2018 decemberében a kormánykritikus sajtó, a kormánypárti médiabirodalom és az oroszbarát alternatív híroldalak is kiemelten foglalkoztak a hónap közepén elfogadott túlóratörvénnyel, valamint az amiatt indult tiltakozásokkal. A kormány két lényeges ponton módosította a Munka Törvénykönyvét: 400 órára nőtt a munkáltató által maximálisan kiszabható túlóra mennyisége, és egyről három évre nőtt a munkaidőkeret. A 400 órányi túlóra papíron csak a munkavállaló beegyezésével szabható ki. A túlóra-megállapodást azonban a munkavállaló csak év végén mondhatja fel, akkor is, ha év közben rájön, hogy hiba volt azt aláírni. Emellett a meghosszabbított munkaidőkeret elméletileg lehetőséget biztosít arra is, hogy kollektív szerződés megléte esetén egy munkavállaló túlóráit csak három év után fizessék ki – igaz, ez sem törvényszerű. Ráadásul az ország fejletlenebb térségeiben gyakran csak egy nagy munkáltató van, így a gyakorlatban fel sem vetődhet, hogy egy munkavállaló ne írja alá a megállapodást. A törvény tehát éppen a választásokon a Fideszt támogató magyar vidéket érinti leginkább. Nem meglepő, hogy a jelenlegi tüntetési hullám leginkább abban tér el az elmúlt években tapasztaltaktól, hogy a nagyobb vidéki városokban a korábbiaknál népesebb demonstrációk zajlanak.
Kormánypárti értelmezés: minden a legnagyobb rendben, egyébként meg Soros
A kormányzati érvelés rendre kiemeli, hogy a „dolgozó beleegyezése kell minden túlórához”. Orbán Viktor maga is hangsúlyozta a Kossuth Rádiónak adott szokásos interjújában, hogy a túlórákat havonta fogják kifizetni. 2019 első kormányinfóján a miniszterelnök azt is elmondta, szerinte a túlóratörvény gazdaságfehérítő intézkedés, hiszen sok vállalkozónak kiskapukat kellett keresnie, hogy túlóráztathassa dolgozóit.
A törvény értelmezésével kapcsolatos érveknél jelentősebb szerepet kaptak a kormányzati propagandában a túlóratörvény elfogadása körüli és utáni tiltakozások. A miniszterelnök ezekről – a George Birnbaum és Arthur Finkelstein által kidolgozott Soros-ellenes kampánystratégiának megfelelően – úgy vélekedett, hogy bizony Soros György van az „agresszív tüntetések” mögött, ő „fizeti” az „agresszív csőcseléket,” bár a bizonyítékokról ezúttal sem esett szó. Hidvéghi Balázs már az ominózus „szánkógyújtogatás” után megjegyezte, hogy „bevándorláspárti Soros-aktivisták provokatív randalírozásáról” szólnak a tüntetések, így szerinte „minden jóérzésű magyar ember döbbenten áll” a történtek előtt. (Ezek azok a szánkók, amelyekből néhányat a tüntetők egy kis csoportja felgyújtott, mire a Fidesz kijelentette, hogy azokat karácsonyi ajándéknak szánta a rászoruló gyerekeknek. Azt azonban sem a kormánypárti, sem az alternatív média nem említette meg, hogy egyrészt a tüntetők később pótolták a szánkókat, másrészt azok még január 3-án is a Kossuth téren álltak, azaz nem kerültek karácsonyra a rászoruló családokhoz.)
Az állami média a túlóratörvény elfogadása kapcsán arról szólt, hogy az „ellenzékiek szervezetten próbálták átvenni az uralmat a parlamentben” a törvény elfogadásának napján, de azt nem tárták fel, hogy egy szavazás megakadályozásának kísérlete mennyiben jelent „puccskísérletet”.
Az állami média elemzései emellett „lerántották a leplet” a törvény elfogadása után indult tüntetéshullámról: elhangzott, miszerint „nincs olyan, hogy spontán szerveződő tüntetés, amely több napon keresztül megismétlődik” (?), továbbá azt is megfejtették, hogy az ellenzéki politikusoknak nagy szerepe volt ezekben az ellenzéki demonstrációkban. A Pesti Srácok „anarchistaként” hivatkozott a tüntetőkre, míg az Elég nevű kormánypárti Facebook-oldal az „agresszív ellenzéki tüntetők” és „a békés keresztények” közötti különbségekre igyekezett felhívni a figyelmet.
