A Red Dead Redemption 2 október 26-án jelent meg Xbox One-ra és PlayStation 4-re, és mindössze három nap alatt 725 millió dollár bevételt termelt a programot fejlesztő Rockstar Gamesnek, illetve anyavállalatának a Take-Two Interactive-nak. Ez nagyjából 12 millió vásárlót jelent egyetlen hétvége alatt, ugyanakkor az óriási érdeklődés egyáltalán nem meglepő.
A Grand Theft Auto-sorozattal elhíresült alkotók munkáit mindig óriási érdeklődés övezi, a nyolc évvel korábbi Red Dead Redemption szintén hatalmas siker volt, 17 milliónál is többet értékesítettek belőle, ráadásul a szaksajtó is minden idők egyik legjobb videojátékaként hivatkozott az előzményre.
A második rész hét éven át készült, kétszer is elhalasztották a megjelenését, de megérte, hiszen a végeredmény egészen lenyűgöző, még úgy is, hogy a Rockstar Games valójában nem találta fel a spanyolviaszt. Ellenben ilyen közel még sosem kerülhettünk a legendás vadnyugat világához, és ennyire összetett, részletes és tartalmas single player videojáték sem készült még szinte soha.
VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT
A sztori 1899-ben veszi fel a fonalat, tizenkét évvel megelőzve a Red Dead Redemption történetét, így lényegében egy előzményt kapunk. Ugyan itt is felbukkan a korábbi főhős, John Marston, de mégsem ő a központi karakter, hanem Arthur Morgan, a törvény által üldözött Van der Linde-banda egyik oszlopos tagja, aki társaival együtt egy balul elsült akció következményeit nyögi.
Bár irányítani csak Arthurt tudjuk, a Red Dead Redemption 2 nemcsak az ő története, hanem a Dutch van der Linde vezette kompániáé, akik körmük szakadtáig ragaszkodnak ahhoz a „szabad élethez”, amit a fokozatosan erősödő állam, és a modernizálódó Egyesült Államok polgárai egyre kevésbé tolerálnak.
A folyton ígérgető, megnyerő modorú vezérüket feltétel nélkül követő banditák az utolsó nagy balhéra hajtanak, hogy végre letelepedhessenek, de valahogy sosem érnek célt. Ebből következik, hogy a főhősünk olykor vonatot rabol, birkákat lop és farmokra tör be, börtönből szabadít foglyokat, vagy éppen
A hosszú órákra nyúló történet a meglehetősen sajátos morál és becsületkódex szerint élő rosszfiúkra koncentrál, ami igazából szinte minden Rockstar-játékra igaz, és ez a miliő mostanra helyenként annak ellenére is unalmasnak hat, hogy ezúttal sem faék egyszerűségű fekete-fehér megközelítésről van szó. Maga a történet kimondottan lassan indul be, izgalmassá is csak mértékkel válik, és ki kell mondani, hogy a kötelező fordulatok ellenére is a sztori a Red Dead Redemption 2 leggyengébb láncszeme.
Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy rossz vagy gyenge lenne, még így is bőven túltesz a legtöbb videojátékon, de ütősnek azért nagy jóindulattal sem nevezhető, a Rockstar munkája nem is ettől lesz emlékezetes. Sokkal inkább a szabadon bejárható világtól, a rengeteg tevékenységtől, és az igazi, hamisítatlan vadnyugati hangulattól, ami tetten érhető a program minden egyes apró részletében.
ÚJRA SZÓL A HATLÖVETŰ
A játékon átívelő történet küldetéseinek megoldása ugyan nélkülözhetetlen az előrehaladáshoz (példának okáért az egyre ütősebb fegyverek csak így válnak elérhetővé), de arra szerencsére nem vagyunk rákényszerítve, hogy folyamatosan a bandánkat érintő ügyes-bajos dolgokkal foglalkozzunk.
Szabadon bejárhatjuk a kellően változatos (hegyek, préri, kisebb és nagyobb városok, mocsár, erdők) térképet, követhetünk el bűntényeket a saját szakállunkra, időnként átállhatunk a törvény másik oldalára, hogy körözött bűnözőket csípjünk el, vadászhatunk, elvállalhatunk mellékküldetéseket, és a nyomába eredhetünk a megannyi érdekes és néha teljesen agyament gyűjthető cuccnak (dinoszaurusz csontok és különleges vadak), a program rejtélyes lehetőségeiről nem is beszélve.
Az említett lehetőségek jelentős része ugyan már az első Red Dead Redemptionben is elérhető volt, sőt a legtöbb nyílt világú akciójáték (Assassin’s Creed, Far Cry stb.) hasonló megoldásokat kínál, viszont az RDR2-ben minden olyan alaposan ki van dolgozva, minden olyan részletes, hogy nem csupán túlmutat a hasonló megoldásokon, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva még egyedinek is hat. Pedig valójában nem az, csak a játék minden korábbinál nagyobb odaadással készültek.
Vadászattal már szinte minden hasonló játékban találkozhatunk, de itt nem elég lelőni az állatokat. Be kell cserkészni őket, messziről megvizsgálni, kiválasztani a három csillagra értékelt vadakat, mert ezekből nyerhetünk olyan prémet, ami fejlesztésre használható a bandánk táborában. Az sem mindegy, hogy mivel lövünk, mert a távcsöves puskával kilyuggatott háromcsillagos nyúl préme már nem lesz tökéletes: az apróvadat íjjal kell becserkészni, ráadásul speciális, kisebb teremtményekhez készített vesszőkkel.
