Meglehetős óvatossággal követik a bankok vállalati hitelkamataiknál a jegybank alapkamat-mérséklő lépéseit. A legjobb minősítésű céges adósoknak meghirdetett irányadó kamat, az úgynevezett prime rate például jó pár pénzintézetnél (Deutsche Bank, K&H, OTP) még két héttel a Magyar Nemzeti Bank (MNB) március végi fél százalékpontos alapkamat-csökkentő lépése után is változatlan maradt. (Igaz, e hitelintézetek egy része már a jegybank januári és februári kamatvágásai után lépett lefelé.) Akadtak viszont néhányan, amelyek az elmúlt egy hónapban is jócskán csökkentették prime rate-jüket, esetleg még túl is téve az MNB-n. A CIB Bank és a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) áprilistól egyaránt fél-fél százalékkal apasztott, a HVB Bank viszont radikális, 1,85 százalékos vágást hajtott végre.
Mitől függ a kamat?
A „legjobbaknak” járó kamatok persze a kis- és középvállalkozások (kkv) számára legföljebb tájékoztatásul szolgálhatnak. Nem túl nagy üzletméretüket, sokszor viszonylag rövid cégtörténetüket ugyanis a bankok kockázatnak tartják a tapasztalatok szerint. Ezért nekik csak jó néhány százalékpontnyi kamatfelárral nyújtanak kölcsönt.
Jelentős áldozatok árán persze megközelíthető az áhított prime rate. A CIB ügyfélszolgálatának biztatása szerint például e kamatszint fölött mindössze 1-2 százalékkal (tehát 12 százalék körül) kaphat hitelt az a cég, amelyik több éve nyereségesen működik, ha kell, készfizető kezest is állít felajánlott biztosítéka mellé, és emellett még azt is vállalja, hogy ezentúl kizárólagosan náluk vezeti folyószámláját, továbbá a cég vezetőinek magánbetétjei fedezetével még készpénzfedezetes kölcsönt is felvesz tőlük.
Az is igaz persze, hogy a hitelintézetek saját vagy európai uniós (EU) forrású – azaz piaci, nem államilag támogatott – vállalati kölcsöneik kamatát leggyakrabban nem az MNB alapkamata, hanem az azzal együtt mozgó budapesti bankközi kamatláb (Bubor) alakulása alapján számítják ki. Sok bank ugyanis a hitelek forrását a bankközi piacról szerzi be, így ahhoz, hogy számára (is) kifizetődő legyen a kölcsön, Bubor plusz néhány százalékon hirdeti meg a kamatmértékét. A kölcsönkamat természetesen nem fix, hanem a futamidő alatt csak hosszabb-rövidebb periódusokra (például 6 hónapos időszakokra) rögzített. A kamatszint amúgy az elmúlt két évben korántsem tartott mindig lefelé: inkább eléggé rapszodikusan alakult – panaszolták több pénzintézetnél is.
Kétféle kölcsön
A jellemzően 1–5 éves futamidejű banki beruházási, fejlesztési hitelek két fő típusa meghatározza a hitelköltségeket is. Léteznek olyan sztenderdizált jellegű konstrukciók (például az Inter-Európa Bank (IEB) Partner kölcsöne vagy a Magyarországi Volksbank Optimum hitele), amelyeknél viszonylag fix tarifákkal találkozhat a vállalkozó. Ezeket első látásra arról lehet felismerni, hogy ritka kivételként a hirdetményekben is feltüntetik a várható kamatot.
A sztenderd kölcsönök jellemzője az egyszerűsített hiteligénylés, ami azt jelenti, hogy az adósminősítést pontozásos (scoring) rendszerrel oldják meg. Itt ugyanakkor általában a kölcsönösszeg, a futamidő, a fedezet és az ügyféltől elvárt egyéb jellemzők is viszonylag kötöttek: az IEB például e konstrukciójához csak ingatlant fogad el biztosítékul.
A cégkölcsönök másik típusánál nem előre megszabott séma alapján értékelik a kölcsönért folyamodó kkv-t, hanem tüzetesen áttekintik egyéni teljesítményét, s annak alapján szabnak hiteldíjat. Ennek mértéke természetesen ebben az esetben is részben a kért hitelösszegtől és a felajánlott fedezettől függ, jócskán befolyásolhatja ugyanakkor az egyedi adósminősítés. Az „egyéni foglalkozás” gyümölcse az, hogy a jobbnak minősülő vállalatoknak nem kell megfizetniük a többiekre szabott kockázati felárat.
