Foci

Székesfehérváron épült fel az egyetlen igazi magyar focicsapat

Tudatos munkával, sok tapasztalattal, szakmailag megalapozott döntésekkel és ütős átigazolási politikával a MOL Vidi eljutott oda, ahol egy magyar klub maximuma valahol lehet: három év folyamatos fejlődés után idén már biztosan valamelyik nemzetközi kupa csoportköre következik. De mi a titok?

A svéd Malmö FF elleni 0-0-s döntetlennel a MOL Vidi biztossá tette:

hat év után újra lesz magyar szereplője a nemzetközi kupák főtáblás mezőnyének.

A MOL Vidi ugyanis a Malmö kiverésével a Bajnokok Ligája selejtezőinek play-off köréig jutott (egészen pontosan a bajnokok ágán, ahonnan mindössze négy klub kvalifikálhatja magát a legrangosabb sorozat csoportkörébe), itt pedig már a vesztesek is puhára esnek: ha a Vidi esetleg alulmaradna a görög AEK Athén elleni párharcban, akkor is biztos helye lesz az Európa Liga csoportkörében.

Hasonló bravúr magyar csapatnak hat évvel ezelőtt, 2012 őszén sikerült – akkor is a Videoton volt a tettes, még Paulo Sousa irányításával.

Megtérülő bravúr

A Videoton magyar szinten ugyan kiemelkedő anyagi lehetőségekkel bír (a klub költségvetését 4,5 milliárd forintra tippelik éves szinten, amely a Ferencváros büdzséje mögött a második legmagasabb a hazai mezőnyben), de egy európai kupasorozat főtáblája még a székesfehérvári klubnak is komoly financiális erősítést jelent.

Számoljunk most a rosszabb verzióval, és induljunk ki abból, hogy a Vidi az Európa Liga főtábláján szerepel majd ősszel: itt pusztán a bejutás maga összesen 2,9 millió eurós (körülbelül 1 milliárd forintos) pénzdíjjal jár. Mindez természetesen akkor is, ha a Vidi egyetlen meccset sem nyer meg, egyetlen pontot sem szerez és egyetlen árva gólt sem rúg a sorozat csoportkörében.

Magyarul: a kedd esti sikerrel a MOL-Vidi a csapat éves költségvetésének több mint húsz százalékát zsebelte be, teljes bizonyossággal.

A fehérvári Juhász Roland, valamint Franz Brorsson és Marcus Antonsson, a Malmö játékosai a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezõjének 3. fordulójában
Fotó: Illyés Tibor / MTI

Az esetleges eredmények függvényében ez persze még növekedhet is. Ismételten csak a legrosszabb forgatókönyvvel, azaz az EL-csoportkörrel számolva: itt egy győzelem 570 ezer eurót (188 millió forint), egy döntetlen pedig 190 ezer eurót (63 millió forint) jelent a klubkasszába. Erre jönnek rá az esetleges plusz szponzorációs bevételek (egy európai kupában szereplő klub összehasonlíthatatlanul vonzóbb felület és partner a hirdetőknek, mint az NB I), a televíziós közvetítések jogainak eladásából származó plusz pénzt (ezt később osztja az UEFA, hiszen sok piacon, köztük Magyarországon is, még nem kelt el a csomag), és minden egyéb plusz bevétel, ami szintén komoly, akár milliárdos tétel lehet a Vidi költségvetésében.

És ez csak az Európa Liga – a BL-ben majdnem minden fenti tétel szorozható kábé öttel, hiszen már a bejutási pénzdíj is így aránylik az EL csoportkörével járó összeghez: 15 millió euró.

A Vidi mintát mutat a magyar futballnak

Nem kell hozzá különösebben éles késnek lenni a fiókban, hogy lássuk: a magyar futballt még nyomokban, megközelítőleg is csak úgy lehet megpróbálni – részben! – piaci alapokra helyezni, ha lesz néhány klub, amelyik évről-évre a csoportkörbe jutás reális céljával indul neki az európai kalandoknak.

A cseheknél 3-4 ilyen is akad, de szinte minden környező országból tudunk hasonlót mondani. Magyarországról a Sousa-féle Videoton óta (amelyik aztán kis híján még a csoportból is továbbjutott a Genk, Sporting, Basel-trió mellett) óta nem sok hasonló akadt, még maga a Vidi is csak kereste önmagát 2016 nyaráig. Emlékezetes, hogy a José Gomes-, és Bernard Casoni-féle, látványos hazai és nemzetközi perecelések alatt hogyan teltek el évek folyamatos fluktuációval, viszont még ennél is egyértelműbb, ahogyan a Burcsa-korszak lezárása után szinte pillanatok alatt elindult a csapat a helyes irányba.

