Öt éve vagyok házas, a férjemmel jól megértjük egymást, szeretjük egymást, anyagi gondjaink nincsenek, mindketten rengeteget dolgozunk. Minden, amire vágytam, azt megkaptam a vele való közös élettel. Sok időt töltök a munkahelyemen, és pár hónapja jött egy új kolléga. Rengeteg időt töltünk együtt, akkor is, ha épp nem kell együtt dolgoznunk. Hétvégénként hiányzik, amikor nem találkozunk, pedig szeretem a férjemet. Szerelmes vagyok, azt hiszem, pedig a férjemet is szeretem. Mit tegyek?
– kérdezi olvasónk, a 34 éves Erika.
A kérdés, hogy mit tegyen, rengeteg másik kérdést felvet. Lehet-e kettőt szeretni? Felborítsa a házasságát egy kalandért? Ha nem akarja elveszíteni a férjét és a jelenlegi életét, akkor hogyan lehetne úrrá az érzelmein? Keressen másik munkahelyet? Nehéz megválaszolni ezeket a kellő információk hiányában, de útmutatást a kétségekre ítélkezés nélkül is lehet adni.
Minden ember vágya megtalálni azt a társat, akivel tartósan intim kapcsolatban élhet, egy életet is akár. Azonban ez nem ennyire egyszerű, mint ahogyan hangzik, és ahogy a filmekben látni. A párkapcsolatot ápolni kell, tenni kell azért, hogy hosszú távon működjön, meg kell tudni tartani egymást. Hiába működik már évek óta egy kapcsolat, ha nem vesszük észre az intő jeleket, akkor könnyen elcsúszhatunk egymás mellől. Így történhet meg, hogy érzelmileg valamiféle hiányérzet alakul ki, amit könnyen pótolhat egy harmadik.
Érzelmileg csak akkor tud közelebb kerülni egy harmadik, ha teret kap rá, például úgy, hogy vele több időt töltünk együtt, mint a társunkkal.
Az olvasói levelet nézve a házas felek napi rutinja feltehetően abból áll, hogy korán kelnek mindketten, elbúcsúznak egymástól, majd késő este hazaesnek egymás mellé, megbeszélik a fontos teendőket, majd bezuhannak az ágyba egymás mellé. A közös minőségi időtöltésnek nyoma sincs. Pedig a legfontosabb, amit tehetünk a párkapcsolatban, hogy egy-egy randin, egy-egy hosszú hétvégén kettesben vagyunk, távol a hétköznapi tennivalóktól. Ez sokat változtathat az érzelmeken. Megtartani egymást csak úgy lehetséges, ha az együtt töltött minőségi időt – ami nem a tévénézés és az egymás mellett Facebookozás – komolyan vesszük, és a prioritási listán az első helyre tesszük a párkapcsolatunkat. Ezzel vissza lehet fordítani a folyamatot, hogy betüremkedjen egy harmadik fél, és esetleg felbontsuk a házasságot.
Annak ellenére, hogy olvasónknál képbe kerül egy harmadik, nem jelenti azt, hogy a társ szerepét is betölthetné. Ez azt jelenti, hogy még van remény arra, hogy a házasságot a helyére tegyék. A harmadik fél a leírtak alapján mindössze egy fellángolás, szenvedélyes érzelmekkel, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos. A szerelem nehezen érthető, és nem irányítható érzelem, de csak akkor tud ekkora teret kapni, ha lehetőséget teremtünk rá. Ezt akár tudattalanul is tehetjük, például úgy, hogy valami mégsem stimmel a házasságban, és a harmadik félre mintegy kivetítjük a hiányolt érzelmeket.
Az olvasó levél rávilágít arra, hogy hosszú távon a szeretet és a mély szerelem az, ami összetarthat két embert, a fellángolások pedig szétdúlhatják ezt az egységet. A szeretet nem más, mint aktív gondoskodni akarás arról, akit szeretünk. Törődésről, figyelemről és kölcsönös tiszteletről szól. A szenvedélyes fellángolás, a szenvedélyes szerelem pedig nem más, mint birtokolni azt, akit meg akarunk hódítani, aki által meghódítva szeretnénk lenni. Gyakori, hogy a szenvedélyes fellángolásnál a szex után is idegennek érzik egymást a partnerek, ami egyértelmű jele annak, hogy nincs köztük gyengédség sem szeretet, hogy jövője sincs az egésznek. A házasságot és a hosszú távú párkapcsolatot újra és újra fel lehet rázni a megszokásokból, ehhez azonban az is szükséges, hogy mindkét fél nyitott legyen a gondjaik közös, egymást építő megoldására.
Címlapfotó: Thinkstock
