Marcel Hirscher az alpesi sí, benne a műlesiklás (angol nevén slalom) és az óriási-műlesiklás (Giant Slalom) koronázott királya. A szponzorok, az osztrák, a német, de a globális márkák is a lábai előtt hevernek. Csak márciusban lesz 29 éves, pályafutásából még évek vannak hátra, de már most az osztrák alpesi sí történetének legeredményesebb sportolója, akinek általában csak saját maga az ellenfele.
Egy olyan sportágban, ahol sokszor szó szerint tizedek és centiméterek döntenek, Hirscher hatszoros világbajnok, és az elmúlt hat évben zsinórban nyerte a világkupa összetett versenyét is. Rettenthetetlen. Ausztria imádja.
Az elmúlt évek elképesztő teljesítménye ellenére eddig még nem sikerült az, ami honfitársainak, Benjamin Raichnak Torinóban, vagy Hermann Maiernek Naganóban kétszer is, olimpiai aranyérmet nyerni. Eddig. 2018. február 13-án azonban királyból császárrá koronázták, Phjongcshangban megnyerte a kombinációt (a lesiklás és műlesiklás összetett versenyét).
Már tényleg csak Stenmark van hátra
Osztrák szomszédaink noha ugyanúgy, de legalábbis hasonló módon szeretik a labdarúgást, mint mi, van, ami sokkal fontosabb számukra: az alpesi sí.
A hagyomány kötelez, a sportot ők találták ki, illik is benne brillírozni. Pénz, hegyek, pályák, minden adott az eredményekhez, a generációs legendák pedig folyamatosan termelődnek.
Ausztria a sportág legeredményesebb országa, 1967 óta mindkét nemet beleértve 32-szer végzett osztrák versenyző az összetett világkupa élén (15-ször férfi, 17-szer nő). A második helyezett az örökrangsorban 19 győzelemmel (7-szer férfi, 12-szer nő) Svájc, harmadik pedig az Egyesült Államok 11 (5-ször férfi, 6-szor nő) sikerrel.
Hirschernek nem volt könnyű felnőni a feladathoz. Az ő idejében számtalan nagyágyú gyűlt össze, már nem csak az európaiakat, az amerikaiakat is komolyan kell venni. A 90-es évek, illetve az olasz Alberto Tomba után sokáig például úgy tűnt, a következő Stenmark a tengerentúlról érkezik: először Ted Ligety került legközelebb ahhoz, hogy olyan domináns síző legyen, mint a svéd volt egykoron. A még mindig aktív, 33 éves Ligety karrierje során 24 világkupa-futamgyőzelmet szerzett óriás-műlesiklásban, a szakági összetettet pedig ötször nyerte meg.
Utána egy ideig még tartotta vele a lépést az amerikai, de az osztrák versenyző már rég megszilárdította a helyét a trónon, sőt ha a 2017-2018-as szezonban is megtartja első helyét – erre minden esélye megvan –, zsinórban hetedjére is övé lesz az összetett győzelem (már a hat kristálygömbje is rekord). Hirschert saját terepén, műlesiklásban és óriási-műlesiklásban képtelenség huzamosabb ideig megverni. Ezt tudja Ligety is, aki nem is szégyellős dicsérni vetélytársát.
Ha nem hibázik, borzasztóan nehéz megverni Marcelt. Meg kell próbálnod a lehető leggyorsabban síelni, utána pedig imádkozhatsz, hogy elég legyen. Ha ő úgy megy, ahogy tud, akkor tehetsz bármit, nem lesz elég
– mondta az amerikai alpesi síző legnagyobb ellenfeléről.
Hirscher összesen 55 világkupa versenyt nyert eddig, amivel lenyomta Hermann Maiert (54), így már tényleg csak Ingemar Stenmark van előtte 86 elsőséggel. A non plus ultraként hivatkozott svéd az óriást 46-szor, a műlesiklást 40-szer nyerte karrierje során, összetettben pedig a szakágat nyolcszor-nyolcszor húzta be.
Szabó Gábor, az Eurosport magyarországi szerkesztőségének vezetőjeként évtizedek óta követi és közvetíti az alpesi sít, látott már sok mindent, és ő úgy gondolja, a svéd legenda statisztikái érinthetetlenek.
Férfi vonalon Stenmarkot nem lehet elkapni. Hirschertől legalább három olyan szezon kellene, mint amilyen az idei. Nyilván bármi megtörténhet, de a realitás azt mutatja, ez nem fog sikerülni. Nehéz a két embert összehasonlítani, mert más időben versenyeztek; ahogy a legtöbb sport, az alpesi sí is rengeteget változott negyven év alatt. Michael Jordant (kosárlabdázó) és Wayne Gretzkyt (jégkorongozó) sem lehet a maiakkal összevetni, hiába próbálja meg mindenki
– mondta a 24.hu-nak Szabó, aki szerint akkor az osztrák műlesikló pályafutása már most teljes, ugyanis az összetett világkupák, vagy a legendás pályákon – Wengen (Svájc), Kitzbühel és Schladming (Ausztria), Alta Badia (Olaszország) – elért győzelmek legalább annyit, ha nem többet érnek a szakmában, mint a most megszerzett olimpiai aranya.
Ha már olimpia
Abból az országból, ahol kis túlzással olimpiai aranyérmekben mérjük egy sportoló karrierjét, testidegennek tűnik az a Marcel Hirscher, aki egyik interjújában azt mondta, a világkupa-sorozat a prioritás, nem az olimpia.
Ha megkérdezik, hogy melyik a fontosabb, az olimpia vagy a világkupa, nem kérdés, az utóbbi.
Azt is elmondta, Phongcshangban ki fogja hagyni a csapatversenyt, mert négy nappal később világkupát rendeznek Kranjska Gorán, Szlovéniában, ahol nyerni szeretne.
Óriási megtiszteltetés lenne Ausztriáért versenyezni, de nem tudok ott lenni a csapatversenyen. Az a baj, hogy utána négy nap múlva már Európában van óriás-műlesiklás, így nem lenne időm az utazásra, a visszaállásra, a pihenésre, az edzésre. Tényleg nagyon sajnálom, de profi vagyok, meg kellett hoznom ezt a döntést
Ennyit arról, Hirscher szeme előtt milyen cél lebeg, elérhetőnek, vagy elérhetetlennek tartja Stenmarkot.
(Nyitókép: Angelika Warmuth/dpa )