Bernard Casoni, a Videoton volt vezetõedzõje
Fotó: Kovács Tamás / MTI

Két dolgot érdemes kiemelni:

  • az egyik, hogy miképp választ edzőket a klub.
  • A másik a játékospolitikára vonatkozik, és azt mutatja meg, magyar szinten milyen egyedülálló módon gondolkozik a Vidi, és főleg a sportigazgató Kovács Zoltán.

A Casoni-féle bukta után a klub célja a gyors veszteségminimalizálás volt, így találták meg Horváth Ferencet, akinek volt egy nagyon komoly előnye: ismerte a magyar közeget. Mivel Kovács is ekkor, 2015 augusztusában került a sportigazgatói székbe (Burcsa Győző látványos bukása után), kettejüknek hatékonyan és a legkisebb kockázatot vállalva kellett együtt dolgozniuk. Mindketten a magyar mezőnyt ismerték, így a Vidi a haszontalan légiósokat ismert, magyar szinten kifejezetten drága, de biztos nevekre cserélték (Pátkai, Koltai, Tischler, Lang, Rudolf, Haraszti Zsolt), akikkel Horváthnak már nem nagyon kellett összecsiszolódni. A katasztrofális rajt után az ezüstérem volt a maximum, amit ki lehetett hozni a szezonból, de ezt a csapat szállította is.

Az első komoly döntési pont:

Horváth Ferenccel annak ellenére elváltak a klub útjai, hogy teljesítette a célkitűzéseket. A Vidi ezen a ponton merte és tudta magát tartani ahhoz, hogy az európai kupasorozatok főtáblája felé való továbblépéshez, külföldi edző, nyugati szintű szakmai tudás szükségeltetik.

Henning Berg korábban már dolgozott Közép-Európában, vitt be európai kupába feltörekvő csapatot (Legia Varsó), ilyen szempontból tudatos, csak a szükséges pontig kockázatos, egyébként nagyon is átgondolt döntés volt a kinevezése. Végül nem vált be fényesen (bajnokságot nem nyert, az EL-ben pedig a Midtjylland kiverése nem jött össze a harmadik selejtezőkörben, hiába volt hozzá nagyon közel a csapat), de a Kovács Zoltán vezette szakmai stáb ezen a ponton sem félt a változtatni.

Berg nem bukott meg látványosan, sőt, egy adott szinten stabilizálta a klubot – ez itthon évekre elég is szokott lenni a langyos vízhez –, de nem vitte közelebb a klubot a végcélhoz. Mennie kellett.

Henning Berg
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

A második komoly döntési pont:

A szerb Marko Nikolics kinevezése megint egy végtelenül tudatos, kifejezetten a keret adottságaihoz igazított döntés volt (ez egyébként a modell minden olyan klubnál, amelyet stratégiai szinten a tulajdonoshoz bekötött sportigazgató irányít), hiszen ekkor már jó néhány délszláv játékos foglalt helyet az öltözőben. Nikolics egyrészt kiválóan megértette magát velük, másrészt képes volt újabbakat a klubhoz csábítani – amellett, hogy kifejezetten tehetséges, feltörekvő fiatal edzőnek számít a szakmában, azaz megvan nála az ösztönző a továbblépésre, ami látványosan hiányzott például Casoniból, vagy Bergből, hogy náluk eklatánsabb példát, más magyar vetélytárstól már ne is említsünk.

Marko Nikolics
Fotó: Bodnár Boglárka / MTI
Thomas Doll jó játékosügynök, vagy jó edző?
Mire jutott a Fradi a Doll-érában hozzá kerülő több mint félszáz játékossal, és merre tart ez az út?

A játékospolitika:

És itt jutunk el szépen lassan a második felvetéshez: a játékospolitikához. Eredendően látszik, hogy a Videoton mit keres a piacon, legyen az edző, vezető, játékos – motivációt. Ösztönzőt a továbblépésre és a fejlődésre. Abszolúte nem véletlen, hogy a korábbi magyaros vonalat szépen lassan, de annál biztosabban szorította ki a csapatból a minőségi délszláv.

A Videoton olyan játékost keres, aki nem (csak) keresni akar, hanem zsigerileg győzni. Eredményt elérni. Megmutatni magát.