Az elejtett (kicsi és közepes) prédák felpakolhatók a hátasunkra, vagy megnyúzhatók a helyszínen, viszont azzal tisztában kell lenni, hogy a paci csak egyetlen bölény vagy grizzly bundáját bírja el, a vadászatról hazafelé pedig tényleg észnél kell lenni, mert ha ránk támad egy csapat pribék, és mi húzzuk a rövidebbet, akkor minden, amit a lovunkra pakoltunk, megy a levesbe.
És ez még csak a vadászat. Lehet pecázni is, az külön történet, és arról még nem is beszéltünk, hogy a fegyvereket nem csak fejleszthetjük, és egyedivé varázsolhatjuk, de rendszeres karbantartás is szükséges. Ugyanez a hősünkre is igaz: aludnia és ennie kell, különben erőtlen lesz és lefogy, ilyenkor pedig pillanatok alatt keresztül lövik. A patás cimboránk pedig csak akkor lesz tényleg a hasznunkra, ha odafigyelünk rá (étel, ápolás, pihenés), de akkor igazi kötelék alakul ki Arthur és közte.
A játék minden egyes részletét átszövi az ilyen jellegű aprólékosság, legyen szó az öltözködésről, vagy a borotválkozásról, és ez az alaposság kiterjed a történet küldetéseire is, amik nem egy kaptafára készültek. Jó példa erre az egyik olyan misszió, ahol horgászni indulunk, de utunkat állja egy vonat, amire szökött rabok ugranak fel, mi kapjuk el őket, ami beindít egy teljesen új, nem várt történetszálat. Ráadásul a fordulat után még el is dönthetjük, hogy akkor megyünk-e a bajtársakkal halat fogni, vagy inkább mégse…
A JÓ, A ROSSZ, ÉS A CSÚF
A Red Dead Redemption 2 először persze nem az egészen mély és átgondolt játékmechanikával nyűgözi le az embert, hanem a külsőségekkel. Lehet, hogy egyik erősebb konzolon (Xbox One X, PS4 Pro) sem fut natív 4K-ban, de a látvány egész egyszerűen lenyűgöző. Az utolsó fűszálig minden a végletekig ki van dolgozva, elképesztő a látótávolság, a havas, reggeli ködben úszó, vagy a naplementében fürdő tájegységek láttán leesik az ember álla, és néha nem is értjük, hogy a fejlesztők miképp képesek ezt kipréselni a hardverből.
És nem csak a karaktermodellek, a fák, az állatok és az épületek vannak gyönyörűen megalkotva, de az animációk is hibátlanok, a szinkron tökéletes, az átvezető jeleneteket rendesen megrendezték, a zene parádésan jó, és mindennek köszönhetően néha tényleg olyan érzésünk támad,
Bugok ugyan előfordulnak, illetve a képfrissítés olykor hajlamos másodpercenként harminc képkocka alá esni, de egyik sem olyan gyakori jelenség, hogy komolyabb hatással lenne a végeredmény minőségére.
Ami olykor felidegesíti az embert, hogy az alkotók nem terveztek hagyományos gyorsutazást a programba, így a játék legtöbb részében lovagolni fogunk. Pénzért ugyan lehet utazni a nagyobb települések között, a táborunkba pedig vásárolható csak onnan indítható villámgyors helyváltoztatás, de ez csak a probléma részleges megoldása, és a tizedik óra után már a gyönyörű környezet és a random események ellenére sem olyan mókás keresztülcaplatni az egész térképen.
Bizonyos helyzetekben hasonlóan frusztráló tud lenni a játék realitásra való törekvése is. A semmi közepén elhalálozó lovak miatt hátrahagyott cuccok bosszantóak, ahogy az is, hogy muszáj a megszerzett értékekkel folyton visszatérni a táborba, különben egy baleset vagy túlerő miatt simán elveszthető, amiért sokszor órákig guggoltunk a vadonban.
Mindez persze csak részben negatívum, hiszen a Red Dead Redemption 2-t pont az teszi átlagon felüli programmá, hogy sokszor egészen másfajta megközelítést vár a játékostól, mint például a hasonló alapokon nyugvó Far Cry 5 vagy az Assassin’s Creed Odyssey.
EGY MARÉKNYI DOLLÁRÉRT
A Red Dead Redemption 2 nem hibátlan, de még így is ez a videojáték áll a legközelebb a tökéleteshez. A sztoritól ugyan többet vártunk, és akadnak bosszantó pillanatok, de a Rockstar megint egy olyan programot tett le az asztalra, aminek a jelenlegi generációban nincs párja. Jelentős újdonságokat ugyan nem tartalmaz, de olyan szinten ki van dolgozva, amire korábban nem nagyon volt példa.
Az RDR2 minden egyes részletén érződik a hétévnyi munka, és a kompromisszumot nem ismerő szórakoztatni akarás, ami nem csak magával ragadja a játékosokat, de akár hetekre a képernyő elé szegezi – és a program többszereplős online része még el sem készült.
A vadnyugati kaland – egyelőre – ugyan csak konzolokra elérhető, de azon kevés videojátékok egyike, amikért nem sok az amúgy elég borsos, 20 000 forint környéki ár, hiszen hasonló korszakalkotó remekmű legjobb esetben is csak tízévente egyszer vagy kétszer születik.
