is csak vonzalom és vágy lesz. Szakítottam vele. Most itt vagyok szűzen, tetszik egy kollégám, de félek nyitni, cikinek érzem a jelen állapotomat, nem tudom, hogyan tovább. Fogalmam sincs, hogy bejövök-e neki, a barátaim unszolnak, hogy tegyem meg az első lépést, de félek az elutasítástól.
Az olvasói levelet Ágota (ál)nevű olvasónktól kaptuk, akivel biztosan sok huszonéves lány érez együtt a sorokat olvasva.
Mit lehet tenni?
Az első szerelem, párkapcsolat az egyik legmeghatározóbb dolog mindenki életében, és ha ez valamiért balul sül el, sok-sok későbbi párkapcsolati problémáért tulajdonképpen itt kell keresni a bajt. Olvasónk esetében a szakítás mikéntje olyan mély sebeket ejtett, hogy az egyébként is meglévő önbizalomhiányán ez nyomot hagyott. A szakítás mindig fájdalmas, de akkor csak igazán az, ha különösebb magyarázatot sem adnak rá, és még csak lehetőséget sem kapunk arra, hogy változtassunk azon, ami miatt nem működött a dolog. Lehet tehát jól szakítani, és olvasónk első szerelme jól indult neki, hiszen vállalta az ezzel járó felelősséget, szemtől szemben tette, nem sms-ben vagy cseten.
A másik hiba, amit sokan elkövetnek, hogy mondanak valami okot a szakításra, de az nagyjából egyenlő azzal, amiket a filmekben látni: te jobbat érdemelsz, nem passzoltunk egymáshoz, nem megy és kész. Ezek olyan mondatok, amiket inkább tartson meg mindenki magának, hiszen ezzel aláássuk az együtt töltött szép időszakot is, azért pedig kár. Előfordulhat, hogy a beszélgetés elmegy abba az irányba, hogy egyik vagy másik fél pontról pontra elkezdi kivesézni a kapcsolat minden pillanatát, és végeláthatatlan vita kezdődik, ki, mit rontott el, mikor, mit nem tett meg. Ez is rossz irány, ahogyan az is, ha a vita lényege az, hogy kinek van igaza.
A szakítás akkor jó, ha a szakító fél vállalja a felelősséget, érthető, egyértelmű magyarázatot ad a döntésére, akkor is, ha tudja, hogy a másiknak fájna. Ilyen az is, ha kiderül, mégsem volt szerelmes, vagy hogy sokkal hamarabb elmúlt a szerelem, mint hitte, és már nem igazán érez semmi különösebbet. A magyarázat után semmiképp ne hagyjunk teret annak, hogy alkudozásba menjen át a beszélgetés, az se jó, ha egyik vagy másik fél abban bízik, majd megváltozik a helyzet, és jobb lesz, csak kapjon még egy lehetőséget.
A legyünk barátok típusú szakítás szintén félrevezető lehet, a barátság ugyanis nem fogja engedni, hogy ténylegesen elváljanak egymástól a partnerek. Általában azok ajánlják fel a baráti kapcsolatot, akik bűntudatot éreznek a szakítás miatt, és bár a barátság akár jól is működhet egy ideig, de az újabb szerelmek mellett ezek a barátságok véget szoktak érni. A legrosszabb, ami történhet, a bosszúállás, az, ha szándékosan rosszat akarunk a másiknak, amiért véget vetett a kapcsolatnak.
Amikor a szakítással járó fájdalom feldolgozásra kerül, akkor egyre inkább nyitottabbá válunk az új ismeretségekre, és ha valaki tetszik, bátran lépjünk – olvasónknak is ezt kell tennie, hiszen valahogyan a kolléga értésére adhatja, hogy férfiként tekint rá, nemcsak, mint kollégára. Az elutasítás benne van a pakliban, ahogy az érdektelenség is, de legalább valamerre elmozdul, és nem lesz belőle évekig tartó plátói szerelem, ami szintén nehezítheti az igazi szerelmi kapcsolat megszületését.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