Ehhez jön hozzá, hogy Kovács Zoltán – aki játékosként hasonló mentalitással bírt – a kifejezetten hazai sajátosságokkal bíró magyar átigazolási piac minden rezdülését ismeri. Pontosan tudja, a magyar kluboknak annyira korán indul az őszi szezon, hogy lehetetlen ilyenkor megerősíteni a keretet: vagy télen kell behúzni a jó focistákat (ez még a magyarnál vonzóbb bajnokságok esetében is elképesztően nehéz), vagy egy évre előre. Utóbbival az a gond, hogy a legkapósabb játékosok simán kivárnak augusztus végéig, amikorra viszont a magyar kluboknak (általában) már lezárul az európai kaland – így ezeknek a (sokszor drága) új játékosoknak marad az NB I és annak kockázata, hogy beleszürkülnek, belelassulnak a nívótlan hazai meccsekbe.

A fehérvári Juhász Roland, Anel Hadzic és Pátkai Máté (b-j) a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezőjének 3. fordulójában játszott Vidi FC – Malmö visszavágó mérkőzés végén a felcsúti Pancho Arénában. A Vidi FC gól nélküli döntetlennel őrizte meg az első mérkőzésen elért 1-1-es eredményt, így bejutott a selejtező negyedik, utolsó fordulójába
Fotó: Illyés Tibor / MTI

Kovács mégis rálelt arra a modellre, ami működőképes: általában július, vagy augusztus végén, már a csapat nemzetközi búcsúja után vásárolt játékosokat, akiket aztán egy év alatt be lehetett építeni annyira, hogy már összeszokott brigádként fussanak neki a nemzetközi meccseknek. Így, a Vidi aktuális nyári kupabúcsúja után, de már a következő szezon nemzetközi rangadóira betárazva érkezett a klubhoz például:

  • Kovácsik Ádám (2015)
  • Loic Nego (2015)
  • Fiola Attila (2016)
  • Danko Lazovics (2016)
  • Anel Hadzic (2016)
  • Varga József (2015)
  • Marko Scsepovics (2016)

Ha ehhez hozzávesszük az olyan téli igazolásokat is, mint a 2018-as év eleji Huszti Szabolcs, Sztefan Scsepovics, vagy Boban Nikolov, akkor lényegében meg is van a csapat, amelyik kiverte a Malmőt.

A különbség mindenesetre elképesztően látványos ahhoz a Ferencvároshoz képest, amelyik több pénzből, de látszólag sokkal kevésbé hatékony koncepció mentén igazol játékosokat: a Fradiba többnyire azonnal a bajnoki évad végén, júniusban érkeznek kulcsemberek, akik aztán jószerivel a nemzetközi kupaporondon mutatkoznak be egymásnak és az edzőnek, hogy 1-2 párharc után koncentrálhassanak az NB I-re.

Íme, a Ferencváros idén és tavaly többségében júniusban igazolt játékosai, akik azonnal a kezdőben találták magukat:

  1. Kjartan Finnbogason (2018),
  2. Abraham Frimpong (2018),
  3. Marcel Heister (2018),
  4. Davide Lanzafame (2018),
  5. Matías Ezequiel Rodríguez (2018),
  6. Sigér Dávid (2018)
  7. Ivan Petrjak (2018)
  8. Miha Blazic (2017),
  9. Bőle Lukács (2017),
  10. Sztefan Szpirovszki (2017 – kivételesen augusztus),
  11. Fernando Gorriarán (2017),
  12. Otigba Kenneth (2017),
  13. Priskin Tamás (2017 – már nincs a klubnál),
  14. Rui Pedro (2017 – már nincs a klubnál),
  15. Marcos Garbellotto Pedroso (2017., augusztus – már nincs a klubnál),
  16. Joseph Paintsil (2017., augusztus – már nincs a klubnál)

A 2016/2017-es szezontól kezdve (ez volt Kovács Zoltán első nemzetközi kupaidénye a csapat sportigazgatójaként) a Videoton mérlege a nemzetközi kupákban: 8 győzelem, 8 döntetlen és 4 vereség.

Mindeközben a többi magyar csapat (Honvéd, Ferencváros, MTK, DVSC, Vasas, Újpest) együtt és összesen csupán 7 sikerre volt képes – 4 döntetlen és 16(!) vereség mellett.

Véletlen volna?

Bajnokok Ligája, selejtezők, 3. forduló, visszavágó

MOL Vidi FC – Malmö FF 0-0
Játékvezető: Javier Estrada
Vidi
: Kovácsik – Fiola, Juhász R., Vinícius, Stopira – Nego, A. Hadzic, Nikolov, Kovács I. – Lazovics, M. Scsepovics
Vezetőedző: Marko Nikolic
Malmö: Dahlin – Larsson, Brorsson, Nielsen, Lwicki – Bachirou, Bonke, Christiansen, Rieks – Rosenberg, Strandberg
Vezetőedző: Uwe Rösler

Kiemelt kép: Illyés Tibor / MTI

Ajánlott videó

Olvasói sztorik