Spekuláció forintra

Egyöntetű vélemény szerint a magas kamatszint számlájára írható, hogy a magyar fizetőeszköz árfolyama 2 százaléknyira megközelítette annak az intervenciós sávnak az erős szélét, ahol a jegybanki beavatkozás veszélye nélkül mozoghat. Ez a helyzet vonzza ide a külföldi befektetőket, akik pénzüket forintra váltják, hogy rövid futamidejű állampapírokat vásároljanak – írja a Figyelő legújabb száma.

Az elmúlt fél év folyamán többször is bebizonyosodott, hogy a magas kamat vonzása minden más tényezőnél erősebb. „Elszállhatott” az infláció és az államháztartási hiány, gyengülhettek a gyakran követett régiós „testvér-devizák”, a forint néhány napos megingás után mindig magára talált. A szakértők többsége azonban nem tartja fundamentálisan megalapozottnak ezt a szintet. Egyesek szerint a 250-es szint körül vagy kicsivel felette lenne a helye a forintnak, de sok elemző mellett Surányi György volt jegybankelnök is úgy látja, hogy a magyar makrohelyzet tükrében 260 és 270 forint közötti euróárfolyam lenne normális.

Opció haladóknak Ha valaki úgy gondolja, hogy a forint gyengülni fog, és erre rá mer tenni egy bizonyos összeget, amit a nagy nyereség reményében nem sajnál akár elveszíteni sem, érdemes megfontolnia vételi opció vásárlását. Például kicsivel több, mint 3 forintért tudunk vételi jogot szerezni arra, hogy decemberben 252 forintért 1 eurót vehessünk. Ezért az opciós díjat ma ki kell fizetnünk. Az opciós piacon már nem lehet 100 ezer eurós tételben kötni, a minimum 250 ezer, de inkább 500 ezer. Előbbivel számolva most kifizetünk 750 ezer forintot. Ha a forint nem gyengül, ezt elbuktuk, nem hívjuk le az opciót decemberben. Ha 270-ig gyengülne a hazai pénz, 3,75 millió forint lenne a nyereségünk. Ez a konstrukció annak ellenére nem népszerű, hogy a veszteségünk nem lehet több annál az opciós díjnál, amit az elején kifizetünk. Ez a veszteségbe-határolás azonban akkor lenne igazán hasznos, ha a forint a másik irányba is akármeddig mozoghatna, az erősödést azonban a sávszél behatárolja. Érdekes lehet viszont egy ellentétes pozíció, eladási opció kiírása. Ebben az esetben kötelezettséget vállalunk, hogy ha az opció jogosultja úgy szeretné, vásárolunk tőle eurót a megadott árfolyamon. Így rögtön az üzletkötéskor egy nagy összeg üti a markunkat, mely kamatozik is nekünk. Igaz, ez maximális nyereségünk is, viszont ha a forint nem gyengül, partnerünk decemberben él eladási jogával, mi pedig kénytelenek lehetünk 252 forinton venni tőle eurót akkor is, ha a piacon 245 az ár. Ekkor pedig többet bukhatunk a végén, mint amennyi opciós díjat az üzletkötéskor bezsebeltünk.

Dilemmák

Ráadásul, ahogy a sávszél felé közeledik az árfolyam, egyre kisebb a veszélye annak, hogy aki eurót vásárol, veszíthet. Elméletileg a sáv megváltoztatása bekövetkezhetne, de ennek valószínűsége csekély. A piaci szereplők ma arra számítanak, hogy 245 közeléből a forint bármikor begyengülhet 250-253-ig, ennél nagyobb változásra azonban csak hosszabb távon van kilátás. Kérdés, hogy 3-4 százalékos potenciális elmozdulás miatt érdemes lehet-e erre játszani. A válasz azért tűnik igenlőnek, mert a forintpiacon mintegy hússzoros tőkeáttétellel lehet kereskedni, vagyis a megmozgatni kívánt összegnek csupán az 5 százalékát kell elhelyezni letétként. Kicsiben viszont nem megy – a minimális kötésegység általában százezer euró, vagyis csaknem 25 millió forint. Ennek huszada, vagyis nagyjából 1,25 millió a letét, ami azonban nemcsak készpénz lehet, hanem állampapír formájában is elhelyezhetjük.

A határidős forintpiac legnagyobb szereplői természetesen a bankok, amelyek általában ugyan nem szívesen foglalkoznak néhány millió forinttal spekuláló ügyfelekkel, de lehet náluk próbálkozni, főleg ha már van a befektetőnek valamiféle előélete náluk. Vannak viszont olyan alkuszcégek is, amelyek kifejezetten a magánügyfelekre, esetleg kis cégekre koncentrálnak; a legismertebbek ezek közül a Hamilton Tőzsdeügynökség és a Buda-Cash Brókerház.

Tőzsde vagy bankközi piac?

„A forgalom egy része bekerül a tőzsdére, de ennek csak adózási oka van” – mondja Szántó András, a Hamilton befektetési igazgatója. A bankközi piacon játszó magánbefektető nyeresége ugyanis egyéb jövedelemnek számít és 40 százalékos kulccsal adózik, a tőzsdei ügyletnél viszont – az idén még – nincs adófizetési kötelezettség. A tekintetben is különbség van tőzsdei és azon kívüli üzlet között, hogy mi a teendő veszteség esetén. A szabványosított tőzsdei ügyleteket mindennap elszámolják, és a veszteséget készpénzzel finanszírozni kell. A bankközin kötött üzletnél azonban nincs ilyen kötelezettség, a nyereséget és a veszteséget az üzlet lezárásakor lehet realizálni. A bankközi olcsóbb is, itt az árfolyamérték 0,2-0,4 ezrelékéért lehet üzletelni, az árutőzsdén ez 0,5-1,5 ezrelék között van.

A legnépszerűbb kereskedési forma a határidős devizaügylet (forward). Például a decemberi forintot mostanság 250-252 körül jegyzik. A magas forintkamat következményeként a határidős ár az azonnalihoz képest durván 2 forinttal nő minden hónapban, ezért aki csak arra számít, hogy a forint erős marad, igen jól jár az euró decemberi időpontra jegyzett eladásával. A decemberi példánál maradva: elad most 252 forinton, decemberig nyer 6 forintot, ha valóban 246-os szinten marad a forint (ez 100 ezer eurós befektetésnél 600 ezer forint), ráadásul az üzlethez szükséges állampapír-letéten is ketyeg a magas kamat.

Mik az esélyek?

Ebből az is jól látszik, hogy a forint ellen játszani (határidős eurót vásárolni most annak reményében, hogy a későbbi eladáskor nagyobb bevételhez jutunk) merészebb dolog: hiába várható, hogy gyengül a hazai pénz, minden nappal, amíg ez nem következik be, azok kerülnek beljebb, akik az erősödésre tettek. Ha csak 252-ig jut decemberre, még mindig csak nullán van az, aki most eurót vesz (hiszen a jelenlegi decemberi határidős árfolyam 252 forint). Természetesen az azonnali ár változását követi a határidős, így ha csak időlegesen roggyan meg a forint, a pozícióból bármikor ki lehet szállni nyereséggel.

A cikk teljes terjedelmében a Figyelő szeptember 30-án megjelenő 40. számában olvasható.