Egy város fejlődésének és modernizációjának törvényszerű velejárója, hogy a rossz állapotú épületekkel teli negyedek, vagy épp túl alacsony és apró épületek lassan eltűnnek, hogy toronyházaknak, parkoknak, bevásárlóközpontoknak, vagy épp középületeknek adják át a helyüket. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy a világ minden táján – így Budapesten is – ugyanez a sors vár a temetőkre is. De mi történt a város robbanásszerű fejlődése előtt a házak közt megbúvó apró temetőkkel?
A Váci úti keresztény és zsidó temető
A Váci út-Lehel utca-Taksony utca által alkotott háromszögben a XVIII. század utolsó éveiben megszületett, fél évszázadon át jelentette Belváros, Lipótváros és Terézváros elhunyt lakóinak végső nyughelyét. Az utolsó keresztény temetésre 1847-ben, az utolsó zsidó szertartásra pedig másfél évtizeddel később került sor, majd a jókora sírkert egyszerűen megtelt.
Ludwig Rohbock acélmetszete, in: Hunfalvy János- Ludwig Rohbock: Magyarország és Erdély eredeti képekben, 1860 / via Pest-Aukciósház
A teljes területet az 1890-es évekre parcellázták fel, az 1910-es évektől kezdve pedig bérházak és épületek egész sora, valamint a sokáig szabadtéri Lehel Piac jelent meg a helyén. A sírok jó része nyilvánvalóan más temetőkbe – így az 1847-ben nyílt Fiumei Úti Sírkertbe, vagy épp az 1893-ban megnyitott Kozma utcai zsidó temetőbe – került.
Mi áll ma a helyén?
A területre szecessziós és eklektikus bérházak egész sora, illetve a Váci útra néző Első Magyar Gazdasági Gépgyár és a Nicholson gépgyár épületegyüttese került (utóbbi épületei ma már nem állnak), de ma a Lehel úti lakótelep szocialista tömbjeit, néhány modern irodaházat, Magyarország legzseniálisabb óvodáját, az energiatudatos Meséskertet (Archikon Építészstúdió, 2016), a máig vitatott megítélésű, az átadása után csak Kofahajóként emlegetett Lehel Csarnokot (ép.: ifj. Rajk László, 2002), illetve a Möller István építész által a zsámbéki romtemplomról mintázott Árpád-házi Szent Margit-templomot (1933) találjuk itt.
Józsefváros első temetője
A Diószeghy Sámuel utca, Dugonics utca, Kálvária utca és Kálvária tér által határolt területen az 1730-as években született meg a Józsefváros nevet csak 1777-ben felvett kerület első temetője, melyben nem csak a környék lakói, de különböző járványokban elhunyt katonák is nyugodtak.
Központi épülete, az 1747-1749 között magánadakozásból megszületett Kálvária 1893-ban kövenként, Stróbl Alajos és Schulek Frigyes vezetésével került át mai helyére, a Képző- és Iparművészeti Főiskola parkjába, a zárt Epreskertbe.
Fotó: EtelkaCsilla
Mi áll ma a helyén?
Változó állapotú bér- és társasházak egész sora, néhány apró, földszintes ház, melyekkel régen bármelyik környező utcán találkozhattunk volna.
A második józsefvárosi temető
Az épp kétszáz évvel ezelőtt megszületett, katonáknak fenntartott parcellákkal is rendelkező sírkert a kiegyezés utáni évekig volt használatban. Területét a város lassan elfoglalta, sírjai – így az 1849-ben kivégzett honvédeké, valamint Petőfi Sándor szüleié – pedig az 1870-es és 1880-as évek folyamán kerültek át a közeli Fiumei úti Sírkertbe.
Mi áll ma a helyén?
A közelben 1867-ben megszülető Józsefvárosi pályaudvar, a délebbre lassan kiépülő Tisztviselőtelep, illetve a Magyar Királyi Állami Gépgyár és a Ganz-féle vasúti kocsigyár, majd gépgyár és vasöntöde megjelenésével egyértelművé vált, hogy a temető lassan eltűnik. Így is történt: helyét elfoglalta a Ganz-MÁVAG négyemeletes, zárt lakótelepe, illetve a Ganz csarnokai, melynek ma is álló túlélői az ázsiai kis- és nagykereskedelem budapesti központját jelentik.
