Ha valaki azt hinné, az Egyesült Államok mindig is a demokrácia hazája volt, amely elutasította a születési előjogokat, nem tűrt meg uralkodót maga felett, annak érdemes megismerkednie Joshua Abraham Nortonnal, az Egyesült Államok császárával, Mexikó védelmezőjével.
Tény, hogy őfelsége nem született bíborban, Nagy-Britanniában látta meg a napvilágot egy kereskedőcsalád fiaként 1818-19 körül.. Kisgyermek volt még, amikor édesapja Fokvárosban gondolta megtalálni boldogulását, ezért a család költözött, Joshua pedig Dél-Afrikában érett férfivá. Egészen 30 éves koráig élt itt, ekkor apja halála után, a tőle örökölt tekintélyes összeggel Amerikába utazott.
A csúcsról a mélybe
Ügyesen bánt a pénzzel, a nyugati parton,San Franciscóban telekspekulációkkal foglalkozva megsokszorozta eredeti vagyonát: mai értéken mérve többszörös dollármilliomossá vált. Élete nagy lehetősége akkor érkezett el, amikor az 1850-es években Kínát olyan éhínség sújtotta, hogy beszüntette a rizs exportját Amerikába. Norton várakozásai szerint a gabonaféle ára az egekbe szökött, kilogrammonként 9-ről 79 centre szökött.
Gyorsan megvásárolt egy Peruból érkező, 91 ezer tonnás szállítmányt, de mégsem elég gyorsan. Mire az üzletet nyélbe ütötte, egyre-másra futottak be a rizzsel megrakott hajók, az árak visszazuhantak, nemcsak a nyereség, a tőke jó része is elszállt.
Nyilvánvalóan ez okozott akkora törést Nortonban lelkében és elméjében, hogy megszületett új egyénisége.
Császárként tért vissza
Meggyőződésévé vált, hogy szerencsétlenségéért a fennálló jogi és politikai rendszer a felelős, 1857-ben elhagyta San Franciscót. De csak azért, hogy később visszatérjen, de nem mint sértett ember, hanem mint egyedüli gyógyír a problémákra.
A San Francisco Bulletin hasábjain 1859. szeptember 17-én bejelentette:
Bár a lap viccrovatában közölte a kiáltványt, annak fele sem volt tréfa. Norton császár rendeletekkel kormányzott, például parancsot adott a hadseregnek a Kongresszus feloszlatására, majd betiltotta a Demokrata és a Republikánus Pártot is. Felszólította az egyházakat, ismerjék el az ő uralkodói címét, és megtiltotta a lakosoknak, hogy városukat Friscónak nevezzék.
Bátor, tiszta szívű
A média felkapta, az emberek imádták. Fejedelmi hidegvérrel vette tudomásul parancsai figyelmen kívül hagyását, sőt ez mit sem csökkentett elszántságán. Arannyal kivert vállú, kék katonai egyenruhában járta az utcákat, fején kalap, kezében gyakran sétapálca vagy esernyő. Hosszas filozófiai eszmefuttatásokat intézett alattvalóihoz, gyakorlatilag bárkihez, akit hallótávolságon belül ért. Az üzletekben saját nyomtatású pénzzel fizetett, nemesi címeket adományozott jótevőinek.
Az emberek adták alá a lovat. Ingyen látogatta a színházakat, az éttermekben elfogadták „játékpénzét”, mert azt gyűjtők és a császár jóakarói többszörös áron vásárolták meg. Megjelenésekor sokszor taps fogadta, az utcán császári felségként köszöntötték, ő pedig időközben felvette a Mexikó védelmezője címet is.
Egyszer egy rendőr közveszélyesnek ítélve letartóztatta, amire hatalmas felháborodási hullám söpört végig a városon de akkora, hogy a rendőrfőnök elengedte és még nyilvánosan bocsánatot is kért őfelségétől. Ettől kezdve a rendőrök tisztelegtek előtte az utcán. Amikor egyenruhája elrongyolódott, a városi tanács újat csináltatott neki, mire az uralkodó köszönő levelet írt, és nemesi címmel jutalmazta a közreműködő hivatalnokokat.
Kapott, de adott is
Nevezhetjük kegyetlen játéknak, de valójában senki nem bántott senkit. Az emberek szórakoztak és fizettek, a császár pedig ezt kihasználta: a legjobb éttermekbe járhatott ingyen, külön díszpáholyból élvezhette a színházi előadásokat. Az 1860-as évek elejétől gondozásba vett két kóbor kutyát, akiket később fejedelmi külsőségek között temettetett el – az egyik állat számára Mark Twain írt nekrológot. De ő is használt városának.
Az egész országot sújtó gazdasági válság idején többször akadályozta meg, hogy feltüzelt amerikaiak nekiessenek a kínai negyed lakónak.
Aktuálpolitikai megnyilvánulásai nemes szívről árulkodtak. Elítélte például az abolicionisták kansasi vezérének, John Brownnak a meggyilkolását, véget akart vetni az amerikai polgárháborúnak, és számos rendeletet adott ki a vallási és etnikai feszültségek megszüntetése érdekében.
Tízezrek gyászolták
Hosszabb távú tervei közt szerepelt egy, a San Francisco-i öböl felett átívelő híd és egy alagút megépítése is, de ebben már a halál megakadályozta. Joshua A. Norton 1880. január 8-án egy hirtelen utcai rosszullét után meghalt. Több mint két évtizednyi regnálás után mindössze hat dollárt, néhány fejfedőt, sétapálcát és rozsdás szablyát találtak nyomorúságos kis szobájában.
Az újságok nekrológjai császárként búcsúztatták, a város gazdag polgárai pazar temetést rendeztek. És amit nem lehet pénzen megvenni: az akkor 230 ezer lakosú San Franciscóban tízezrek kísérték utolsó útjára, a tömeg kilométereken át hömpölygött koporsója után.
