A Népszavának azt mondja, meglepi, hogy egyesek bolondulnak érte, mások meg őt nevezik bolondnak, küldetéstudata miatt. Legfeljebb operabolondnak tartja magát, de nem akarja mindenki torkán lenyomni a műfajaikat, csak valóban nyitna a társadalom felé, hogy az is sejtse, mi folyik náluk, aki nem megy be, csak egy plakátot lát.
Abszolút értelemben ugyanis sok közpénzt használnak fel, de sokat is dolgoznak, működési költségük a vezető európai operák ötöde-hatoda, az összeg tehát csak abszolút értelemben nagy, fajlagosan szerény. Ókovács Szilveszter az interjúban hosszan mesél arról, milyen átépítéseket, fejlesztéseket tervez, mire elég az eddigi 45 milliárdos kötelezettség, miért kellene 2023-ig még ugyanennyi.
Hétpróbás, de világszínvonalú
Elárulja, mi volt a B-verzió, ha a Hugenották-premierjére valóban sztrájkba lépnek a dolgozók, örül, hogy
végül nem dőlt be senki a szakszervezeti demagógiának, és még a hergelésben élen járók is felvették a munkát. Az az igazság, hogy hétpróbás, de világszínvonalú társulattal dolgozhatunk, és ez téthelyzetben mindig megmutatja magát.
Továbbra is jónak tartja, ahogy átalakították az énekesek közalkalmazotti rendszerét. Aki ma színpadon van az többet kereshet, amikor szabad, akkor tényleg az, nem kell titokban énekelnie máshol.
Tömény károkozás
Tárgyalnak, de nem kötnek olyat, ami ellehetetleníti a működést.
Egyébként kibicnek semmi se drága. Féléve kínlódnak a sztrájk megszervezésével, az előadások veszélyeztetése viszont olyan súlyos, mintha a masiniszta úgy sztrájkolna a MÁV-nál, hogy belevezeti az indóházba a mozdonyt. Tömény károkozás.
Szerinte az természetes, hogy a terhelés hektikus, amit tudnak megtesznek, odafigyelnek a rekreációra. Lehetetlen elvárásokkal nem foglalkozik, a vasút felől érkező szakszervezeti fővezérrel nem számít gyors megállapodásra, de a nézők, sőt, a dolgozók számára is irrelevánsnak nevezi csatájukat.
Rasszistának lenni nem lehet nagy élvezet
A Porgy és Besst a Gershwin-jogtulajdonosok akarata szerint csak afroamerikai énekesek adhatnák elő, de ők olyan szerződéspéldányt kaptak, amiben ez nem szerepelt. Gyorsan aláírták.
Reménykedtünk, hogy feladták New Yorkban ezt a stupid, rasszista elvet. Visszakoznának, de jogilag már késő.
A jogi következményekről azt mondja, ha nemzetközi botrány lenne, azt nem nekik kell restellniük, az előadásokat biztosan megtartják.
Hogy is van az, hogy egy fehér bőrű, manhattani zsidó zseni megír egy művet, amelyben a halála után 46 évvel, 1983 óta már nem is szerepelhetne a saját darabjában? Mert annyira a feketéké? Miközben George Gershwin írta?
Szerinte egy kártérítési pernél a jogtulajdonosoknak lenne kínos feszegetni, mekkora kár érte őket, amiért fehérek voltak Budapesten az énekesek.
Sem a tiltás ténye, sem az esetleges per nem nekünk ciki, nettó rasszistának lenni nem lehet nagy élvezet.
Szerinte ez kettős mérce, olyan, mintha a Magyar Állami Operaház a jövőben Mozart-darabokat csak Közép-Európában őshonos művészeknek engedni játszani.