További terhek
Amit még érdemes tudni…
– a hitelkérelmi dokumentáció beérkezése után az elbírálás jellemzően körülbelül 3 hét
– a forint alapú mellett más devizákban (jellemzően dollár, euró) is elérhető beruházási hitel
– külföldi deviza alapú hitelnél a kamatot a londoni (Libor) vagy európai uniós (Euribor) bankközi kamatlábhoz viszonyítják
– az elnyert hitel bizonyos százalékos vagy összegkorlátozásokkal részletekben is lehívható
– a hitelfolyósítás, illetve a tőketörlesztés megkezdése esetében a türelmi idő korlátozott (például 1 év)
– a hitel maximális összegét sok bank a finanszírozott számlák nettó összegének bizonyos (50-80) százalékában szabja meg (azaz saját erőt kér)
– a hitelfolyósítás jellemzően utófinanszírozással történik
– a fejlesztés tárgyát egyes bankok kötelezően, mások választhatóan sorolják be a fedezetek körébe
Forrás: bankok hirdetményei
A magánszemélyekkel ellentétben a kkv ügyfeleket még a valamennyi költséget magában foglaló, s kötelezően közzéteendő teljes hiteldíj mutató (THM) sem segíti, mivel ilyet vállalati ágban nem kötelező számítani. Pedig – mint a Volksbanknál hangsúlyozták – ez megvalósítható volna, már csak azért is, mert kkv-kör inkább a magánügyfelekhez hasonlít, semmint a hitelt saját elemző, kontrolling, jogi és számviteli osztályukkal is áttekintő nagyvállalatokhoz.
A kisvállalati ügyfelek a bankok saját forrású beruházási hiteleinél jellemzően évi 0,5–3 százalék kezelési költséget fizetnek (ezt évente, de akár havonta is vonhatják le tőlük). Lakossági mintára itt is elképzelhető, hogy a kicsivel alacsonyabb kamatot magasabb kezelési költség ellensúlyozza. Több pénzintézet számít 1 százalék körüli vagy a kölcsönösszegtől függően 50–120 ezer forint körüli fix díjú hitelbírálati vagy szerződéskötési díjat, s szóba jöhet akár több százalékpontnyi folyósítási jutalék vagy egyszeri kezelési költség is.
Miért kell még fizetni?
Szerencsére az egyszeri tételek közül egy hitelintézet általában csak egy-kettőt alkalmaz. Öröm még az ürömben az is, hogy egyes hitelintézetek nem alkalmaznak hitelbírálati díjat, így nem alakulhat ki az a magánügyfeleknél ismert helyzet, hogy az esetlegesen elutasított kölcsönkérelemért is pénzt kell fizetni. Az e díjfajtát mégis felszámítók – mint például a HVB Bank – ugyanakkor a maguk szemszögéből joggal mondják: sikertelen kérelem ide vagy oda, a banknak időbe került, s munkaerőt fordított rá, hogy értékelje az ügyfél beadott dokumentációs anyagát. Az sincs kizárva, hogy a bírálat magában foglalja a különböző fedezetek (például ingatlan) értékbecslését is, aminek természetesen külön költsége lehet.
Általában minden pénzintézetnél külön díja (akár 1–3 százalék) lehet ugyanakkor az előtörlesztésnek (a bankok magyarázata szerint ők ezzel tulajdonképpen az előre kalkulált, a kihelyezéshez kötődő bevételtől esnek el), a szerződésmódosításnak, illetve az esetleg csak később felveendő kölcsönösszeg rendelkezésre tartásának. Végezetül visszaugorva egy pillanatra a kamatokra: a kkv pénzáramlásának tervezését valamicskét segítheti, hogy több bank (Budapest Bank, CIB, HVB) is lehetőséget teremt arra: az ügyfél a havonta fizetett kamat mellett a tőkét esetleg ne ugyanígy, hanem negyedévente törlessze.
A hitelgarancia ára
Banki saját forrású kkv-hitelek költségei
Számos bank a magyar állam és a pénzintézetek által közösen működtetett, s kifejezetten a kkv-szféra segítésére létrehozott Hitelgarancia (HG) Rt. készfizető kezességvállalását is elvárja biztosítékként saját forrású beruházási kölcsönénél. Ez az ügyfél számára nem jelent többletadminisztrációt: a HG Rt. garanciáját a hitelt kérő megbízásából maga a bank kérvényezi és intézi el. A garantáló intézmény maximum 15 éves futamidejű hitelekhez vállal kezességet, ennek mértéke a kért kölcsönnek legfeljebb 80 százaléka lehet. Inkább a nagyobb méretű közepes vállalkozások számára jelenthet korlátot, hogy egyidejűleg több kölcsönre is szólhat kezesség, de ezek összértéke nem lehet több, mint 600 millió forint.
A HG Rt. áprilistól meghirdetett új tarifái szerint az éves fizetésű kezességvállalási típusnál a garanciadíj 1,15–1,35 százalék lehet a garantált kölcsönrész arányától függően. Valamicskét spórolhat az, aki az évenkénti terhet előre, egyben megváltja: az egyösszegű díjfizetés terhe 5 éves futamidejű kölcsönnél 2,6–3 százalék, ismét csak a garantált rész mértékétől függően.
