Tudomány

Földönkívüliek üzenhetnek a titokzatos rádiójelekkel

Időről időre felbukkannak olyan hírek, amelyekben a kutatók idegen galaxisokból érkező gyors rádiókitörések észleléséről számolnak be, ami nagyon misztikusan hangzik - de vajon tényleg az is? Az igazság az, hogy egyelőre nagyon keveset tudunk a szaknyelvben csak FRB-knek nevezett kitörésekről, de az biztos, hogy olyan erőteljes forrásból kell érkezniük, amely egy ezredmásodperc alatt termel annyi energiát, mint a Nap 80 év alatt. Ez pedig, bármilyen furcsán is hangzik, még a szakma szerint is lehet akár földönkívüli civilizáció.

Valahol, több millió, sőt, több milliárd fényévnyire tőlünk egy idegen civilizációnak sikerült rendkívül erős mágneses energiamezőt fejlesztenie, amely segítségével olyan erőteljes rádióhullámokat tudnak kibocsájtani, hogy azok még a mi Földünket is elérik. Az idegenek szeretnék megtudni, hogy egyedül vannak-e az univerzumban, ezért mindenféle irányba elindítanak ilyen ismétlődő rádiókitöréseket, hátha valaki válaszol majd rájuk, talán egy olyan fejlett társadalom, mint amilyen az övék is. A rádiójelek elindulnak a világűrben, és egyszer csak elérik a Földet, ahol a rádióteleszkópok fogják az adást.

Ez a történet nem egyszerű sci-fi: az eshetőség tényleg szerepel a csillagászok listáján, amikor arról vitáznak, hogy mi okozhatja azokat a nagy energiájú gyors rádiókitöréseket, amelyeket csak az elmúlt néhány évben kezdtünk el tömegesebben felfedezni. Ezeket a hullámokat egészen 2007-ig egyszerű anomáliaként kezelték, és senki nem is foglalkozott velük, ma viszont az űrkutatás egyik legnagyobb rejtélyeként tartják őket számon,

hiszen egyelőre fogalmunk sincs, hogy mi okozza őket. Elméletek persze azért vannak.

MINDENHONNAN JÖNNEK RÁDIÓHULLÁMOK, CSAK NEM ILYEN FURCSÁK

A gyors rádiókitörések (angolul fast radio bursts, azaz FRB-k) kozmikus rádióhullámok gyors, de nagyon erőteljes löketeit jelentik. Rádióhullámnak azt az elektromágneses sugárzást nevezzük, amelynek a frekvenciája 3 Hz-nél nagyobb és 300 GHz-nél kisebb. Egész tudományág épül az űrből érkező ilyen hullámok detektálására: a rádiócsillagászat, amely a kozmikus rádiósugárzást vizsgálja olyan forrásokból, mint például a csillagok, galaxisok, rádiógalaxisok, kvazárok, pulzárok vagy csillagászati mézerek. A rádiócsillagászatnak köszönhető a kozmikus háttérsugárzás felfedezése, amely a Nagy Bumm elmélet kialakulásához vezetett.

Fotó: Thinkstock

Az FRB-k azonban még a tudományág szakértői számára is óriási rejtélyt jelentenek. A lökések mindössze néhány ezredmásodpercig tartanak, viszont rendkívül erőteljesek, egy lökésben például lehet annyi energia, amennyit a saját Napunk termel egy egész nap. Pontosan rövidségük miatt senki nem is figyelt rájuk, egészen 2007-ig, amikor a Nyugat-Virginiai Egyetem kutatója, Duncan Lorimer átnézte a Parkes rádióteleszkóp archívumát, és észrevett egy szokatlan jelet – az első FRB-t, amit valaha azonosítottak.

Korábban senkinek nem tűnt fel ilyesmi, minden jelet apró hibának vagy lényegtelen rádióhullámnak gondoltak, Lorimer viszont látta, amit más nem: a kitörések forrásai nagy energiájú asztrofizikai folyamatok kell, hogy legyenek. Azt viszont senki nem tudta, és nem tudja a mai napig sem, hogy pontosan milyen folyamatok ezek.

An FRB’s journey to Earth from ICRAR on Vimeo.

 

AZ EGYIKRŐL AZT IS TUDJUK, HOGY PONTOSAN HONNAN ÉRKEZIK

A következő néhány évben több FRB-t azonosítottak korábbi adatok átvizsgálása során, 2015-ben aztán az ausztrál Közösségi Tudományos és Ipari Kutatószervezet (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation, CSIRO) először élőben is detektált ilyen kitörést. Ennél viszont nagyobb hír, hogy kicsit korábban, 2012-ben sikerült felfedezni az első ismétlődő FRB-t, ami lehetővé tette, hogy komolyabban megfigyeljük ezeket a furcsa, nagy energiájú kitöréseket és azok forrását is.

Néhány elkapott kitöréssel ugyanis nem igazán tudnak mit kezdeni a kutatók, hiszen véletlenszerűen bukkannak fel, és teljesen különböző irányokból érkeznek a Földre. Mivel nem lehetett megjósolni, hogy honnan jön a következő, az eget kémlelő rádióteleszkópokat nem lehetett egy adott helyre irányítani, egészen 2012-ig, amikor

a Puerto Ricó-i Arecibo teleszkóp el nem fogta az azóta világhíressé vált FRB 121102 névre keresztelt, szabálytalanul ismétlődő kitörést.

Később ez az FRB lett az első, amelynek kutatók képesek voltak meghatározni a forrását. A nagy áttörés 2018 elején érkezett el, amikor a Holland Rádiócsillagászati Intézet gondozásában egy nemzetközi kutatócsoport visszavezette az FRB 121102 forrását egy távoli, hárommilliárd fényévnyire lévő törpegalaxisig. Az igazán elképesztő mégis az, hogy a kutatók meg tudták mondani, hogy ebben a nagyon messzi galaxisban milyen tíz négyzetkilométeres (!) területről érkezhetnek a jelek. A környékről ráadásul tudják a csillagászok, hogy tele van extrém mágneses forró gázokkal, amelyek gyakran találhatók meg fekete lyukak környékén. A kutatók úgy vélik, hogy az FRB 121102 egy fiatal neutroncsillag által kiadott jel lehet, amit egy korábbi szupernóva-robbanás során keletkezett gáz és por vesz körül.

2012 óta csak egyetlen másik ismétlődő FRB-t sikerült felfedezni: pár napja jelentette be a Brit Columbiai Egyetem, hogy kutatócsoportjuk 13 új rádiókitörést észlelt, közöttük egy olyat, amely az FRB 121102-höz hasonlóan szabálytalanul ugyan, de ismétlődik. A felfedezést a CHIME (Canadian Hydrogen Intensity Mapping Experiment) névre hallgató kanadai teleszkóppal tették, nagyjából 20 százalékkal megemelve a ma ismert FRB-k számát. A nem túl laikusbarát nevű FRB 180814.J0422+73 ismétlődő rádiólökés a szakértők szerint 1,5 milliárd fényévre található forrásból ered, de egyelőre nem tudni, hogy pontosan milyen történés következménye – a legtöbben azt gyanítják, hogy neutroncsillagokból, azaz nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagokból származhat.

MÉG NEM KELL TEMETNI A FÖLDÖNKÍVÜLI ELMÉLETET

A földönkívüliek mellett a neutroncsillagokra voksolnak egyébként is a legtöbben, ha az FRB-k forrását kell megnevezni. Amikor nem ismétlődő kitörésekről van szó, sokkal nagyobb a lehetőségek tárháza: ilyenkor két nagyon nagy tömegű objektum összeütközése is okozhat ilyen nagy energiájú rádiólöketet, de pulzárok összeomlására, Kerr-Newman fekete lyukakra, sötét anyagra, magnetárokra és szupernóvákra is voksolnak kutatók. A legegzotikusabb elképzelés, az idegen civilizáció által kibocsájtott FRB-k esélye azonban felfedezésről felfedezésre csökken, hiszen minél gyakrabban fordul elő valami a világűrben, annál kisebb az esélye, hogy mesterséges eredete legyen.

Még a földönkívülieket sem szabad kizárni a lehetőségek közül, bár egyre kisebb a valószínűségük – forrás: Pixabay

Ettől függetlenül az UFO-hívők se temessék azonnal a lehetőséget, hiszen jelenleg nagyon nincs más olyan jelenség a világűrben, amit ismerünk, és ami a földönkívüliek munkájára utalhatna – ezeken kívül. Persze nagyobb a valószínűsége annak, hogy valami olyan természetes folyamat eredményei, amely elképesztő energiákat szabadít fel – elég abba belegondolni, hogy egy ilyen kitörés forrása ezredmásodperc alatt annyi energiát generál, mint a Nap 80 év alatt.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik