Sanyi tizenhét, húsz, huszonöt éve él itt. Egyszer meglátogatta a lánya, vagy tán ő látogatta meg a lányát. Egy gyereke van, illetve kettő, vagy három. Sanyi ötvennégy éves, vagy ötvenkettő. A legidősebb fia negyvennyolc. Vagy ilyesmi. Hagyjuk. Keveri az időt, mert belekeveredik az ember az időbe, ha egy erdei tisztáson él évtizedek óta.

Sanyi Budapest Robinson Crusoe-ja, a metropolisz hajótöröttje. Nem volt még ekkora zaj, amikor ideköltözött, most folyton surrog a közeli autópálya. Néhány nagyobb fa kidőlt azóta, pár csenevész megnőtt nagyra. A vastag aljnövényzetben Sanyi ösvényt vágott, félig-meddig elkerítette a „telkét”.

Fene tudja, kinek a hibája, sosem volt nagy szerencséje a nőkkel, azt mondja, mindig csak többet akarnak, egyszer csak az övék lesz minden: a Bem utcai lakás, amit Sanyi örökölt az anyjától, a feleségére szállt. Akkor kijött ide a patakhoz meg a tóhoz, ahol felnőtt meg ahová pecázni járt. Leverte a cövekeket, felállította a sátrat, kifeszítette a kötelet. Gondolta, egy darabig így lesz.

Nyár volt, jó idő, vagy tavasz volt, hagyjuk. Amikor jött az első hideg, beszerzett ruhákat, majdnem egy köbméter használt ruhát, bemászott a köbméter alá, tehát nem fagyott meg.

Marmonkannában hordja a vizet, de nem a patakról, az szerinte szennyezett. Hideg vízben mosdik, már amennyire. Egyszer volt, hol nem volt valami lakása is, amit elveszített, mert jelzálog, vagy kölcsön, vagy mi, sőt egy évre, vagy fél évre, vagy kettőre, hagyjuk. Mindenesetre el tudott menni a tisztásról egy időre, aztán elúszott mindene, tehát visszajött ide, kifeszítette a kötelet.

Ha Sanyi Robinson, akkor Péntek is tartozik hozzá: Sanyi hű társa Black. Nem néz ki barátságosnak, és rettentő ereje van. Őrzi a tanyát, hangosan jelez, ha idegen közeledik.

Magyarországon körülbelül hatvanezer embernek nincs bejelentett tartózkodási helye, akár harmincezer is lehet a tényleges hajléktalanok száma, a hivatalos adatok szerint valamivel több mint tizenegyezer férőhely létezik a szállókon. Októberben a Határ útnál több hajléktalankunyhót lebontottak, a tulajdonosok tárgyait szemétnek nyilvánították és megsemmisítették.

Sanyi önérzetes, dolgos ember. Volt kőműves, de szerinte nem lehet már megélni az építőiparból. Volt vándormutatványos, állatokat kellett gondoznia, voltak köztük ragadozók is, puma meg ilyesmi. Most MÉH-telepen dolgozik, egész nap válogatja az odahordott hulladékot. Filmezhetjük munka közben, aztán mégse, de mégis, de mégse. Hagyjuk.

Nagy reménysége, hogy egyszer visszaköltözik a Bem utcába. Van ott egy lakás, önkormányzati, egy festőművész lakott benne, aki Sanyit is megfestette, de a kép már nincs meg. A festőművész meghalt, a lakás megürült, és a „közös képviselő” Sanyi jó ismerőse, büszkén mondja a nevét: Merk Péter, ő el tudná intézni, már beszéltek is erről.

Merk Péter önkormányzati képviselő, a környezetvédelem és a művészet szerelmese, aki az első találkozásunkra érdekes jelmezben érkezik. Persze, hogy ismeri Sanyit. Együtt voltak gyerekek, van egy csomó közös ismerősük, tősgyökeres palotaiak mindketten, ez a patak meg ez a tó volt a játszóhelyük, bár Merk úgy emlékszik, pont ellentétes bandához tartoztak, és a bandák harcokat vívtak egymással a fürdés jogáért.