A Németvölgyi és tabáni temető
A XIX. század utolsó harmadáig szőlővel és szántóföldekkel teli Németvölgyben 1796-ban jött létre a Tabáni temető, annak 1885-ös lezárása után pedig tőszomszédságában jött létre a Buda legnagobb sírkertjévé váló Németvölgyi temető, aminek jelentősége a Farkasréti temető 1894-es megnyitásával ugyan csökkent, de évtizedeken át jelentette még számos ember végső nyughelyét.
1912-ben azonban ez a temető is megtelt, bár Budapest ostroma alatt, illetve után újra temetéseknek adott otthont. 1963-ban azonban végleg bezárták, majd rendezni kezdték a területet, sírjainak jó része – számos esetben rendkívül tiszteletlen eljárással – a Fiumei úti Sírkertbe, vagy épp a Duna medrébe kerültek.
Mi áll ma a helyén?
A Németvölgyi temető helyén született meg a MOM Uszoda és Sportközpont, a Budapest Kongresszusi Központ (Finta József, 1985), a Novotel Budapest City (Finta József, 1982) és a Gesztenyéskert.
Fotó: Ády/egykor.hu
A Tabáni helyén pedig a Testnevelési Egyetem Dr. Koltai Jenő Sportközpontja kapott helyet.
A Kecskeméti kapunál lévő temető
A mai Kiskörút mentén vezett egykor a Pest városát körbevevő fal (apró szeletei ma is láthatók a Múzeum körút egy-egy lakóházának udvarán), melynek egyik, 1794-1796 között lebontott kapuja a most Kálvin tér néven ismert csomópont közepén állt.
Ennek közvetlen közelében már a török hódoltság idején is több kisebb temető is működött – így például a mai református templom helyén, de a XVIII. században is temetkeztek ide: a Molnár utca vonalában például pestistemető működött, a mostani Lónyay és Török Pál utcák sarkán pedig egy aprócska sírkert, melybe a környékbeliek temették elhunyt családtagjaikat.
Mi áll ma a helyén?
A Kálvin téri református templom mögötti területen ma a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumnak, illetve a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnáziumnak otthont adó épületek állnak.
Az elfeledett terézvárosi temető
A XVIII. századra Pest túlnőtte a városfalak által megszabott határait, így további temetőkre volt szükség. Ennek eredményeként született meg a Szabadság tér mai területét elfoglaló erődszerű épület, a Neue Gebäude (Újépület) közelében álló L alakú sírkert, melyet már a reformkor kezdetére elsöpört a város, helyét pedig házak vették át.
Mi áll ma a helyén?
Bérházak, bérházak és bérházak.
A Kiscelli temető
Az 1780-ban sváb temetőként megnyílt Kiscelli temetőt a XIX. században több alkalommal lezárták, és tervezték a felszámolását, így a városról megszületett térképek egész során Felhagyott temető felirattal jelenik meg. Mindezek fényében meglepő, hogy az utolsó temetés alig száz évvel ezelőtt, 1924-ben történt.
Mi áll ma a helyén?
Az évtizedeken át üres telken végül a Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kara, a Kiss Árpád Tagkollégium, illetve az egyetem egyik könyvtára született meg.
A Vízivárosi temető
A keresztény felekezetek közösen használt temetőjeként megszületett tizenöt holdas vízivárosi temető 1785-ben a Városmajortól mély vízmosással elválasztott területen született meg. Tizenöt holdas területét épp száz éven át, 1885-ig – a korábban már említett Németvölgyi temető megszületéséig – használták rendszeresen, de következő évtizedekben külön fővárosi engedély birtokában temethették ide hozzátartozóikat a környékbeli családok. Az utolsó temetésre az első világháború kirobbanásának évében, 1914-ben került sor, végleges lezárására azonban 1930-ig, eltüntetésére pedig 1939-ben került sor – épp úgy, mint a szomszédos, katonák nyughelyének szánt Alvinczy-temető, melyet 1893-ig használtak.
Mi áll ma a helyén?
Az egykor a pesti kőszénbánya és téglagyár társulat (most villák és társasházak állnak a helyén), a budai új közkórház (ma a Szent János Kórház), illetve a fogaskerekű vasút indóháza tőszomszédságában lévő terület az elmúlt nyolc évtizedben a Pető Intézet, a Kútvölgyi Kórház, illetve a Semmelweis Egyetem Kútvolgyi Klinikai Tömbje emelkedett ki a földből.