Az amerikai földi irányítók a NASA-nál még 2007-ben döntöttek úgy, hogy nem szabad veszni hagyni a földi sarki fényeket pásztázó, eredetileg Themis nevét viselő küldetés szondáit, tehát átirányították őket Hold körüli pályára. A misszió pedig a görög vadászatistennő Artemis nevét kapta.
A Berkeley Egyetem sajtóközleményéből kiderül, a 2009 óta tartó átállást a napenergiával működő, újrafelhasznált szondák sikeresen teljesítették. Jelenleg a Hold műholdjaiként keringenek.
Az első idén június 27-én érkezett meg a célterületre, a második pedig múlt vasárnap július 17-én. Céljuk a Hold vékony légkörének, a napszélnek, a napszél és a légkör kölcsönhatásának, valamint a Hold felszínének és mágnesességének vizsgálata.
Égi kísérőnknek a Földéhez hasonló mágneses mezeje lényegében nincs. A Hold mágneses mezejének legfőbb jellemzője, hogy nincs globális északi és déli mágneses irány.
Helyi jellegű mágneses terek alakultak ki, melyeknek eredete még mindig megfejtésre vár. Egy elmélet szerint egykor a Holdat globális mágnesesség vette körül, melynek maradványai a “titokzatos” mágneses mezők.
