Amikor valamelyik koszorúér elzáródik és a beteg olyan későn kerül megfelelő szakintézetbe, hogy a ma már ilyenkor elvégezhető módszerekkel nem lehet a kieső vérkeringést pótolni, az elzáródott érhez tartozó szívizomterület elhal.
Nagy segítséget jelenthet, ha az ott található kiegészítő keringés a környező erekből valamilyen mértékben pótolja a megszűnő vérellátást.
A kísérőerek kollaterálisok valóságos hajszálerek, melyek összekötik a nagyobb átmérőjű ereket, és ha valamelyik nagy érben a vérkeringés megszűnik, a kísérőerek kitágulnak és bizonyos mértékben átveszik az elzáródott ér vérellátását.
Ennek a folyamatnak a tanulmányozása során a kutatók aránylag kevés esetre vonatkozóan szereztek tapasztalatokat, ezért Pascal Meier és munkatársai Londonban összegyűjtötték 12, jól összehasonlítható tanulmány adatait és azokat együttesen értékelték.
Ezzel a módszerrel 6529 beteg eredményeit vizsgálhatták. A kutatás egyértelműen bizonyította, hogy azok a betegek, akiknek a kollaterális keringése bőséges volt, 36 százalékkal ritkábban haltak meg a szívinfarktus következtében, mint azok, akik kevesebb kísérőérrel rendelkeztek.
A kutatók az European Heart Journal októberi számában azt írják, hogy a kollaterális érrendszer mértéke nagyrészt veleszületett tulajdonság. Fontos tényező a rendszeres mozgás, a szív ereinek fejlesztése is. Ha valakinek már volt infarktusa, szerencsés esetben a kísérőerek kitágulnak, és a vérellátás javul.
Azt is kimutatták, hogy kétheti sejtnövekedésifaktor-kezeléssel fokozni lehet a kollaterálisok fejlődését, és most tervezik a vizsgálat idejének megnyújtását.
Hangsúlyozzák azonban, hogy a növekedési faktorok igen drágák és daganatos szövetek növekedéséhez is vezethetnek. További lehetőség egy olyan, alsó végtagra helyezhető, a vért fölfelé masszírozó, nadrág formájú műszer időleges viselése is, mely elősegíti a kísérőerek kifejlődését.
