Dorian M. Raymer és Douglas E. Smith 2007-ben mutatta be azt a tanulmányt, amely felmérte a kábelek összegubancolódásának okait. A vizsgálatban a szakértők különböző merevségű és hosszúságú szálakat helyeztek más-más időre dobozokba – írja a Discover. A kutatók összesen több mint 3400-szor hajtották végre a kísérletet.
A megfigyelések alapján az összetett csomók akár néhány másodperc után megjelenhetnek,
A szakértők a kísérlet adatait felhasználva utóbb számítógépes szimulációt futtattak, hogy kiderítsék, miként alakulhattak ki a csomók.
Az eredmények alapján a csomósodás valószínűségét jelentősen növeli az adott kábel hossza. A 46 centiméteresnél rövidebb szálak például nagyon ritkán gabalyodnak össze, a csomók létrejöttének esélye azonban egészen 150 centiméteres hosszig nő – igaz, a valószínűség a 100 százalékot sosem éri el.
Hasonlóan fontos a dobozban (azaz a szimulált zsebben) töltött idő, de a kábel átmérője és rugalmassága is hatott némiképp a gubancolódásra.
Az átlagos fülhallgató hossza 139 centiméter.
Raymer és Smith arra is rámutatott, hogy a fülhallgatók Y alakja tovább növeli az összegabalyodás valószínűségét.
Hasonló eredményre jutott 2014-ben Robert Matthews, aki diákok segítségével mérte fel a fülhallgatók spontán csomósodását – írja a Daily Mail. A szakértő úgy véli, hogy a fülhallgató két végének rögzítésével jelentősen csökken a gubancolódás esélye.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
