Az élő és holt lelkek egyfajta titokzatos közösséget alkotnak

Sokan keverik a november első napjaira eső ünnepeket, ráadásul halottak napja még csak-csak megvan, ám mindenszentek már kacifántosabb. Még tovább bonyolítja a helyzetet, hogy itthon is egyre népszerűbb a Halloween. Mindenek előtt tegyünk rendet a dátumokban:

• október 31-ének éjszakája Halloween;
• november 1. mindenszentek napja;
• november 2. halottak napja.

Küzdő, szenvedő és diadalmas

A keresztény hagyományban utóbbi kettő szorosan összefügg egymással, de csak az első, azaz mindenszentek a „pirosbetűs” munkaszüneti nap. November 1. lévén tehát nézzük, kik azok a mindenszentek, és mit is ünneplünk ma. Elöljáróban:

nem, nem azokat a szenteket, akiknek már nem jutott hely a naptárban. Oda mindegyikük felvétetett, nincs kimaradó.

A keresztény tanítás szerint a halál után a lélek tovább él, az élő és holt lelkek pedig egyfajta titokzatos közösséget alkotnak: helyt állnak és könyörögnek egymásért. Hármas egységről van szó, az elnevezések önmagukért beszélnek:

• Az élők, vagyis a jelenleg a földön élő lelkek közössége, a küzdő egyház.
• Az elhunyt, de még a tisztítótűzben szenvedő lelkek közössége, a szenvedő egyház.
• Az elhunyt, de már a mennyeknek országába jutott lelkek közössége, a diadalmas egyház.

Pokol, menny és a tisztítótűz

A római katolikus tanítás szerint halálunk után három út vár ránk két végállomással. Akinek az utolsó ítélet szerint bűnei megbocsáthatatlanok, indul egyenest a pokolba. Ha viszont az ember tiszta életet élt, a mennyországba kerül. A két véglet közt pedig ott a legnagyobb rész, milliók és milliók, akiknek ugyan néhány gaztett felróható, ám némi tisztulás után mégis lehet helyük a mennyben.

Rájuk a purgatórium más néven a tisztítótűz vár, bűnei függvényében kell ott lenniük egészen pontosan addig, míg lelke meg nem tisztul. Utána irány Istennek országa.

Mindegy, hogy valaki egyenesen vagy kerülővel jutott oda, aki a mennyországban van, már mind a diadalmas egyház tagja, mindannyian szentek, őket ünnepeljük mindenszentek napján.

Milliók és milliók Isten mellett

Ők, a névtelen szentek számtalan népből származva megszámlálhatatlan sokaságban immár Isten asztalánál foglalnak helyet.

A Jelenések könyve a hetedik részben így ír:

9. Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;
10. És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!

Mindenszenteket, vagy most már mondhatjuk azt is, a diadalmas egyház ünnepét IV. Gergely pápa tette egyetemesség a IX. században. A mai napig élő szokás, hogy ezen a napon is megtisztítják a sírokat, friss virágot tesznek rájuk, gyertyát gyújtanak a temetőben.

És hogyan függ össze mindenszentek halottak napjával?

Úgy, hogy amint előbbi a diadalmas, úgy utóbbi a szenvedő egyház ünnepe. Teljesen logikus.Ma éjjel kerüld a templomot!

A magyar néphit pedig meglehetősen sok hiedelmet társít e naphoz, a teljesség igénye nélkül:

• A halottak ezen a napon hazalátogatnak, ezért sót, vizet, kenyeret tesznek nekik az asztalra.
• Ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát kell gyújtani.
• Akinek a gyertyája a leghamarabb leég, az fog a legkorábban meghalni a családból.
• A temető kapujában kalácsot “kóduskalácsot” adtak a koldusoknak, hogy ők is imádkozzanak az elhunytakért, illetve azok ne térjenek haza.
• Míg a család a temetőben volt, otthon is égve hagytak egyet, hogy a hazalátogató holt lelkek körül tudjanak nézni: “míg a harang szól, a halottak otthon vannak”.

A legbizarrabb viszont mindenképp az, hogy mindenszentekről halottak napjára virradó éjszaka, vagyis ma éjjel a templomokban halottak miséznek. Ha ilyenkor valaki Isten házába téved, a holtakat látva menekül, de azok letépik a ruháját, és a szerencsétlen rövidesen maga is meghal. Mert élőnek nem szabad holtat látnia.