Nem tudjuk, hogy akár a budapestiek közül is hányan jártak már a Füvészkertben, ám A Pál utcai fiúk jóvoltából majdnem minden helybeli térkép nélkül is megtalálná. A híres botanikus kert többszöri költözés után került mai helyére, a Józsefvárosba. Mellesleg mai nevét is közvetve Molnár Ferencnek köszönheti: a „botanikus kert” régiesen csengő nyelvújítási változata feltehetően a regény hallatlan népszerűségének köszönheti fennmaradását.
Európában az első botanikus kert a dél-itáliai Salernóban, 1309-ben nyílt meg, s hamar híre kelt: Velence bő két évtizeddel később hozta létre a magáét. Magyarországon a nagy humanista tudós és szervező, Oláh Miklós esztergomi érsek szorgalmazta először, hogy erre a célra 1565 körül a pozsonyi érsekségnek telket vásárolt. A díszkert megépítését már nem élte meg, az utódjára, Forgách Ferenc érsekre várt.
A botanikus kert Lippay György idején bontakozott ki teljes pompájában, az érsek testvére és unokaöccse bőségesen illusztrált háromkötetes műben voltaképpen a kertészet kézikönyvét állította össze. Bár az érsekségi kertben is kiemelt figyelmet szenteltek a gyógynövényeknek, az első tudományos gonddal telepített füvészkertet Mária Terézia szerepvállalásával, a nagyszombati egyetem orvoskarán belül hozták létre. Az 1635-ben alapított egyetemen csaknem másfél évszázadon keresztül két kar működött, a királynő rendeletére lett valódi universitas. A botanika és gyógyszerész tanszék számára a kincstár vásárolta meg a telket, s a botanikus kertet 1769-től látogathatták a diákok.
Hamar kiderült, hogy a telek árterületen fekszik, így átköltöztek a jezsuiták birtokára, de az ottani körülmények sem voltak optimálisak. Mint ismeretes, az egyetemet Mária Terézia 1777-ben telepíttette át Budára. A zacskóban felhozott magvakat ideiglenesen az egyetem professzora, Winterl József Jakab a saját telkén ültette el, majd a helytartótanácsnál kijárta, hogy az egyetem kapjon egy telket a mai Déli pályaudvar területén. A professzor saját költségén igyekezett egy valóságos botanikus kertet teremteni – erdőt irtatott, dísztavat ásattatott. Mielőtt még befejeződtek volna a munkálatok, II. József, aki egyáltalán nem volt elragadtatva a botanikus kerttől, 1783-ban Pestre költöztette.
Fotó: Fortepan
A feloszlatott szerzetesrendek bőven szolgáltattak megfelelő elhelyezést, az egyetem a ferencesek kertjét kapta meg a mai Szép utca – Kossuth Lajos utca – Ferenciek tere – Reáltanoda utca közötti területen.
Rablógyilkosság és árvíz
A kert lelke továbbra is Winterl József Jakab volt, a szűk lehetőségek ellenére jelentékennyé fejlesztette a gyűjteményt, és 1778-ban kiadta a botanikus kert első magcsere-katalógusát, 1656 növényfaj leírásával és 26 rézmetszettel. Nyilvánvaló volt, hogy a botanikus kert messze kinőtte a helyét, s hosszú helykeresési procedúra kezdődött – az egyetemi intézményeket akkor sem kényeztették el közpénzekkel -, a professzor a maga telkén gondozta az állandó helyre váró magvakat.
Az ügymenetet némileg meggyorsította József nádor támogatása, majd Winterl halála után Kitaibel Pál aktivitása, akinek fontos szerepe volt abban, hogy:
a vándorló növénykert újabb telekhez jutott.”
1808-ban a megépítendő Nemzeti Múzeum számára Grassalkovich Antal ajándékozott egy nagy telket – erre épült fel később az ELTE Múzeum körúti épületcsoportja –, majd inkább a Batthyányiak felajánlását fogadták el a növénykert telepítésére, amelyet a botanika legnagyobb alakjának, Carl von Linnének a rendszere alapján a mai Trefort-kertben, 1815-ben avattak fel.
Kitaibel halála után, 1817-től a német-magyar Haberle Károly Konstantin professzort hívták meg a botanikus kert vezetésére. A sok nyelven beszélő, egész Európát beutazótudós Az igazgató 1832-ben rablógyilkosság áldozata lett – a bűnügyről Ábonyi Lajos egy regényben valósághű leírást adott –, s halálával a kert is hanyatlásnak indult.
Különösen nagy károsodást okozott benne a 1838-as nagy árvíz és 1844-ben egy hatalmas vihar, de a szakszerűtlen vezetésnek és a kertészek hanyag munkájának is része volt abban, hogy Haberle tízezer növényéből alig ezer maradt meg. A növénykert tudományos funkciója is névlegessé vált, az 1840-es években inkább vurstliként látogatták az egyszerűbb emberek.
Fotó: Fortepan
Birtok a vadászkastély körül
A városszépítő bizottság már 1840-ben javasolta, hogy a botanikus kert új helyen szülessen újjá, de évekig semmi nem történt – ezúttal is József nádor volt a megoldó ember. A kancellária 1847-ben megvásárolta Festetics Antal tízhektáros birtokát, ennek egy részén van ma is a Füvészkert. A telken álló vadászkastélyt Pollack Mihály tervei alapján építették át, ez lett az intézmény központi épülete.
Számos tekintélyes tudós és nem kevés alkalmatlan adminisztrátor bábáskodott az immár méltó körülmények közé kerülő botanikus kert régi értékeinek újbóli elérésén. Az előbbiek közé tartozott Linzbauer Ferenc sebészprofesszor. Az ő igazgatósága alatt, 1865-ben építették a pálmaházat. Rendkívüli érdemei voltak Fekete József főkertésznek, neki köszönhetően A város szédítő iramú fejlődése nem tette lehetővé, hogy a Füvészkert ilyen nagy területet foglaljon el. Molnár Ferenc még csak a grund beépítéséről számolhatott be, de öt évvel az örök mű megírása után, 1911-ben a Füvészkert kétharmadát elvették a ma is álló klinikák számára, s az addig az Orczy parkból táplált tavat is feltöltötték.
Kiemelt fotónkon a Füvészkert üvegháza 1910-ben.
Fotó: Fortepan
