A Magyar Nemzetnek Kis János filozófus – A politika mint erkölcsi probléma című kötetéről – azt mondja, megírásához a 2002-es Medgyessy-ügy adta a lökést. A D–209-es ügy kipattanásakor azért írta, hogy a kormányfőnek mennie kell, mert eltitkolta a választók elől politikai múltja egy súlyos részletét. Ezt lelkük mélyén jobbára azok is így gondolták, akik vitába szálltak vele.
Nem cinikusok voltak, hanem féltek. Attól féltek, hogy ha Medgyessy távozik, összeomlik a kormánytöbbség.
A könyve tárgya általánosabb, mert az emberek hajlamosak azt hinni, hogy aki politikusnak áll, az óhatatlanul bepiszkítja a kezét.
Nem minden politikus gazember
A politika piszkos dolog, gazembereknek való. Ez tévedés. Obama, Merkel, Macron erős erkölcsiségű politikusok. Ám a piszkos kezek problémájába a tisztességes politikus is beleütközik.
A politika ugyanakkor harc a hatalomért, ami közben a politikus olyan dolgokra kényszerülhet, céljai miatt, amit egyébként elfogadhatatlannak tart. Főszabályként egy politikus magánélete nem tartozik a nyilvánosságra, de vannak kivételek.
A választóknak joguk van tudni például, hogy képviselőjük szavahihető-e. Ha egy képviselő a hagyományos családerkölcs mellett szónokol, és közben prostituáltakhoz jár, akkor nem szavahihető, és ez bizony a választókra tartozik.
A betartandó elveket nem lehet relativizálni. Lánczi András is csak ködösít, amikor a korrupciót a nemzeti vállalkozóréteg létrehozásának nevezi.
Mutyiról mutyira
Csakhogy a trafikmutyi, a földmutyi, a közpénzmutyik nem piaci vállalkozókat hoztak helyzetbe, hanem klienseket, oligarchákat. A 90-es évek első felében tudni lehetett, hogy a gyors privatizáció elkerülhetetlenül együtt fog járni a korrupcióval. Hiszen alig volt még befektethető vagyon az országban: a hazai vásárlók között nem lehetett igazi árverseny. De a korrupció korlátozandó mellékkövetkezmény volt, nem az akkori kormányok „legfőbb politikája”. Most nem káros mellékkövetkezmény, hanem a hatalomgyakorlás része.
Az SZDSZ egykori elnöke a menekültválság ügyében továbbra is úgy véli, hiába egyre több a nyugati követő, nem sikeres az orbáni problémakezelés.
Orbán a probléma, nem a megoldás
Orbán Viktor nem a probléma megoldása, hanem a probléma része. A menekültek elleni gyűlöletkampány; a menekültügyi konvenciók felrúgása; a közös európai menekültpolitika blokkolása; az etnikai homogenitás erőszakolása – ez mind-mind csak elmélyíti a válságot. Félelmeket vált ki a közvélemény egy részéből a tömeges migráció, a félelem pedig fogékonnyá tesz a demagógia iránt. A demokratikus középpártok nyomás alá kerülnek, hogy vegyék át Orbán, a francia Le Pen, a holland Wilders, az osztrák Strache retorikáját. Ez az idomulás rövid távon sikeres lehet, de hosszabb távon veszélyes megcsúszáshoz vezet.
A centrum eltolódása a szélsőjobb felé öngerjesztővé válhat, amit nem biztos, hogy meg lehet állítani, hiszen a tömeges migráció nem fog eltűnni, mert hatalmas a demográfiai egyensúlytalanság a fejlett és a fejletlen országok között. Ezt környezeti katasztrófák, éhínség, vízhiány, helyi háborúk fogják súlyosbítani, emberek száz- és százezreit a lakóhelyük elhagyására kényszerítve. A menekültellenes hangulatkeltés lehetetlenné teszi, hogy Európa racionális megoldást keressen a válsághelyzetekre.
