Louis Mountbatten Lajos Ferenc battenbergi herceg néven született 1900. június 25-én az angliai Windsorban. Apja Lajos Sándor battenbergi herceg, míg édesanyja Viktória hessen-darmstadti hercegnő volt. A család már a kezdetektől elég „problémásnak” számított a kékvérű berkekben, mivel Lajos Sándor édesanyja nem volt királyi származású – így a gyermekek ugyan törvényesnek számítottak, de kivételes jogok már nem illették meg őket. Családnevüket is ennek a szerencsétlen házasságnak köszönhették, mivel hivatalosan sem Lajos Sándor, sem pedig a fia nem kaphatták meg a Hessen hercege rangot – maradt tehát a Battenberg, de a 20. század elején ez is elég szerencsétlennek bizonyult.
Lajos Ferenc édesapja ugyanis hiába szolgált 45 éven keresztül a Brit Királyi Haditengerészetnél, az I. világháború kitörésekor uralkodó németellenes hangulatnak köszönhetően eltávolították parancsnoki tisztjéből, majd arra kényszerítették, hogy lemondjon német címeiről is – a család ekkor vette fel az „angolosabb hangzású” Mountbatten nevet.
Az ifjú Louis – vagy Dickie, ahogy a családtagok hívták – a nyilvános megaláztatás ellenére is apja nyomdokaiba kívánt lépni, és csatlakozott a haditengerészethez. Rádiós tisztként szolgált, 1929-ben pedig a Földközi-tengerre vezényelték. 1934-re már parancsnoka volt az HMS Kelly hadihajónak, majd a krétai ütközet és a Kelly elsüllyedése után, 1941-ben az HMS Illustriousnak.
Mivel számottevő tapasztalatokkal rendelkezett a térség viszonyait illetően, a II. világháború után Attlee brit miniszterelnök javaslatára kinevezték India alkirályának – az volt a feladata, hogy a lehető legkevesebb brit presztízsveszteség mellett levezényelje India függetlenedését a koronától. Ekkor kezdődött barátsága India első miniszterelnökével, Jawaharlal Nehruval – ami az után is tartott, hogy egyre többen kezdték rebesgetni, hogy a politikusnak viszonya van Mountbatten feleségével, Edwinával.
Mountbatten világ életében ellentmondásos személyiség volt: bizonyos tetteiért hősként tekintettek rá, az 1949-es dieppe-i ütközetben játszott szerepe miatt viszont Kanadában csak, mint a „dieppe-i mészárost” emlegették. Az Indiában eltöltött évei kapcsán kritikusai kijelentették, azért sürgette a függetlenedést, mert előre látta az azt követő fejetlenséget és vérontást, és nem akarta, hogy mindez brit felügyelet mellett menjen végbe. Házasságáról szinte mindenki tudta, hogy csak az érdekek tartják egyben, és mind ő, mind pedig neje számos alkalommal követtek el házasságtörést (sőt, időről-időre még olyan hírek is felreppentek, hogy Mountbatten biszexuális).
Állítólag ő szervezte meg II. Erzsébet (akkor még hercegnő) és későbbi férje, Fülöp herceg első találkozását 1939-ben – fiukkal, Károly herceggel pedig élete végéig bensőséges kapcsolatot ápolt.
Valószínűleg éppen emiatt az ellenmondásos hírnév miatt került az IRA célkeresztjébe is. Rendszeresen nyaralt az írországi Mullaghmore-ban, és ezt azután sem volt hajlandó feladni, miután erre felszólítást kapott a szervezettől. 1979. augusztus 26-án éjjel Thomas McMahon IRA-tag észrevétlenül feljutott Mountbatten Shadow V. névre keresztelt hajójára, és elhelyezett rajta egy 23 kilós, távirányítású bombát. Hogy végül ki robbantotta fel a hajót, sosem derült ki – Mountbattent ugyan egy arra járó halász kimentette a vízből, de a partra érés előtt belehalt a sérüléseibe. Szintén életét vesztette a robbanásban Mountbatten 14 éves unokája, Nicholas Knatchbull valamint egy ír tinédzser, aki a hajón szolgált. Knachtbull 83 éves anyai nagyanyja másnap halt bele a robbanásban szerzett sérüléseibe. A hajó többi utasa – Mountbatten lánya, veje és másik unokája – túlélte ugyan a merényletet, de komolyan megsérült.
Az IRA azonnal magára vállalta a robbantást, a Sinn-Féin alelnöke, Gerry Adams pedig kijelentette, a merénylet végrehajtói ugyanazt tették, amit Mountbatten tett egész eddigi életében: háborút vívtak. Csak évekkel a merénylet után hozták nyilvánosságra, hogy ironikus módon Mountbatten hajlandó lett volna támogatni az ír egyesítést és függetlenedést.
A Plymouth rózsaszínnek is nevezett álcázó festés ötletével Mountbatten akkor jött föl, amikor egy hadművelet alkalmával észrevette, hogy a világháború előtti szürkés-mályva színű festéket használó hajók hamarabb tűnnek el a látóhatárról, mint szürke társaik. A parancsnoksága alatt éppen ezért elrendelte, hogy az 5. Romboló Flotta összes nagyobb hajóját fessék ilyen színűre.
Mountbatten kezdeményezését később számos parancsnok átvette, noha az új álcaszín hatékonyságát sosem tesztelték hivatalosan. A világháború után rózsaszín cirkálókat azonban nagyrészt visszafestették az eredeti színükre, hiszen a rózsaszín csak naplementekor és hajnalban nyújtott megfelelő védelmet, a nap többi részében a hagyományos szürke álcaszín sokkal megbízhatóbbnak bizonyult.
