Kultúra ismeretlen budapest

Egy stadion miatt kapott halálos fenyegetést Hajós Alfréd

A nemzeti stadion ügyét évtizedeken át képviselő úszólegenda körül valósággal forrt a levegő.

Hajós Alfréd nevét a legtöbben az első újkori olimpiához kötik: nem véletlenül, hiszen ő volt az első magyar, aki aranyéremmel – sőt, rögtön kettővel! – tért haza az ötkarikás játékokról.

A száz és ezerkétszáz méteren is verhetetlen, nevét Guttmann Arnoldról Hajós Alfrédre változtatott úszó nem maradt azonban sokáig a medencék közelében: a Budapesti Torna Club játékosaként pályán volt az első magyar futballmérkőzésen (majd két bajnokságot is nyert a BTC-vel), tíz éven át vezette a magyar és külföldi klubcsapatok, illetve a válogatott egy-egy meccsét, élete túlnyomó részében azonban építészként járult hozzá a XX. századi Magyarország fejlődéséhez.

Tudta, hogy Hajós Alfréd nem csak úszóként, hanem építészként is elismert volt?
Az első magyar olimpiai bajnok tucatnyi ismert épülettel gazdagította az országot, sőt, építészként is nyert olimpiát!

A többek közt a debreceni Aranybika szállodát (Villányi Jánossal közösen) megálmodó Hajós persze ezekben a tervezéssel töltött évtizedekben sem szakadt el teljesen a sporttól, hiszen 1922-ben az újpesti Egyesült Izzót vezető Aschner Lipót felkérésére a Megyeri úton megépítette az ország első vasbetonvázas stadionját (1948-tól a Népstadion 1953-as átadásáig ez volt a magyar válogatott otthona is), Lauber Dezsővel közös tervével ezüstérmet nyert (aranyérmet nem osztottak ki) az 1924-es olimpiai építészeti versenyén, sőt, a gyökereihez visszanyúlva ő álmodhatta meg a ma a nevét viselő margitszigeti sportuszodát (1930) is.

Az ezüstöt érő stadionterv

Azt azonban csak kevesen tudják róla, hogy ő volt az évtizedeken át dédelgetett nemzeti stadionépítési álom életben tartója, sőt, 1912-től egészen a második világháborúig megpróbálta összefogni a megvalósításra tett kísérleteket. A lehetséges helyszínek évről évre változtak: Hajós hosszú időn át a Margitszigeten, a Vérmezőn, vagy a Városliget szélén képzelte el a sportesemények mellett rendezvényeket is befogadni képes épületegyüttest, mások azonban a Magyar Lovaregylet egykori Kerepesi úti pályájának helyét (itt áll ma a Kisstadion, illetve itt épül újra a Puskás Ferenc Stadion), az óbudai Aranyhegy oldalát, vagy épp a ma a Kopaszi-gát által elfoglalt területet emlegették.

Egymást érték a viták, a feszültség pedig tapinthatóvá vált: 1934 elején még mindig nem volt meg a végleges helyszín, Hajós Alfréd pedig a Lipótvárosi Társaskörben tartott február közepén tartott előadásán hirtelen új területet ajánlott:

a Váci út és az újpesti téli kikötő közt fekvő, akkor még Lipótvároshoz tartozó Vizafogót.

Az Ujság 1934. február 15-én megjelent száma így foglalta össze az előadáson elhangzottakat:

“[…] Az elhanyagolt és városrendezési szempontból elmaradt Óbuda egész társadalma összefogott, hogy az aranyhegyi megoldás mellé állítsa a döntésre jogosult tényezőket, mert érzi, hogy az elgondolás végrehajtása magával vonná a zegzugos óbudai utcák szabályozását, az óbudai híd megépítését, új útvonalak létesítését és a megnagyobbított forgalom révén Óbuda minden részében a telek értékemelkedését.
Amint a világ minden nemzete versenyez az olimpiai megrendezéséért és a versenyek tartama alatt gazdasági fellendülést jelent, ugy indult meg most hatalmas versengés a Magyar Nemzeti Stadion helyének biztosításáért. A stadion városépítési alkotásokat, parkok, közlekedési utak létesítését, lakóházak és középületek emelését vonja maga után és az illető kerület gazdasági fellendülését biztosítaná.
A Lipótváros joggal számíthat arra, hogy északi határában, a Vizafogó néven ismert telektömb a stadion helyéül kombinációba kerül. Ez a Béga utca, Dunapart, ujpesti téli kikötő és a lipótvárosi körvasut által határolt kitűnő levegőjű terület pompás fekvésével, meglévő és tervbevett utjainak iránya százezernyi közönség forgalmának gyors lebonyolítását teszi lehetővé, amelyet még megkönnyít az is, hogy nagy személyszállító hajók és könnyű motorcsónakok és végül a közeli angyalföldi pályaudvar révén a vasut igen nagy tömegek szállítását biztosítják a különböző irányokból.”