Merknek máig szívügye a tó meg a környéke, ez a ritka értékes lápi élőhely. Sajnálattal látja, hogy Palotán is a pénz és a hatalmi érdek mozgat mindent. A terület birtokosai valami nagykutyák, akik ha tehetnék, kivágatnák az erdőt, hogy lakóparkot építsenek, és elüldöznék Sanyit, mint az amazonasi esőerdőkből az őslakosokat. Sanyi tehát az erdei bennszülött, ismerik a turisták is, a gyerekek is. Merk felkérte, hogy őrizze ezt a tavat, ne bánthassa senki. Környezetvédelmi szempontból nagyon fontos Sanyi jelenléte az erdőben, véli Merk.

A képviselő ötletét Sanyi hivatalos felkérésnek tekinti. Tehát őrzi a tavat. Állítja, majdnem bele is halt egy ízben, annyira őrzi. Valami csapat le akart itt pakolni szemetet a tóhoz, de Sanyi megakadályozta, és miközben éppen akadályozta, kapott egy vasdarabbal a fejére, azóta van az orrán az a vágás –  harci sérülés, nincs benne szégyellnivaló.

Merk Péter nem is tudott róla, hogy Sanyi így megsérült, tőlünk hallott róla először. Kommentárként annyit mond, hogy Sanyi komolyan veszi a feladatát.

Sanyi orvoshoz nem jár, mert nem szereti a szagot, ami a rendelőintézetekben van. Melegedőre sem jár. Reggel fölkel, enni ad Blacknek, felül a bringájára, beteker a telepre, dolgozik késő délutánig, aztán elmegy az Erzsi presszóba, aztán visszateker az erdőbe, leül a székére, olvas egy kicsit zseblámpánál, aztán bemászik a ruhakupac alá.

Sosem részeg, de nagyon szereti a sört, tízet is meg tud inni. Gyűjti a dobozokat, drága a fém. Hétvégén otthon van, bent ül a fólia alatt, olvas vagy rádiót hallgat, ha megunja, alszik egyet, aztán megsétáltatja Blacket, megnézi, hogy rendben van-e a tónál minden. Egyszer betörtek hozzá, volt egy gázfőzője meg egy Bibliája, mindkettőt elvitték. Nemrég kapott egy Bibliát valakitől, azt olvasgatja esténként, szereti nagyon. Egy gázfőző még nem ártana.

Merk Péter szerint elvan itt a Sanyi, mint a befőtt, nem szabad bolygatni, amúgy is enyhe lesz a tél. El is nevezte Sanyi tanyáját Tó utca 1.-nek.

Sanyi közben azért nagyon szeretné a festőművész lakását a Bem utcában, kész teljesen rendbe hozni, felújítani saját erőből. Nem pontosan érti, hogy az a lakás sosem lesz az övé. Ahhoz nagycsaládosnak kéne lennie, rendezett papírokra volna szükség, szerencsére meg némi protekcióra.

Felvetjük Merknek, hogy talán kaphatna Sanyi az önkormányzattól egy fabódét. Ezt a képviselő jó ötletnek látja, tetszik neki, és egy látogatása alkalmával lendületből meg is ígéri Sanyinak. Sanyi tenne bele valami biztonságos fűtést, beszigetelné. Volna egy ajtó, amit bezárhat.

Sanyi némiképp már kiszakadt a társadalomból, és némiképp elszakadt a valóságtól, sőt az emlékei nagy részétől is, de van, amitől nem tud. A kislányom, mondja. Sokért nem adná, ha látná még valaha. Azt hallotta, Cinkotán él, vagy valahol vidéken, illetve Zuglóban, hagyjuk. Cintia Mercédesznek hívják.

Kedves Cintia Mercédesz, ha ráismersz édesapádra, akkor esetleg látogasd meg, mert nagy örömet szereznél neki, de persze te tudod.

Sanyi a szemétben és a szemétből él. Ha egy nap arra jön haza, hogy letépkedték a sátorfóliát és eltakarították az élete kellékeit, Blacket meg elvitték a sintértelepre, akkor sem megy szállóra. Perelni fog, azt mondja. Ez a tisztás már az övé, véli, „elbirtoklás révén”. Már elgondolkozott, hogy ácsol deszkából valami kalyibát, de valami megfejthetetlen okból ezt nem most tartja aktuálisnak, majd tavasszal vagy nyáron, hagyjuk.

Sanyit persze előbb-utóbb elűzik a Tó utca 1-ből. Vagy begubózik teljesen és itt fog megöregedni, vagy akár agyonüti a következő illegális szemetelő.

Hagyjuk. Hagyjuk?