A Rák-ködből érkező nagy energiájú gammasugárzást mértek a Smithsonian Intézet Whipple obszervatóriumában működő VERITAS-rendszer – segítségével.
A rögzített gammasugárzás 100 milliárd gigaelektronvoltnál – 1 GeV – egymilliárd elektronvolt – erősebb. Ez nagyobb energia, mint amilyent elméletileg lehetségesnek tartottak: egymilliószor erősebb, mint a röntgensugár, és százmilliárdszor haladja meg a látható fény energiáját.
“Bármely elméleti fizikust, ha megkérdeztünk volna egy évvel ezelőtt, hogy létezhetnek-e ilyen energiájú gammasugár-impulzusok, szinte mindegyikük határozott nemmel válaszolt volna. Nincs olyan elmélet, amely számolt volna azzal, amit találtunk” – emelte ki Martin Schroedter, a Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ kutatója, a Science magazinban megjelent tanulmány társszerzője.
A cikk vezető szerzője, Nepomuk Otte – Kaliforniai Egyetem – asztrofizikusa szerint a Rák-köddel kapcsolatos felfedezések alapjaiban változtathatják meg a gammasugárzás természetével, képződésével kapcsolatos ismereteket.
Bár több magyarázat is lehetséges, a kutatók szerint további adatok szükségesek, hogy megértsék ezeknek az impulzusoknak a természetét.
Ebben a munkában segíthet a VERITAS 2012 nyarára tervezett átállítása, amelynek köszönhetően a teleszkóprendszer a mostaninál sokkal érzékenyebbé válhat.
A nagyon nagy energiájú kozmikus sugárzás észlelésére szolgáló VERITAS 2007-ben lépett működésbe: a rendszer egyfelől felrobbant csillagok maradványait, távoli galaxisokat, hatalmas gammakitöréseket hivatott detektálni, másfelől a rejtélyes sötét anyag felkutatására szolgál.
A Rák-köd – Messier 1, NGC 1952 – szupernóva-maradvány a Bika csillagképben.
A felrobbant csillag fényét 1054-ben 23 napon át figyelték meg szabad szemmel kínai és arab csillagászok.
A nebula 6500 fényévnyi távolságra fekszik a Földtől, átmérője 11 fényév, és másodpercenként 1500 kilométerrel növekszik.
Központjában fényes neutroncsillag – pulzár – található, amely másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából.
Olyan “tömör”, hogy tömege meghaladja a Napét. A pulzár folyamatosan rádiósugárzást bocsát ki, és mivel a neutroncsillag folyamatosan körbeforog, úgy működik, mintha egy kozmikus világítótorony lenne.