A területre ötven-hatvanezres stadiont, százméteres medencével felszerelt, tízezer férőhellyel rendelkező úszóstadiont, teniszpályákat és zárt teniszcsarnokot, tornacsarnokot, lőteret, valamint egy ezer autót befogadó parkolót képzelt el.

in: Ujság, 1934. február 15.

Előadásának végén mindezek mellett kijelentette:

“A stadionnak a Lipótvárosban leendő építésének természetesen előfeltételei vannak: a Dunapart kiépítése, a stadion felé futó útvonalak kiépítése és elsősorban magának a területnek a nivellálása. Nagy érdeklődéssel kísért előadását Hajós Alfréd azzal fejezte be, hogy a mai spekulációmentes hangulatot kell kihaszálni a hatóságoknak arra, hogy a területet biztosítsák, szükségmunka címén a feltöltési, partépítési s a környezet városrendezési munkálatait elvégeztesse, hogy kedvezőbb gazdasági viszonyok bekövetkeztekor már rendelkezésre álljon a szükséges terület.”A spekulációmentes hangulat emlegetése, illetve a mérleg nyelvét Lipótváros felé billentő érvek miatt számos, fellendülésben bízó óbudai száját hagyhatták el keresetlen mondatok, egyikük azonban ennél jóval tovább ment, és

halálos fenyegetést küldött Hajósnak.

Az Ujságban megjelent cikk másnapján, február 16-án kelt levél az építész születésének száznegyvenedik évfordulójára a FUGA-ban rendezett kiállításon kapott helyet, ahol a magyar építészettörténet kevéssé ismert epizódjairól mesélő Térlátás szerzője figyelt fel rá.

Fotó: Vékony Zsolt / Térlátás

A meglepő módon felháborodott, de mindvégig választékos stílusú, aláírás helyett egy egyszerű kereszttel szignózó levélíró – talán egy, a helyes központozással nem túl közeli barátságot ápoló építész, aki óriási hasznot remélt a leendő stadion körüli telkek beépítéséből? – a kor legerősebb ütőkártyáját hozza fel:

az egyre növekvő antiszemitizmust, hiszen Hajóst egyenesen az öreg zsidó telekspekulánsok bábjának nevezi.

A levél teljes szövege:

“Hajós Alfréd úrnak! Tisztelettel értesítjük, hogy legyilkoljuk jövő hónapban a következő okok miatt: Öreg zsidóktól telekspekulánsoktól sok pénzt kapott, hogy elgáncsolja az obudai stadiont.

 

Sehol sincs: oly jó levegő
közlekedés
gyógyvíz
telek hegyekkel körülvéve
olcsó telek,
sem lehet oly jól és olcsón előállítani a stadiont mint Óbudán.

 

A maga telhetetlensége viszketegsége fogja okozni csúfos halálát, mert pénzéhségből odaadta magát öreg zsidó telekspekulánsoknak. Még van ideje javuljon meg akkor nem lesz bántodása, és megmenti életét.

 

Egy sportkedvelő ki halálát fogja magának okozni ha elakarja gáncsolni az obudai stadiont.

 

1934. II. 16.

 

+”

A lap alján Hajós néhány nappal később kelt, az okot meglepő módon nem a néhány órával korábbi előadásában látó jegyzete is olvasható:

“Ezt a kedves üzenetet abból az alkalomból kaptam, mert a régi lóversenytéri megoldás mellett szálltam sikra s a budai oldalon való elhelyezést forgalmi és nagyobb költség szempontjából elleneztem. 1934. II. 20.”

Az építész nyilvánvalóan nem ijedt meg a keresetlen szavaktól, de csakhamar megfeledkezett a pesti helyszínről: alig két hónappal a Lipótvárosi Kaszinóban tartott beszéde után már újra egy óbudai helyszín, a ma a Sziget Fesztiválnak is otthont adó Hajógyári-sziget beépítését javasolta.

8 Órai Ujság, 1934. április 27.

Ezzel talán már a levélíró is meg volt elégedve, de a Hajós által távoli tervként megálmodott, a Nemzeti Stadion mellett 80-100 méteres állóvízi evezőspályákat, tornászokat, vívókat és egyéb sportolóknak gyakorlóteret adó, kisebb csarnokokat, valamint egy tízezer emberre méretezett Ünnepi Tornamezőt is magában foglaló komplexum álma hamarosan szintén semmivé foszlott.

in: 8 Órai Ujság, 1934. április 27.

Az előbb az első világháború, majd a trianoni béke okozta gazdaségi nehézségek, az 1929-ben indult világválság, a tervek közti döntésképtelenség, a pénzhiány, majd a második világháború miatt a beruházás végül egészen a Rákosi-korig csúszott, így csak közel hatvan évvel az athéni olimpia után, 1953. augusztus 20-án vált valósággá – ekkor adták át ugyanis a Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc tervei szerint megszületett Népstadiont, ami egészen 2016-os lebontásáig az ország elsőszámú stadionja volt.

Ilyen is lehetett volna a Puskás Ferenc Stadion
Egy elfeledett, látványos terv, amit végül elsöpört a világháború.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik