Amit eddig csak tudósok hangoztattak, annak néhány éve mi magunk is rendszeresen tanúi lehetünk: a klímaváltozással egyre gyakoribbá és erőteljesebbé válnak az időjárási szélsőségek Európában is. Noha korábban is voltak kemény telek, pusztító viharok, villámáradások, hosszan tartó aszályos időszakok és fullasztó hőséget hozó napok, a szélsőséges jelenségek száma egyre csak növekszik majd.
Egymást érik az ijesztő jelenségek
De míg eddig egy-egy időjárási rekord évtizedekig tartotta magát, az elmúlt 10-20 évben már évente dőlnek a csúcsok, és nem is egy. Van, hogy tucatnyi. Ez pedig a klímaváltozás hatása, és amennyiben az extremitás mind általánosabbá válik elmondhatjuk: nő a veszély is.
Németország, 2018. május 27.:
Amikor a téma felvetődött, elgondolkodtunk azért a szerkesztőségben: vajon tényleg egyre durvább-e a helyzet, vagy csak az okoseszközöknek köszönhetően kapjuk az arcunkba könnyebben, gyorsabban, sokszor túlpörgetve a híreket? A válasz: is-is. Hiszen ma már tényleg mindenkinek lapul legalább egy kamera a zsebében, és nem vagyunk restek használni sem.
Máskülönben nem jöhetett volna létre például ez a Facebook-oldal, aminek nevét valahogy így fordíthatjuk: Súlyos időjárási helyzetek Európában. És valóban, szinte óránként ömlenek a megdöbbentő posztok.
Mindennek az oka: energia
Látni kell természetesen, hogy milliárdnyi kamera ide vagy oda, az éghajlatváltozás hatására időjárásunk valóban már most sokkal gyakrabban és egyre brutálisabb kilengéseket produkál. Ezek számos módon megjelenhetnek, de a kiváltó ok minden esetben ugyanaz:
Az erős felmelegedés hatására a légkörben vertikálisan és az Egyenlítőtől a sarkok felé haladva horizontálisan is sok »plusz energia« halmozódik fel, aminek valamilyen formában ki kell törnie. Ez okozza a heves viharokat, de érdekes módon a hosszú aszályos időszakokat és hőségperiódusokat is
– magyarázza a 24.hu-nak Molnár László meteorológus, a Kiderül.hu munkatársa.
Magyarország, 2017. július 12.:
Ígérjük, nem süllyedünk mélyre a tudományos magyarázatokba, de a továbbiak megértése érdekében két fogalmat tisztázni kell: zonális és meridionális áramlás. Első az év 70-80 százalékában jellemző térségünkre és olyan kelet-nyugati áramlást rejt, ahol viszonylag kiszámíthatóan, egyenletesen követik egymást a légköri jelenségek, ritkák a szélsőértékek.
Ezzel szemben az észak-déli irányú meridionális áramlás az északi hideg és a déli meleg levegőt ütközteti, a kiegyenlítődés pedig nagyon durva helyzeteket tud produkálni. És témánk szempontjából itt a lényeg:
Szerbia, 2018. június 14.:
Észak és dél ellentéte
Nem véletlenül használtuk a hullám szót, nagyon leegyszerűsítve ezt az áramlást a földre fektetett hullámvonalként képzelhetjük el, amelynek egyik ága rendkívül nedves, a másik csontszáraz. Ez az állapot stabilan, akár hetekig fennállhat.
Nem kell messzire mennünk: 2010-ben tapasztaltuk a valaha volt legcsapadékosabb nyarat, míg 2011.bizonyult az eddigi legszárazabbnak, legaszályosabbnak Magyarországon. Hazánk egyszer az aktuális légköri hullám egyik, majd a másik ágán helyezkedett el rendkívül hosszú ideig
– mondja a szakember.
Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban alakul ki észak-déli áramlás, az intenzív energiakiegyenlítődés pedig mindenben szélsőségeket hoz, így vezethet egyszerre aszályhoz és özönvízhez is.
Franciaország, 2018. június 13.:
Lentről felszáll, fentről leszakad
A fizika törvényei szerint a hideg és a meleg „helycseréje” vertikálisan is működik: minél nagyobb a hőmérsékletkülönbség, annál gyorsabban, nagyobb területet érintve következésképp durvább folyamatokat generálva.
Nem nehéz belátni, hogy ha a talaj szintjén már május második felében 30-34 fokot mérünk, ott bizony van feláramló energia bőven. Példaként nézzük a zivatarokat. A fenti hideg levegő lesüllyed, helyére páradús meleg áramlik felfelé, a felszálló nagy mennyiségű nedvesség bizonyos hőmérsékletet elérve kicsapódik, kialakulnak a zivatarfelhők, leszakad az eső.
Brutális szél, zivatarlánc és szupercella
Ha nagy a hőmérséklet különbség, a feláramlás is gyorsabb, nagyobb területről képes energiát és nedvességet begyűjteni, így intenzitása és élettartama is megnövekszik. A lehulló eszméletlen mennyiségű víz jelentős légtömeget szorít ki, ez a zivatarok peremén tapasztalható, pusztító erejű kifutószél: tavaly júliusban a Balatonnál 150 km/órát meghaladó széllökéseket mértek.
Olaszország, 2018. június 13.:
A kifutószelek nemcsak rombolnak, hanem újabb zivatarokat generálnak, amelyek a légáramlástól függően tömbbe vagy láncba rendeződve vernek végig egész országrészeket, mint a vízbe dobott kő vetette hullámok – itt írtunk erről részletesen.
A szupercellák pedig valóságos viharszörnyek. Az eltérő magasságban változó irányú és erejű szelek alakítják, a zivatarfelhőt dugóhúzószerűen megcsavarva: ennek hatására szemben az egyszerű zivatar körülbelül 10 kilométeres átmérőjével, a szupercella akár 80-100 kilométeres távolságból szívja magába az energiát, lényegesen hevesebb viharokat produkál.
Égszakadás, villámár, jégeső
Minél kiterjedtebb területről táplálkozik a vihar, annál inkább képes koncentrálni a csapadékot, múlt héten a Bükkben órák alatt 170 mm-nyi csapadék zúdult le, hatalmas villámáradást okozva. A talaj képtelen elnyelni ilyen mennyiségű vizet, ezek a jelenségek nagyon komoly károkat okozhatnak, és bizony kihívás elé állítják Magyarország egyébként kiválóan kialakított, de a rendszerváltás óta csúnyán elhanyagolt csatornarendszerét.
A jégverés is a talaj hőmérsékletével áll összefüggésben. A nagy hőmérsékletkülönbség ugye intenzív feláramlást generál, a felszálló nedvesség pedig megfagy, a magasban keletkező jégkristályok idővel lezuhannak.
Szlovénia, 2018. június 8.:
Feláramlás és gravitáció harca: előbbi minél erősebben hajtja fel a levegőt, annál nagyobb tömbök fagynak egybe. Idővel mindenképp a gravitáció győz, de cseppet sem mindegy, hogy a jégdarabok borsószem vagy teniszlabda méretben érnek földet. A nagyobb darabok közvetlenül ölhetnek.
Erősebben, magasabbra, bátrabban!
Összességében tehát a jövő nem túl fényes, nem kellenek ahhoz hurrikánok, tűzhányók, földrengések által veszélyeztetett földön lakni, hogy életünket egyik napról a másikra pokollá tegye a természet. Ezt már biztosan sikerült elintéznünk itt, Európában is.
Tavaly előtt, az olimpia évében rendezett meteorológiai világnap témáját a szervezők az olimpia mottójának (Faster, Higher, Stronger) alliterációjaként adták meg: Hotter, dryer, wetter. Azaz melegebben, szárazabban, csapadékosabban, utalva ezzel is a szélsőégessé váló éghajlatra
– jegyzi meg Molnár László.
Laikus fordításban tehát a világ vezető szakemberei szerint az időjárás mind gyorsabban oszt erős pofonokat az emberiségnek a gyors éghajlatváltozás előidézéséért,
Kiemelt kép: Cati Cladera/ MTI/EPA