Oroszbarát dezinformációs oldalak: minden a legnagyobb rendben, egyébként meg Soros
A kormányzati kommunikációhoz hasonlóan az oroszbarát propagandaoldalak is elképzelhetetlennek tartották azt, hogy vannak olyan emberek, akiknek nem teszik a túlóratörvény, és ezért demonstrálnak. A kormánypárti érveket hangoztatta az orosz elnök bel- és külpolitikai lépéseit is bármikor megvédeni kész VilágFigyelő dezinformációs portál. Az oldal Orbán Viktor azon nyilatkozatával értelmezte a túlóratörvényt, miszerint a „dolgozókat leginkább nem a munkaügyi szabályok védik, hanem az olyan gazdaságpolitika, amelyben szükség van rájuk”. A VilágFigyelő emellett beszámolt a tüntetők szerintük „kiemelkedő agressziójáról” is. Az oroszbarát portál az Echo TV-n elhangzottak alapján arra a következtetésre jutott, hogy az ellenzék eleve erőszakra készült, és ezt maga Gyurcsány Ferenc is bevallotta.
A VilágFigyelő a „csőcselék” állítólagos pusztítását egyenesen „Soros György karácsonyi ajándékának” nevezte. A portál az ellenzék „valódi követeléslistáját” is „megszerezte”, amelyen olyan teljesen hihető pontok szerepelnek, mint hogy „vegyünk fel inkább IMF-hitelt”, „követeljük Gyurcsányt miniszterelnöknek”, illetve „hagyjuk, hogy az Európai Ügyészség beleszólhasson Magyarország belügyeibe, és a nekik tetsző politikát megvalósíthassa, hiszen a nyugat, főleg Franciaország mindig is Magyarország érdekeit tartották szem előtt pl. a Trianonnal sok gondot levett a vállunkról…”.
A News Front szintén a „Soros-hálózat szélsőbaloldali aktivistáinak” őrjöngéséről cikkezett, párhuzamot vonva a 2014-es Majdan téri események és a 2018-as budapesti megmozdulások között. Ez a téma nagyon beakadt a Moszkvából kézivezérelt portálnál: egy másik cikk már egyenesen polgárháborúval fenyegette a magyarokat, a tüntetések szervezői ugyanis szerintük pontosan ezt tervezik. A Majdan-motívum megjelent a Pesti Srácok egy cikkében is, amiben félresikerült „Majdan-kísérletnek” mutatták be az első túlóratörvény-ellenes tüntetést.
A VilágFigyelőnek természetesen sikerült felkutatnia az érintettet munkavállalókat is, akiket a tüntetők állításuk szerint képviselnek, rajtuk keresztül pedig az olvasó megtudhatta, hogy Magyarországon minden tökéletes, semmi szükség az „agresszív csőcselékre”. Egy meg nem nevezett, stockfotóval megjelenített „magyar melós” megüzente a tüntetőknek, hogy a „melós nem hülye” és tud magára vigyázni; a túlóra pedig arra jó, hogy lakásra, autóra, nyaralásra gyűjthessenek a magyar dolgozók. Előkerült egy szintén meg nem nevezett „szakszervezeti tag” is, aki a szakszervezeti vezetőket nevezi hazugnak, és szó szerint felsorolja a kormánypárt állításait az új törvényről. A PestiSrácok januárban már ott tartott, hogy a törvénymódosítás „senkit nem érint”, csak azt nem tárták fel, hogy akkor miért kellett a tiltakozások és a közvélemény-kutatások által is jelzett népszerűtlenség ellenére átnyomni a parlamenten, és miért ragaszkodik ennyire hozzá az Orbán-kormány.
Kéz a kézben
Ahogy látható, a túlóratörvény kapcsán a kormánypárti és oroszbarát dezinformációs portálok ugyanazokat az értelmezéseket népszerűsítették, mindannyian kikerülve azt, hogyan érinti majd a rendelkezés az átlagosnál kiszolgáltatottabb helyzetben levő magyar munkavállalókat. A törvény elleni tüntetésekről, az azzal kapcsolatos eseményekről pedig mindkét csoport hasonló dezinformációt terjesztett. Különbség legfeljebb abban látszik, hogy a korábbi ukrajnai eseményekkel leginkább a moszkvai kötődésű News Front igyekezett párhuzamot vonni, a kormány által irányított média ebben valamivel óvatosabb volt.
Talán utóbbinak köszönhető, hogy Moszkva szinte teljesen fel tudta számolni a magyar dezinformációs hálózatát, elég a kormánypárti orgánumokra támaszkodnia, cserébe pedig a kevés fennmaradó nyíltan oroszbarát portál egyértelműen a kormány mögé áll belpolitikai ügyekben.
Szicherle Patrik (Political Capital)
Kiemelt kép:Mohos Márton /24.hu
