Ricardo Klement 1960. március 21-én egy virágcsokorral a kezében érkezett haza San Fernandói otthonába, Buenos Aires külvárosában. A család ekkor már ünneplőbe öltözve várta a kertben, hisz Klement ezen a napon ünnepelte feleségével ezüstlakodalmukat. Néhány héttel később, május 11-én egy fiatalember ugrott Klementre otthona előtt, társaival együtt pár másodperc leforgása alatt autóba tuszkolták és egy vidéki rejtekhelyre hurcolták.
Ricardo Kelement, aki akkor már több mint tíz éve élt biztonságban Argentínában, bár mindent megtett hogy eltüntesse múltjának nyomát – műfogsort csináltatott és a jellegzetes tetoválást is eltűntette hóna alól – fogva tartói előtt már egy percig sem tagadta, ő valóban nem más mint Adolf Eichmann.
1906-ban született Németországban, de Ausztriában, Linzben nőtt fel. 1932-ben lépett be a náci pártba és az SS-be. Karrierje az Anschluss után kezdődött, amikor Bécsben felállította a Zsidó Központi Kivándorlási Hivatalt, és rövid idő alatt megszervezte több mint százezer osztrák zsidó kényszerkivándoroltatását, azt követően pedig Prágában és Berlinben irányította a deportálást. 1939-ben a Gestapo zsidóügyi részlegének parancsnoka lett, az egész kontinensre kiterjedő akciókat ettől kezdve Berlinből irányította. 1944-ben azonban Himmler parancsára mégis személyesen érkezett Budapestre, hogy mintegy félmillió zsidó deportálását személyesen felügyelje.
Eichmann 1950-ben telepedett le Argentínában álnéven, néhány évvel később pedig családja – felesége és három fia – is csatlakozott hozzá. Első alkalommal 1957-ban érkezett olyan információ az izraeli titkosszolgálathoz, mely szerint Eichmann Argentínában bujkálhat, ezt követően több éven át tartó titkos akció kezdődött. Bár fényképről korábban is azonosították, a végső egyértelmű bizonyosságot az ezüstlakodalom évfordulója adta meg.
Elfogása után Eichmannt az argentin függetlenség 150. évfordulójának ünnepségére érkező, majd onnan hazatartó izraeli kormányküldöttség gépén, az izraeli légitársaság egyenruhájában, kissé elkábítva csempészték Izraelbe, ahol bíróság elé állították.
1961. december 15-én Eichmannt bűnösnek találták mind a 15 ellene megfogalmazott vádpontban – köztük emberiség és a zsidóság elleni bűntettekért, valamint háborús bűnökért – és kötél általi halálra ítélték. A tárgyalás során nem tanúsított megbánást, végig azt bizonygatta, ő csupán katona volt, aki felsőbb parancsnak engedelmeskedett. Eichmann fellebbezett az ítélet ellen, s miután ezt izraeli legfelsőbb bíróság elutasította kegyelmi kérvénnyel fordult Icak Ben-Cvi államelnökhöz, aki a kérvényt szintén elutasította.
Az ítéletet 1962. május 31-én éjjel hajtották végre, miután az orvos szakértő megállapította a halált a testét elhamvasztották. Hamvait még hajnalban egy rendőrségi hajóról a Földközi-tengerbe szórták nemzetközi vizeken. Ezzel a lépéssel előzték meg azt, hogy a sírhelye vagy akár az ország, ahol vízbe szórták, zarándokok célpontja lehessen.