Az unió rengeteget költ arra, hogy a menekültek tömegeit feltartóztassák Líbiában, ahol központi államhatalom híján a pénzek jórészt haduraknál, kalózoknál, emberkereskedőknél landolnak. Ők névleg a kormány fennhatósága alá helyezik magukat, valójában azt csinálnak, amit akarnak. Ez tartósítja a hatalmi űrt, és mérhetetlen szenvedést zúdít a menekülőkre.
Orbán nem hibázik, rosszabb
A Fidesz-kritikus jobboldaliak megszólalásaira az nem magyarázat, hogy a kormány hibázik, mert ez azt feltételezné, hogy a dolgok alapjában rendben vannak. Szerinte nincsenek, hiszen 2010-ig Magyarországon – történelmünkben először – demokrácia volt.
Jól-rosszul, de működött. Nyolc éve viszont gyors ütemben rombolják a demokratikus alapokat. Ez nem hiba, ez rendszerváltás.
Egyelőre nincs napirenden, hogy a baloldal és a Jobbik összefogjon, de az időközi választások azt mutatják, hogy
az Orbán leváltását akaró választók készek átszavazni a győzelemre esélyes jelöltre. Ha ez így lesz 2018 tavaszán is, a Fidesz nagy bajba kerülhet.
A politikai korrupció nem 2010-ben kezdődött, visszaszorításához szigorú pártfinanszírozási és összeférhetetlenségi szabályok kellenének, mert ezek híján a pártok közötti verseny a közpénzek lenyúlásának versenyévé vált, 2010 óta pedig a Fidesz hatalmas gazdasági birodalmat épített maga köré, az ellenzéki pártokat pedig kivérezteti.
Új rendszerváltás kell!
A majdani rendszerváltás során ennek is véget kell vetni, méghozzá úgy, hogy a közpénzek versengő lenyúlása se térhessen vissza.
Kis János szerint új rendszerváltás, negyedik köztársaság kell, hogy az alkotmányos demokráciát helyre lehessen állítani. Ma sem támogatná, hogy valaki Magyarországra való áttelepülés nélkül kaphasson magyar állampolgárságot, de elismeri, hogy szerzett jogot visszavenni csak nagyon súlyos ok miatt lehet. Szerinte a Fidesz súlyosbítja is a szabályozás anomáliáit azzal, hogy diszkriminálja a külföldi munkavállalókat.
Elfogadhatatlan, hogy aki soha nem élt itt, az levélben szavazhat, aki pedig ideiglenesen tartózkodik külföldön, az a lakóhelyétől esetleg több száz kilométerre lévő magyar konzulátusra kénytelen utazni, hogy élhessen a szavazati jogával.
Az ország nem Orbáné
Szerinte a polgári Magyarország mindig csak egy része lesz a teljes Magyarországnak, lesz szabadelvű Magyarország is és mindig lesz kormányoldal és ellenzéki oldal, és
a magyar demokrácia csak akkor születhet újjá és szilárdulhat meg, ha a két oldal el tudja fogadni egymást a magyar politika legitim részesének. Vitatkoznak és küzdenek egymással a napi kormányzás ügyeiben, de közösen tartják fenn vitáik és küzdelmeik alkotmányos kereteit.
A CEU oktatójaként a filozófus úgy látja, Soros Györgyöt is lehet kritizálni, mint mindenkit, de a Fidesz-propaganda nem ezt teszi, hanem démonizálja Sorost.
Egy szerteágazó nemzetközi összeesküvést hazudik az alakja köré, melynek állítólagos célja az, hogy Magyarországot Migránsországgá változtassa. Az alapítványai által támogatott civil szervezeteket e pokoli terv ügynökeiként bélyegzi meg.
Az autokráciák jellegzetessége ez: fenntartani a fenyegetettség érzését, és azt a hamis képzetet kelteni, hogy a nemzet puszta létének egyetlen biztosítéka van, az éppen kormányzó erő.
